Rész, Fejezet
1 1, 9 | egymást. Kendtek reguláris katonák. Ezer mennykõ, kendtek szökött
2 1, 9 | mennykõ, kendtek szökött katonák! Melyik regimentbõl valók
3 1, 9 | egymást. Kendtek reguláris katonák! Melyik regementbõl valók
4 1, 12 | bácsi?~Az öreg katona (a vén katonák már két század elõtt is
5 1, 12 | Kérdezzék meg kegyelmetek a katonák gyomrát, ha vajon adnak-e
6 1, 12 | érzékeny összeölelkezése. A katonák, akik sok jeles cselekedetét
7 1, 16 | télire hadat a király, mert a katonák kabátját bélelteti a bõrökkel.~
8 1, 17 | lompos! No, ezek a bolond katonák hová tették az eszüket!~
9 1, 17 | jelre megfogták Ankát a katonák, belökték a fás-kamrába,
10 1, 17 | mondják meg, hová viszik.~A katonák vállat vontak:~- Ki tudhatná
11 1, 17 | ott bent felejtettem.~A katonák haboztak, de olyan szívreható
12 1, 17 | még a kutyák se ugattak. A katonák fölnyergelt lovai oda voltak
13 1, 21 | vicebíró kérdezett ki (mert a katonák csak németül tudtak, semmi
14 1, 21 | odaintette a leányzót. A katonák is megállottak, körülfogták
15 1, 23 | hadnagy? Oh, ezek a borzasztó katonák! De persze, ön nem engedte
16 1, 24 | Oh, ezek a javíthatatlan katonák!~- Miért »méltóságos« az
17 1, 24 | Hiába, minden okosat a katonák mondanak. Mert én azt mondom,
18 1, 29 | országúton.~- Hát a szegény katonák! - sóhajtott az Erzsa szolgáló.~-
19 1, 32 | öreg Attila, fölkiáltott: »Katonák, holnap bevesszük és fölperzseljük
20 II, 1 | lajstromban ott volt az elvérzett katonák között a Lóczi Péter neve
21 II, 4 | jöttét.~Azok aztán vitéz katonák, mívelt emberek!~Még amelyik
22 II, 13 | mint gyalázatos élet!«~A katonák tagadólag rázták fejeiket.~»
23 II, 13 | kürtök megzendültek, s a katonák ajkairól hangzott a messzeségbe:~»
24 II, 13 | igen könnyen elnyomta. A katonák, az ütközet elõtti mennydörgést
25 II, 38 | istent térdenállva, mikor a katonák a szobába mentek, hogy tegyen
26 II, 61 | gúnyosan nevetett.~- Milyen katonák lennének? Oh, oh? hiszen
27 II, 65 | tégladarabokkal zúzzák be a katonák koponyáit: - ekkor történt
28 II, 69 | csörgeti, és újra kérdé:~- Akik katonák akarnak lenni közületek,
29 II, 123| hatalmasabb?«~A csónakban katonák eveznek, s tele van felszedett
30 II, 123| Kampós ki akart szállani. A katonák összenéztek, s az egyik
31 II, 123| szerencse, hogy a jószívû katonák fölvették a csónakba az
32 III, 1 | egymást. Kendtek reguláris katonák! Melyik regementbõl valók
33 III, 78 | földbe van ültetve, amit katonák kapáltak fel.~Az egyházfi
34 III, 97 | megbicsaklott, mióta a muszka katonák lovai megtaposták, a mesterség
35 III, 107| Addig-addig áskálódtak hát a katonák ellen, míg sikerült kieszközölni
36 III, 107| környezik.~Hanem ott aztán a katonák unták magukat, s most már
37 III, 143| Mit csinálnak itt ezek a katonák? - kérdé egy muzsiktól.~-
38 III, 143| örmény fiú. - És szegény katonák, akik itt fáznak, dideregnek
39 IV, 19 | a vezérek, alvezérek és katonák közt. Volt föld elég, nem
40 IV, 22 | adok kifejezesét, hogy a katonák elmennek a városunkból maguktól
41 IV, 113| várfokon ebédelgettek a katonák, pajkosságból egymás kezébõl
42 IV, 127| szolgák a folyosókon, a katonák az õrhelyeken: hogy a kis
43 IV, 127| mindig arról disputálgattak a katonák, melyik a különb legény:
44 IV, 127| Szeged ég! - zúgták a katonák.~Valóban nem volt már mit
45 IV, 148| Forró, száraz. Fû helyett katonák nõttek a földbõl. De minek
46 IV, 148| ember vagyok én.~De mikor a katonák aztán csakugyan erõvel kezdték
47 IV, 148| aki legelõbb odatalált a katonák közül, az húzta be a betett
48 IV, 148| mint egy evet, s mikor a katonák összegyûltek déltájban a
|