Rész, Fejezet
1 1, 1 | sárgarézkupakos pipát s úgy vágja a földhöz, hogy ezer darabra mállik
2 1, 2 | Béla abbahagyta az írást és földhöz ütötte a tollat, Feri esküdt
3 1, 9 | aztán nagy elkeseredve földhöz vágván széles tót kalapját,
4 1, 9 | aztán nagy elkeseredve földhöz vágván széles, tót kalapját,
5 1, 11 | ügyet - kiáltá, dühösen a földhöz paskolva az aktákat. Aztán
6 1, 11 | illik a mécsest mindjárt földhöz vágni. Ösmer-e, nyanyuska?~-
7 1, 12 | egy ügyes csavarintással a földhöz csapja. Kulimásszá válik
8 1, 12 | hogy a házak fedeleit a földhöz paskolta, s tövestül csavarta
9 1, 17 | gyerek, aki birkózásban õket földhöz vágja, vagy a játékaikat
10 1, 23 | rámosolygott és tiszteletbõl a földhöz paskolta a fekete gombakalapját.~-
11 1, 26 | udvariassággal utánanyúlt és a földhöz csapta.~Hanka, ki egy sásnak
12 1, 35 | gazda, uram, ez aztán ért a földhöz, úgyhogy az szót fogad neki
13 II, 1 | sohasem tudja egyik a másikát földhöz vágni.~Ők is örökké egymásba
14 II, 2 | csikorgó havon, akik mint földhöz vágott Anteus új erõt nyernek
15 II, 4 | Most már legyen szíves üsse földhöz a poharat is, hanem elõbb
16 II, 5 | erõsebb magánál, mert az magát földhöz üti.~- Mi a mennykõ lehet
17 II, 6 | azóta nem írt verseket, földhöz ütötte a lantot, és apró
18 II, 6 | Megpállott.~Csüggedten vágta földhöz a potya-lapot. Ostoba minden
19 II, 10 | klasszisban is mindig õ ütött földhöz, most sem lehet õ a kevésbé
20 II, 12 | istenhozzád«-ot rebegett a földhöz, hol gyermekéveit élte,
21 II, 17 | forradalom: õ maga pedig, hogy földhöz vágná - de mindjárt - a
22 II, 18 | állapotban, mint a kõ.~Mikor a földhöz vágtam, össze nem tört,
23 II, 25 | Reszketve lapultam a fagyos földhöz. Semmi kétség, hogy engem
24 II, 46 | ijedtség- és aggodalomtól a földhöz gyökeredztek.~- Oh, méltóságos
25 II, 85 | Schlick erre a szóra úgy a földhöz vágta dühében a legszebbik
26 II, 91 | elementum a királyoknál, mert földhöz üti õket.~A lelkesedés zaja
27 II, 99 | a leány mozdulatlanul a földhöz gyökerezve.~- Szent isten!
28 II, 111| királyoknál, mert azokat is földhöz üti, és hatalmasabb a prófétáknál,
29 II, 127| a leány mozdulatlanul a földhöz gyökerezve.~- Szent isten!
30 III, 1 | aztán nagy elkeseredve földhöz vágván széles tót kalapját,
31 III, 2 | meg õket.~S durcásan vágta földhöz valamennyit.~Hát az egyik,
32 III, 43 | házat. A játékszereket a földhöz paskolja, a gügyölgetõ hízelgésre
33 III, 71 | idejében. Mindig õ vágott engem földhöz.~Kellemes vénasszony volt
34 III, 73 | Mikor Koporka elolvasta, földhöz ütötte a taplósapkáját,
35 III, 83 | Márton, Kerekpály Imre, a földhöz ragadt bocskorosok közül
36 III, 121| környék valamennyi gyerekeit földhöz verje, legénykorában a környék
37 III, 139| tárcát pedig dühösen vágta a földhöz.~- Gazember volt aki elvesztette…
38 IV, 4 | az a vonzalom az okkupált földhöz.)~Valóságos oligarchák voltak
39 IV, 10 | fenyegette. Mert ehhez a földhöz hozzátartozik a levegõje,
40 IV, 82 | látni, hogy egy viceispánt földhöz vágjon. Megtöltöm a pipámat,
41 IV, 82 | volt esve, káromkodott, földhöz vágta a pipáját, azután
42 IV, 84 | az ital hálátlanul vágta földhöz, mégpedig a legszélesebb
43 IV, 87 | cellámban, fülemet egészen a földhöz hajlítva, ha nem hallok-e
44 IV, 101| összeszaggatott magán minden ruhát, a földhöz vagdalta a porcelánokat,
45 IV, 117| alakjában.~Kirohant a konyhába, földhöz vágott egy csomó bögrét,
46 IV, 120| télen át bemegy a fõvárosba, földhöz vágja a tintatartót és a
47 IV, 129| erõs? Hát csak nem üti a földhöz az embert. Nem-e lesz nagyon
48 IV, 152| káromkodott, a ceruzáját a földhöz vagdalta és kimondta a végzést.~-
|