Rész, Fejezet
1 1, 1 | közelrõl« a mostani katonát; a tulajdon hazakerült fiával is elébb
2 1, 3 | föld kerekségét, mint a tulajdon tenyerét, egy porció »snapszért«
3 1, 4 | benne lévõ egyéniség az õ tulajdon patvaristája s azonfölül
4 1, 12 | arról lett nevezetes, hogy a tulajdon feleségét lenyakaztatta,
5 1, 13 | szemtelenség, hogy az õ tulajdon házából hány neki fittyet
6 1, 19 | és minden áldott reggel tulajdon kezével adott neki a zab
7 1, 24 | dobog benne.~- Ha még a tulajdon lánya lenne - vélekedének
8 1, 26 | kérlek, mintha volna enyim tulajdon tenyerem.~- Semmi se hiányoznék?~-
9 1, 27 | mikor úgy szeretem, mintha a tulajdon ídezs rajkóm lenne.~- No,
10 1, 33 | azonfelül egy udvari dámának a tulajdon édestestvérét bírja nõül.
11 II, 3 | asszonyság már rá sem ismer a tulajdon elmeszülöttjére, hanem irtózattal
12 II, 3 | eszeágában sem volt, hogy ez az õ tulajdon híre, amit a közvélemény
13 II, 5 | teneatis... hiszen az a tulajdon krumpliverme. Az meg ott
14 II, 5 | krumpliverme. Az meg ott a tulajdon Zeubisz kutyája...«~Egy
15 II, 6 | hajlásait úgy ismeri már, mint a tulajdon tenyerét; a »Kör«, melynek
16 II, 7 | nõbe is, - ide nem értvén a tulajdon két feleségét, akikbe éppen
17 II, 7 | szórakozottságot, mert az zseniális tulajdon.~Melanie egész az udvarra
18 II, 10 | megbecsülhetetlen és dicsõ tulajdon.~
19 II, 17 | spencelre, s kiszedvén abból tulajdon kezeivel a férceket, belebújtatott
20 II, 26 | természetében, ami egy fiúban rossz tulajdon van. A Máli néni nevenapjára
21 II, 37 | egymást kiegészíti. E négy tulajdon sok hiányt pótol, de e négyet
22 II, 67 | Hogyne ösmerném! Akár a tulajdon tenyeremet. Azért jöttem,
23 II, 76 | szép asszony...~- Az én tulajdon feleségem.~- Mit mond ön?~-
24 II, 95 | úgy ösmerte a Tiszát, mint tulajdon tenyerét, még a tengerrõl
25 II, 120| görcsösen megfogózkodott a tulajdon zöld színû gérokjában, melyet
26 II, 123| azt úgy szeretik, mintha a tulajdon gyermekük volna.~- Hát jó
27 III, 1 | méltatlankodva. - Hiszen az én tulajdon öregapám volt!~- Igaz, fiam…
28 III, 2 | kartali boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet õ küldött
29 III, 18 | pálcája volt az, de az õ tulajdon juhászbotja, ólomszegekkel
30 III, 19 | fehérnemût nem látja, amit tulajdon kezével varrt az õ kedves
31 III, 49 | óvatosan, nehogy felébredjen, tulajdon kezével viszi be a szobába.
32 III, 50 | verseidet ne add ki soha a tulajdon költségeden.~Az erdei virágok,
33 III, 52 | hogyne érnének? Hiszen mind a tulajdon magam írása!~Valahol alul
34 III, 57 | hogy a megveszett ember a tulajdon sógora volt. Az ördögbe
35 III, 57 | föl nem ébredt… Pedig a tulajdon sógorom volt.~Ilyen is csak
36 III, 65 | csakugyan a tokaji csónak volt… tulajdon az a csónak. Hahó, hahó!
37 III, 71 | rajta, kék pántlikás kalap s tulajdon az a csizma, melyet a múlt
38 III, 76 | tekintetes uram, mint a tulajdon testvéremet. De hát õ volt
39 III, 87 | Becsületemre mondom, a tulajdon méhem, hiszen csak ismerem
40 III, 108| s beültette oda, mint a tulajdon feleségét.~- Hát szabad
41 III, 109| mögött. Nem volt az a dicsõ tulajdon, amit rám ne kent volna.
42 III, 114| kerülhetett kutyájára az én tulajdon kezeimmel hímzett szalagom?~-
43 IV, 18 | a tekintetes úr rám néz, tulajdon kezeimmel tettem bele a
44 IV, 67 | a megyeházba jött, azt a tulajdon szemeikkel látták, hova
45 IV, 83 | szereti a grófot, mintha a tulajdon apja volna, gondozza gyámolítja.
46 IV, 100| mint a másoké? Hát még a tulajdon fiát sem tagadhatja ki az
47 IV, 132| Milyen szerencse! Ha a tulajdon feleségem volna a gondviselés,
48 IV, 148| elõgurított a pincébõl s tulajdon kezével ütötte nekik csapra.~
|