Rész, Fejezet
1 1, 3 | Örzsi asszony. - De hol is hagytam el csak? Igaz. A szép kisasszony
2 1, 3 | semmi hódítanivalót nem hagytam nekik. Ott van, meghagyom
3 1, 9 | puskát?~- Mint mindig. Ott hagytam a tiszttartónál. Mialatt
4 1, 11 | szemeimet, de a fülemet nyitva hagytam. No, de mondd el hát, mit
5 1, 13 | minden ruhámat magának hagytam, Kutorai.~- Köszönöm - mondta
6 1, 16 | most is.~Hát igen - hol is hagytam el? - Amint ott van a majálesen,
7 1, 18 | megtalálni.~- No no! Hol is hagytam el? Mit zavarod az embert?
8 1, 24 | nincsen róla. De hol is hagytam el? Hát igen, egy kocsmáros
9 1, 26 | vízen, a ruhámat a réten hagytam.~A professzor örömteljesen
10 1, 26 | a köpönyeg, a kápolnánál hagytam.~- Hát hunyja be a szemét
11 1, 35 | almabort. Hát mondom… hol is hagytam el? Isten lecsapta földre
12 II, 2 | alaptárgyára.~- Igaz, hol is hagytam el? Igen, igen. Nincsenek
13 II, 18 | belenyúlt a zsebembe, én hagytam magammal cselekedni mindent,
14 II, 22 | hagyhat el, míg én el nem hagytam. Õ a jobb, õ a nagyobb.~
15 II, 26 | A múltkor is, amint lent hagytam a batyumat, mikor az ócska
16 II, 41 | hagyjak rá.~Hát én rá is hagytam mindent.~- Te Laci - mondja
17 II, 45 | megházasodtam, s imádott Marimat hagytam a színészi pályára lépni.~
18 II, 85 | de nem feküdtem le. Ott hagytam társaimat s lementem a várkertbe. -
19 II, 86 | értékébõl.~Nagyon hátulra hagytam Gurbincsot, amint az már
20 II, 88 | megnézését az utolsó négy napra hagytam, mondván, ha késõbben nézem
21 II, 91 | viharos éljenek és tapsok közt hagytam el a termet.~Ez volt életemnek
22 II, 103| az úri élethez?~- De nem hagytam ám rászokni: magam is gondoltam;
23 II, 114| fordítottam erre a fiúra. Hagytam elcsenevészedni, elrontani,
24 II, 114| nagybátyai örömöktõl áthatva, hagytam ott a tanárokat, s magamnak
25 II, 123| megnyugodtam benne. Ott hagytam. Hanem a Mariskát nem hagyom,
26 III, 1 | dobogott a szíve!…~- Hol is hagytam csak el?… Izé, izé… - hebegé
27 III, 2 | tüstént. Sietnem kell. Egyedül hagytam.~Vállat vont a boltos, nem
28 III, 12 | miért nem gondoztam. Odakünn hagytam a veszedelemnek, szélnek,
29 III, 12 | nyesegettem? Minek is nem hagytam, hogy szabadon nyíljék?~
30 III, 28 | szegénységet, ahogy lehetett. Nem hagytam éhen halni az öreget (bár
31 III, 28 | öreget (bár százszor inkább hagytam volna), s a fiúnak és kis
32 III, 42 | suttogá:~- Éppen ez az…~Hagytam õt tovább beszélni.~- Szeretném,
33 III, 49 | az éles kardomat otthon hagytam, a tompa van velem.~- Nem
34 III, 57 | magát.~A lábait szabadon hagytam, hadd járkálhasson folytonosan,
35 III, 75 | Borcsa néni iránt.~Abba hagytam hát minden kísérletet arra
36 III, 79 | hiszek magamnak.~Fölháborodva hagytam oda gyermekkori pajtásomat,
37 III, 92 | az ágyban, ahogy tegnap hagytam, éppen akkor ébredezett.~
38 III, 122| Bizonyos álmélkodással hagytam ott az állítólagos volt
39 IV, 17 | bekiált:~- A kalapomat odabent hagytam.~Ott künn megtáncoltatja
40 IV, 17 | nálam egy garas sem, ott hagytam a szekeren a guba ujjában,
41 IV, 22 | képzeltem Pestet, ahogy akkor hagytam az utolsó napon.~- Képzelem,
42 IV, 97 | az ördög sem ösmeri meg.~Hagytam magammal cselekedni mindent,
43 IV, 97 | mindent, mindent.~- Ott hagytam el, hogy a hatóság nem talált
44 IV, 129| magasabb hatalmak végett hagytam én abba végképp a dohánycsempészetet.
45 IV, 134| azt se mondják meg!~Ott hagytam az elkeseredett szittyát,
46 IV, 144| de mennyit! Szabadjára hagytam a sok étel között.~A gyerekek
47 IV, 152| nem gondoltam.~Szó nélkül hagytam el. Hisz mirõl szóljak neki?
48 IV, 152| szegény öreg szüleimnél hagytam Annát (ki nem is gyanította
|