Rész, Fejezet
1 1, 3 | italunkba, aki megosztod velünk a földet, amely nem a tied,
2 1, 3 | melyet mindennap eljátszik velünk az élet.~De én magam nem
3 1, 10 | biztatólag.~- Ember vagy, gyerek. Velünk jössz. Ezennel kinevezlek
4 1, 11 | teljesen merítve. A jegyzõ úr velünk jön, továbbá a fõbíró úr…~-
5 1, 12 | asztalunkhoz, cimbora, egyél-igyál velünk.~Azzal leültették az asztalfõre,
6 1, 13 | zsámi birtok állapotáról. Velünk igen szépen és értelmesen
7 1, 14 | ötlettel, sziporkával.~- Tarts velünk, ha ráérsz - mondá Altorjay. -
8 1, 15 | felelte az érsek -, de õk is velünk jönnek. Ha már megtaláltam
9 1, 16 | ijedve cudarul: mi történik velünk?~Mihályinak már elmúlt a
10 1, 21 | nyargalunk. Ön is visszatér velünk, bíró uram, és fölvilágosításokkal
11 1, 26 | alispán, ki szemben ült velünk.~- És kitűnő hivatalnok -
12 1, 27 | gentlemanek se átallják velünk szemben az ilyen megbocsáthatatlan
13 1, 28 | csak városkáról városkára velünk utazna, s valami ezeregyéjbeli
14 1, 31 | morogta az öreg -, hát te is velünk dolgozol?~Utána nézett soká,
15 1, 33 | az állam; éppen csak hogy velünk tartatja ki.~- Mégis csak
16 1, 35 | Ma dõl el, hogy mi lesz velünk. Milyen csend van most itt,
17 1, 35 | megemelte a kalapját.~- Hát velünk mi lesz, méltóságos gróf
18 1, 35 | szóljon valamit. - Tartson velünk, kedves gróf.~- Mit játszanak? -
19 II, 4 | elmélázva.~- Soká beszélgetett velünk, ezerszer is elmagyaráztatván
20 II, 12 | dicső Hadúr! ki a csatákban velünk harcolál, és megengedéd,
21 II, 12 | hangon rebegék: - Ha Isten velünk, ki ellenünk?~Az udvari
22 II, 15 | Hogy volnánk kevesen? Van velünk kétezer honvéd. A tábornok
23 II, 32 | sokkal ostobább vagy, semhogy velünk játszhatnál... De mégis!
24 II, 95 | unoka -, hogy az istenke is velünk lesz.~- Velünk ám, édes
25 II, 95 | istenke is velünk lesz.~- Velünk ám, édes fiam!~- Mutasd
26 II, 96 | Serpolette imígy kokettíroz velünk: Tekints ide, tekints oda.~
27 II, 123| uram. Megyek és viszem. Velünk lesz az isten.~Hanem mikor
28 III, 40 | ez is eset? Történnek ám velünk itthon sokkal különb úti
29 III, 45 | Mihállyal. A nagy Filcsik is velünk jött, egy tarisznya verespénzt
30 III, 45 | szegénykéket. Csakhogy aztán velünk mi lesz?~- Mi lesz? Hát
31 III, 49 | óriási fenyõfa-ládát hoztak velünk szembe. Az alispán odaszólt:~-
32 III, 50 | most úgy szeretném, ha velünk jönne, ha elkísérne, mert
33 III, 85 | fekete színben a világot. Még velünk van a törvény!~- A törvény?
34 III, 89 | kör ablakait!« Biz’isten, velünk jönne Tisza is. Pompás kedélyben
35 III, 90 | vasárnap ott fog ebédelni velünk… igen is… s azután természetesen
36 III, 102| dalt dúdolt, nem törõdve velünk.~- Hanem tudja-e, kérem,
37 IV, 12 | ezeket mondván:~- Jöjj hát velünk rögtön a királyhoz, hogy
38 IV, 34 | pillanatban indult meg a vonat velünk, de még láthattuk, amint
39 IV, 49 | Három vagy négy paraszt volt velünk mindössze.~- Ezek a licitánsok?~-
40 IV, 71 | Csak két szükségletük közös velünk: a tarokk és a francia nyelv.
41 IV, 97 | bájos gyermekleány jött velünk szembe, kecsesen tartva
42 IV, 117| sokára egy ekhós szekér jött velünk szembe. Egy öreg paraszt
43 IV, 122| Maga M’tesa fejedelem is velünk volt, de az oda se hederített
44 IV, 122| Béla szintén ott tipegett velünk, s minden bennszülöttõl
45 IV, 131| hogy ilyen ájtatos lélek ül velünk egy asztalnál.~Õnagysága
46 IV, 140| meg vacsorára, elhitetvén velünk, hogy elvitte egy róka.~
47 IV, 148| hírek jöttek:~- Nem bírt velünk a császár. Elhítta segítségül
48 IV, 148| kegyetlenségeket csinálja velünk. Tör, zúz, követel, eszik,
|