Rész, Fejezet
1 1, 2 | kiáltott föl Stofi bácsi meglepetve.~A három esküdt összenézett
2 1, 4 | ütötte meg tõle.~Az ügyvéd meglepetve hátrált egy lépést, futó
3 1, 4 | szobába. Miklós megfordult és meglepetve kiáltott föl:~- Ejnye, hogy
4 1, 8 | aggodalomra, azt hiszem.~A leány meglepetve nézett föl: jól esett neki
5 1, 12 | méltóságos uram? - kérdé meglepetve Bottyán.~- Nagyonis ismerem -
6 1, 14 | Hát vedd el!~Altorjay meglepetve kapta el fejét.~- Mi jut
7 1, 15 | esztergomi érsek!~A lovagok meglepetve hökkentek vissza. Az esztergomi
8 1, 17 | kiáltott fel a rendõrfõnök meglepetve, miután egy apró emberke
9 1, 18 | házasságot. Annál jobban volt meglepetve tehát, mikor az egy reggelen
10 1, 19 | szisszent föl Martenné meglepetve a fordulattól. - Ez az ön
11 1, 19 | fõhadnagynak.~Az inháber meglepetve lépett hátra.~- De hisz
12 1, 19 | akkor? - kérdé Nagy József meglepetve.~- Ej, hát én hozzam az
13 1, 24 | emberek sorába lép? - kiáltám meglepetve. - Nincs még korán?~Csapiczky
14 1, 26 | vagytok? - kérdé a fõispán meglepetve. - És hol jártatok együtt?~-
15 1, 27 | És kik önök? - kérdé meglepetve.~- A zsandárok! - kiálták
16 1, 32 | futurumért. Ah! - kiáltott fel meglepetve Magdaléna, mert így hívják
17 1, 32 | kiáltott fel a lengyel meglepetve. - Talán történt köztetek
18 1, 35 | köszönhetek.« Nekem? kérdeztem meglepetve. »Az ön tyúkjai aranyakat
19 1, 35 | kiáltott fel a báró kellemesen meglepetve, mert nagyon szerette a
20 II, 4 | szétnézett s meglátott, meglepetve kiálta ránk:~»Az ördögbe
21 II, 7 | szólt Mády kellemesen meglepetve. - Csak aztán nagysád ne
22 II, 14 | voltam.~- A lutriban? - kérdé meglepetve urambátyám. - És minek?~-
23 II, 34 | kötényébe. Róza éppen úgy meglepetve, mint megörvendezve, szavakat
24 II, 36 | harsány szóval s maga is meglepetve hirdeté ki a szerzők neveit.~-
25 II, 38 | Mit hallok - mond a báró meglepetve -, te lettél volna az, kedves
26 II, 41 | kiáltá kellemetlenül meglepetve.~A szegény Laci (mert Laci
27 II, 53 | szemekkel, roskatag termettel.~Meglepetve nézi nejét. Milyen erõs
28 II, 62 | kiáltának önkéntelenül meglepetve s egy lépést hátrálva az
29 II, 67 | Mindamellett kellemesen voltam meglepetve. A szép Árkándyné ott ült
30 II, 71 | nézett reám.~Édesen voltam meglepetve.~Ilona volt! az én imádott
31 II, 72 | beavatkozása által hirtelen meglepetve, egy heringes hordóhoz támaszkodék
32 II, 78 | körülnéztem Ákos bácsit, s meglepetve látom, hogy a fekete gérokkja
33 II, 120| A Lengyel Gyuri - mondám meglepetve. - De hát hogy jutottál
34 III, 1 | szemei szikráztak. Krisztina meglepetve hátrált elõle egy lépést
35 III, 1 | ah! - kiáltá Csemez úr meglepetve. - Te meghozod?~- Nem ma,
36 III, 3 | Szomorú arccal jött ki s meglepetve nézett az érkezõre.~- Ugye
37 III, 84 | odalenn! Gyuri! Gyurikám!~Meglepetve tekintünk hátra a szobába,
38 III, 92 | beszélgetett, sõt egyszer a kertben meglepetve vettem észre, mintha egyetértõ
39 III, 100| akarsz, mókus? kérdezem meglepetve. Rámnézett nagy, kék szemeivel,
40 III, 112| principális kellemetlenül meglepetve. - Azt hittem már viszi
41 III, 127| tetszik? - kérdeztem inkább meglepetve, mint bosszankodva a kérdésen.~-
42 IV, 5 | érkeznek este haza, hát meglepetve látják, hogy a Csákó vígan
43 IV, 36 | Széchenyi jön? - kiált fel az úr meglepetve, és odakiált két angyalnak: »
44 IV, 45 | Ezeret! - kiáltá Dákos meglepetve, s élénken terjesztette
45 IV, 97 | kérdé a direktor, ki meglepetve ment eléje. - Itt most tanácskozás
46 IV, 121| megszökött?~- Honnan? - kérdém meglepetve.~- Hát a bolondokházából.~-
47 IV, 124| Ejnye! - szisszentem föl meglepetve. - Hát már ti, apró babszemek,
48 IV, 127| Ki vagy? - kérdé az aga meglepetve az ellenfél remek vágásai
|