Rész, Fejezet
1 1, 1 | Meghalt?! - kiáltott fel végtelen fájdalommal Jancsi.~- Nem
2 1, 3 | imádság volt az, mint mikor végtelen fájdalmában azt kérdi az
3 1, 4 | én ki vagyok? - fakadt ki végtelen keserûséggel - senki sem
4 1, 4 | azért, mert a bizonyítás végtelen valami s ha már egyszer
5 1, 4 | valami s ha már egyszer végtelen, nagyon természetes dolog,
6 1, 5 | földesurak, tarka bandériumok végtelen sora, mutatóra behozott
7 1, 8 | azért, mert a bizonyítás végtelen valami, a ha már egyszer
8 1, 8 | valami, a ha már egyszer végtelen, nagyon természetes dolog,
9 1, 9 | kovácsa - szólott a doktor végtelen részvéttel tekintve Bornemiszára.~
10 1, 12 | bandukoltak, de a két kutya és a végtelen alföldi sík csak nem akart
11 1, 14 | nagy, hogy a háztömkelegek végtelen homályából az írók fantáziája
12 1, 14 | göngyölt csontvázat.~Korláthy végtelen zavarban volt, kétfelé csitítani
13 1, 14 | ártatlant!~- Ohó - szólt a bíró végtelen dühre lobbanva. - Az bizonyos,
14 1, 18 | Nem - felelte Mihály végtelen szomorúsággal.~- No, hála
15 1, 18 | így el, Péter - kérlelte végtelen szomorúsággal. - Hát nem
16 1, 23 | Mit mond? - feleltem végtelen zavarral. - Ki mást illetne?~
17 1, 23 | Józsikám.~Rá se nézett, végtelen unalommal, gorombán felelte:~-
18 1, 23 | kertajtóban az anyjáé után. Végtelen keserûség érzete fogott
19 1, 24 | legpompásabb ételeket, ha a végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky
20 1, 24 | elõrántva. De ez mindegy. (Végtelen keserûség ömlött el arcán.)
21 1, 25 | vagyok-e én már holt ezen a végtelen tengeren innen?~Boriska
22 1, 28 | nehéz egyedül lenni - mondá végtelen szomorúan. - Olyan nehéz.
23 1, 33 | Végre megadta magát, de arca végtelen szomorúságot lehelt, és
24 II, 4 | bosszankodik, nagy uborka-orrán végtelen zavar festekezvén.~- Lám,
25 II, 4 | csipkéivel játszott, hogy végtelen felgerjedését elpalástolja.~-
26 II, 5 | is szegény Ezékiel bácsi végtelen szorgalommal; ki tehetett
27 II, 6 | megharagszok.~Sramko bácsi végtelen folyást engedett haragjának,
28 II, 9 | szemben ott játszik az a végtelen nagy pajkosság, amely a
29 II, 10 | felett tart szemlét, aztán végtelen merészséggel glédába állt,
30 II, 60 | sokáig nem tudott elaludni. A végtelen izgatottság, mit a nap folytán
31 II, 60 | szörnyeteg ez - szólt ekkor végtelen megvetéssel -, hogy van
32 II, 67 | járkálnak talán néma, de végtelen boldog együttlétben a teremben
33 II, 89 | én irodalmi mûvem. Mily végtelen kéj, szívdagasztó büszkeség
34 II, 90 | ladikja tovasiklik a vizen, a végtelen rónán itt-ott föllobog a
35 II, 111| valódi élettel telik meg a végtelen tér.~Ilyen csodálatos a
36 III, 1 | végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerû képekkel van
37 III, 19 | zúgó fenyvesek közt vagy a végtelen rónán, mint a városok gyermekei,
38 III, 42 | ember.~S tekintetében olyan végtelen gyöngédség volt, hogy Mihály
39 III, 56 | ablakokra. Úgy nézett ki a végtelen hullámzó fehérség, mint
40 III, 102| Nem jön? - feleltem, s végtelen szomorúság tükrözõdhetett
41 IV, 1 | Magam is éreztem, hogy ez végtelen gyerekes, ostoba felelet
42 IV, 97 | homlokzatával elzárta a végtelen hosszú, de görbe Gólya utcából
43 IV, 97 | Kezét a fejemre tette, s végtelen szomorúsággal mondá: »Ne
44 IV, 104| is azt mondta, igaz, hogy végtelen nyájasan:~- Ugyan ne beszéljen
45 IV, 132| hó leesett volt már, s a végtelen róna szemvakítón fehérlett,
46 IV, 140| és siettem fölkísérni, végtelen irigységére a patikáriusnak,
47 IV, 140| viseli? - kiáltottam föl.~Végtelen közönyösséggel adta meg
48 IV, 152| volt.~- Az övé? - kérdém végtelen lelki megkönnyebbüléssel. -
|