Rész, Fejezet
1 1, 10 | se jön többé, elkezdett keservesen bõgni, s a sánta lábával
2 1, 10 | bátor teremtés, s elkezdett keservesen zokogni. Ráborult a Sármány
3 1, 11 | ráncosképû nõ guggolt, keservesen zokogva.~- Itt vagyunk -
4 1, 12 | még) zokogásba fakadt, s keservesen siratta: »Jaj, édes kedves
5 1, 12 | megrúgta.~A Dráva elkezdett keservesen vonítani, s kiszabadítván
6 1, 14 | sírt, sírt éjjel-nappal keservesen.~Szomorú napok vártak rá.
7 1, 27 | Petrás, mert bizony megbánod keservesen - csillapította a báró,
8 1, 31 | egy óráig sírt hangosan, keservesen, aztán kiapadt a könnye,
9 1, 32 | vidéket azzal a hírrel, milyen keservesen panaszkodott elõtte a báró,
10 1, 34 | akarta volna tartani. Majd keservesen vonított, mikor eltávozott
11 II, 3 | csavarodott fejét, aztán keservesen nyomta az egyik szemére
12 II, 5 | lekívánkozott a földre.~Kubacsek keservesen pillantott fel a sötét,
13 II, 9 | harmadnapja egy kurta korcsmában, keservesen mulatott, egy szál cigány
14 II, 21 | vánszorgott és ott zokogott keservesen, hogy majd a szíve szakadt.~
15 II, 25 | amint hangzott lelkesen, keservesen:~Én vagyok a falu rossza,~
16 II, 26 | lakolni ezért a kalandért keservesen!~Ámbár utoljára nem is éppen
17 II, 33 | volna hallani. - A színész a keservesen síró leány elébe ment, féltérdre
18 II, 33 | sétálván, figyelmét egy keservesen síró kisfiú vonta magára.
19 II, 34 | így beszélt anyám, igen keservesen sírt; oh, az nekem oly nehezemre
20 II, 34 | el még csak mind a hárman keservesen sírni! Mikor kisírták magukat,
21 II, 47 | Trattner-Károlyi naptár, melyet keservesen megszerez minden újévkor.~
22 II, 60 | neveltetését is, mert bármily keservesen esett is szegénysége miatt
23 II, 60 | csak Katica zokogott ott keservesen, kétségbeesetten. Különben
24 II, 61 | térdepeltek mellette és zokogtak keservesen...~Az orvos rendelkezése
25 II, 66 | jéghideg keresztre támasztva keservesen zokogott. Sokáig sírt így,
26 II, 66 | gyermeket. Szegény Pali keservesen kezdett sírni.~Ugyanazon
27 II, 66 | s ezzel ismét elkezdett keservesen sírni.~A Molnárnénak szintén
28 II, 72 | díványra és sírt sokáig keservesen. Ha valaki kérdezte volna,
29 II, 95 | bebocsáttatásról; azonban olyan keservesen, olyan érzékenyen kérte
30 II, 111| a kis Gyuszika sírt-rítt keservesen, s kövér lábacskáival rúgott,
31 II, 123| Odaborult a falra és sírt keservesen, mint a zápor.~- Hej, ki
32 II, 137| én is másztam a hegyeket keservesen, de hogy ím õ megjött Temesvárról
33 III, 1 | papot és kántort, aztán keservesen szemébe nyomta a széles
34 III, 2 | mindene megvolt, pedig beh keservesen, mint cseléd, szerezte,
35 III, 2 | fagyos rögökön és elkezdett keservesen sírni.~A kis menyasszony
36 III, 12 | vigasztalhatlan volt, a kicsike füvet keservesen, érzékenyen megsiratta.~-
37 III, 19 | asztalra korán õszülõ fejével s keservesen zokogott.~De azután reggel
38 III, 26 | cigánylegény húzza neki keservesen, odakiált a kellnernek:~-
39 III, 39 | A földre vetette magát s keservesen zokogott. Majd fölugrott
40 III, 46 | Csákót keresi valahol. Talán keservesen siratja bolyongva, meglehet,
41 III, 65 | partra és sírt, zokogott keservesen, mintha a szíve készülne
42 III, 65 | Csak a húgocskám sírt egyre keservesen, hiába csókolgattuk sorba,
43 III, 67 | toastjaiban, sír és zokog keservesen.~A Deák elleni összeesküvésben
44 III, 90 | személyzet pedig elkezdett keservesen panaszkodni, hogy éhen halnak,
45 IV, 61 | SZOMORÚ EMBER~1886~Nemrégiben keservesen panaszkodtak elõttem Nagy
46 IV, 84 | legöregebb pandúr felszólal nagy keservesen:~- Megyünk, méltóságos uram,
47 IV, 127| fel a saját szégyenüket. Keservesen esett az a téglahordás.~
48 IV, 146| üzenet hozóját, és sírt, sírt keservesen.~Én pedig arra gondoltam
|