Rész, Fejezet

 1   1,  11|          az egyik viceszolgabíró, Tereskey Márton, váltót zsiráltatni,
 2   1,  11|    kiszimatolom én, kedves öcsém.~Tereskey Márton a legkitûnõbb vizsgáló
 3   1,  11|        úgy látszik - vágott közbe Tereskey -, hogy a gyûlölet dolgozik
 4   1,  11|         vette át a kérdezõsködést Tereskey -, aki gyûlölte valamikor
 5   1,  11|         elég sovány! - jegyzé meg Tereskey kedvetlenül. - Nem tud a
 6   1,  11|         ahol a falu van - felelte Tereskey. - Nem adhatna nekünk valakit,
 7   1,  11|           Természetesen - felelte Tereskey -, mert azok a legnagyobb
 8   1,  11|      ember kezébe nyomta a tollat Tereskey.~- Írja le kend ezt a két
 9   1,  11|      elõtt írtak így - mosolygott Tereskey. - Elmehet kend! Jöjjön
10   1,  11|           megvillant vészjóslón a Tereskey szeme.~- Hajdú! Fogja el
11   1,  11|          gyújtogató!~A hajdú, aki Tereskey felé futott, habozva állt
12   1,  11|         messzirõl - vélte az öreg Tereskey -, nem nézzük meg, öcsém?~-
13   1,  11|         érdeklõdött a fõbíró, míg Tereskey odasettenkedett a tûzhöz,
14   1,  11|        hívattam, fiacskám - mondá Tereskey gyöngéden -, hogy ki akarom
15   1,  11|         abba nem ég be; cserepes.~Tereskey oda intette a hajdút:~-
16   1,  11|         várni? - kérdé mosolyogva Tereskey.~- Nem tudunk - toppantott
17   1,  11|           ilyen házõrzõ suhanctól Tereskey nagy bizalmasan. Ilyenekben
18   1,  11|        zsidó logika! - mosolygott Tereskey, meglökve a fõbírót. - Pszt!
19   1,  11|          tréfálj, Miskám! - szólt Tereskey egy fürkészõ tekintettel,
20   1,  11|       Küldje el a népet - rendelé Tereskey a bírónak -, nincs többé
21   1,  11|      közelebb, Apolka - enyelgett Tereskey ünnepélyes arccal. - Mit
22   1,  11|         fazekaihoz - vágott közbe Tereskey -, köszönjük szépen a fáradtságát.
23   1,  11|     feleségemet kell megmotoznom.~Tereskey kevélyen nézett utánuk.~-
24   1,  11|           gazembernek - rikácsolt Tereskey -, hogy így a pallos alá
25   1,  11|          ebéd mindnyájuknak, csak Tereskey nézte idegesen a dûlõutat,
26   1,  11|          már megint? - pirongatta Tereskey.)~Oh, be soká tartott, oh,
27   1,  11|           kellene tanácsot kérni.~Tereskey olyan volt már, mint a fulladozó,
28   1,  11|           lehet odajutni? - kérdé Tereskey.~- Kocsin nem, legfeljebb
29   1,  11|      Siessünk, siessünk - sürgeté Tereskey a bírót -, mert még a Bakula
30   1,  11|   Emberszagot érzek! - jegyzé meg Tereskey, a dúdolást hallgatva.~-
31   1,  11|         siránkozó nõ felé fordult Tereskey:~- Miért sír, anyóka, olyan
32   1,  11|           az apja? - csodálkozott Tereskey. - Az lehetetlen!~- No,
33   1,  11|             Mit kívánnak az urak?~Tereskey egyik ámulásból a másikba
34   1,  11|       erre kiesett a tajtékpipa a Tereskey szájából.~- Mit! Magának
35   1,  11|         nem jössz, Miska? - kérdé Tereskey a fõbírótól.~- Nem - felelte
36   1,  11|          tanácsodat kérni - mondá Tereskey. - Tapasztalt ember vagy,
37   1,  11| szólította a szolgabíró urat is.)~Tereskey elmondta, hogy az írások
38   1,  11|    rendõri lumen, a hatalmas eszû Tereskey Márton, úgy állott az öreg
39   1,  11|         mit tegyünk, apó? - kérdé Tereskey szelíden megjuhászodva -,
40   1,  11|       okosabb embereket!~A kevély Tereskey még csak az arcát sem fintorította
41   1,  11|          kis dohányka nem ártana.~Tereskey az ölébe hajította neki
42   1,  11|           itt kihallgatni - mondá Tereskey Bakulának. - Bizonyos Sztrelnyik
43   1,  11|    tiszteletes urat akárhányszor.~Tereskey megelégedetten dörzsölte
44   1,  11|              kiáltá türelmetlenül Tereskey a tizedeseknek.~- Itt vagyok
45   1,  11| Orkánszerû viharrá nõtt a zsivaj. Tereskey és Sótony nem bírtak többé
46   1,  11|         ez tud valamit - mormogta Tereskey -, ez jó anyag. Ehhez még
47   1,  11|           a barna pihenõ ruháját.~Tereskey, a jegyzõ és a bíró elöl
48   1,  11|         Hrobáknak! - kiáltott fel Tereskey megrendülve.~Sótony kezébe