Rész, Fejezet

 1 III,  148|           elárulhatom elõre, hogy Dorogi Ferencre gondolt.~Dorogi
 2 III,  148|          Dorogi Ferencre gondolt.~Dorogi Ferenc ott lakott Kátányban,
 3 III,  148|         hogy a szeme elé kerüljön Dorogi Ferenc. Nem kellett sokáig
 4 III,  148|     társalgást.~- Minden? - kérdé Dorogi fénylõ szemmel, megnyomva
 5 III,  148|           A bogár bevette magát a Dorogi Ferenc fejébe, és ott nagyra
 6 III,  148|      asszonyok kiáltották: »Éljen Dorogi Ferenc, a balpárt jelöltje!«~
 7 III,  148|             Hát megbolondult ez a Dorogi? Hogy mer az itt föllépni,
 8 III,  148|         oda a vármegye becsülete, Dorogi föllépett baloldali programmal.
 9 III,  148|    nehezen lehet többé kivenni.~A Dorogi jelöltségét sem lehetett
10 III,  148|          folyni a jó magyar vért.~Dorogi kétségbe volt esve, egyrészt
11 III,  148|           körülbelöl benne volt a Dorogi programbeszédjeiben, melyek
12 III,  148|    édeském… az a baj, hogy ezek a Dorogi beszédei nincsenek meg nyomtatásban.~-
13 III,  148|         csiklandozó édes betûk.~*~Dorogi kezdett közel lenni összes
14 III,  148|        havasi virágokat keresett. Dorogi pedig a kunyhókat járta
15 III,  148|        Kendnek apja van? - kiáltá Dorogi. - És megverte? Az lehetetlen!~-
16 III,  148|            hogy a kedvéért »Vivát Dorogi«-t kiabáljon, s az nem teszi.
17 III,  148|         is nem bírja megtanulni a Dorogi nevet.~- Hát baloldali kend?~-
18 III,  148|            Gábor! - sietett eléje Dorogi. - Hol jársz erre, ahol
19 III,  148|              faggatta féltréfásan Dorogi.~- Ki tudja, milyen bokrétát
20 III,  148|      fogadd?~Ezt enyelegve mondta Dorogi. Nem gyanított semmi különöset,
21 III,  148|           félre - súgta a fülébe.~Dorogi vállat vont, és a szemével
22 III,  148|           szólt Ágneshez fordulva Dorogi -, de azt mondja a barátom,
23 III,  148|        hát csak végezze a dolgát, Dorogi, én addig lassan megyek
24 III,  148|           hát mit akarsz? - kérdé Dorogi foghegyrõl.~- El akarlak
25 III,  148|         lehetetlen - kiáltott fel Dorogi. - Mutasd az elfogatási
26 III,  148|        nem ülsz fel? Ez a kérdés!~Dorogi elsápadt és rimánkodásra
27 III,  148|         védeni.~Eleinte azt hitte Dorogi, hogy valami rossz tréfa
28 III,  148|         hogy egyszerre benyeljen.~Dorogi felordított.~- Te hát tudtad,
29 III,  148|          a fejét, hogy ne lássák.~Dorogi elfásultan engedelmeskedett,
30 III,  148|     kiáltottak a hintónak: »Éljen Dorogi Ferenc követünk!«~- Hm -
31 III,  148|           ebben - mondá mogorván.~Dorogi belépett, s kérõ, szelíd
32 III,  148|     Megértettem, méltóságos uram.~Dorogi úgy tûnt el, mintha a föld
33 III,  148|         újságok azon hírére, hogy Dorogi csudálatos módon nyomtalanul
34 III,  148|            Gyere ki! Szabad vagy!~Dorogi ráugrott, mint egy tigris,
35 III,  148|        lélek - kiáltá a bûvkörbõl Dorogi felé -, igazi ember vagy-e
36 III,  148|       tudakozódott ma utánam?~S a Dorogi arcán piros láng lobbant
37 III,  148|        Tudta, - susogta elborulón Dorogi, kezét a szívére nyomva. -
38 III,  148|        falusi csûröknek kerülve a Dorogi házába.~Útközben találkozott
39 III,  148|    menyecske betipegett az ajtón. Dorogi éppen a revolverét töltötte.
40 III,  148|            A levélbõl ezt olvasta Dorogi:~»Eljöttem, itt állok elõtted,
41 III,  148|        eljöttem, mert szeretlek.«~Dorogi fölkiáltott:~- Ágnes! Te
42 III,  148|      lenne nekem abból? - morogta Dorogi bánatosan.~- Mi hasznod?
43 III,  148|       beszélni, mintha érezné, de Dorogi kétkedve rázta a fejét.~-
44 III,  148|         jobban kétségbe volt esve Dorogi.~A bosszú nem elégítette
45 III,  148|           nem tudnak róla semmit. Dorogi megnevezte a napot, amikor
46 III,  148|           volt róla testamentuma. Dorogi megmutatta a börtönt, ahol
47 III,  148| meggyökeresedett az a nézet, hogy Dorogi Ferenc meg van õrülve.~A »
48  IV,  58 |        árt az, kérem! - vélekedék Dorogi uram, az öregbíró. - Elkel
49  IV,  58 |           öröme legyen! - felelte Dorogi uram, áthajítva a szûrt