Rész, Fejezet
1 1, 9 | esve.~Kamuti úr persze hogy engedett a szép szónak s a fölszolgáló
2 1, 9 | és a bosszú gondolata nem engedett nyugodtan hazamenni, útközben
3 1, 12 | de már a stílusából nem engedett. Ezt a mai debreceni kosztoló
4 1, 12 | bátyját nem látta, szívesen engedett a nagy dicsszomjból. Némelykor
5 1, 13 | egyszersmind mélyebb bepillantást engedett a papagájok múltjába. A
6 1, 13 | esetben mégis Druzsba úr engedett, felkelt s odább támolygott,
7 1, 14 | míg lejövök.~Korláthyné engedett, oly izgatott volt, oly
8 1, 15 | hasztalan volt, a király nem engedett semmit a Beatrix közbenjárásának.~
9 1, 19 | lehúzni a csizmát.~Nagynehezen engedett, s a doktor csakugyan nem
10 1, 20 | hosszadalmasságára, még egy napot engedett Tóth Pistának, amire Moronyi
11 1, 20 | akart ugrani, de az ajtó nem engedett, kétségbeesetten próbálta
12 1, 23 | édesapját, még csizmát sem engedett húzni a lábára, mondván;
13 1, 24 | tette, piciny bepillantást engedett a sárosi misztériumokba.~-
14 1, 27 | a szoknya nem különben engedett a ráncaiban, s látható lett
15 1, 27 | zárva, rázta, döngette, nem engedett, végre egy fejszét talált
16 1, 28 | szipolyozott, de másokat nem engedett. Hát egyszer mit gondolt?…
17 1, 28 | jó emberét, aki engem nem engedett felkölteni… « Oh, Nikoláj,
18 1, 29 | hideg, úgy látszik, nagyot engedett, mert az ablak se volt befagyva,
19 1, 31 | olyan vörös a füle. Talán engedett a láza.~Homlokára tapasztá
20 1, 35 | pénzre, de Kozsibrovszky nem engedett, neki nem kell a pénz, neki
21 II, 5 | zárját felnyissa.~Az könnyen engedett, annak jeléül, hogy hozzá
22 II, 6 | volt Sramko bácsival, s engedett magánlevelében elõadott
23 II, 6 | Sramko bácsi végtelen folyást engedett haragjának, még aznap elhurcolkodott
24 II, 15 | vastag volt a fal s nem engedett a lövéseknek; no, a kapuhoz
25 II, 33 | fölött. A cipész szívesen engedett e kérelemnek, s minthogy
26 II, 34 | háláját kifejezni, de Nina nem engedett erre időt neki:~- Köszönd
27 II, 34 | az örömtől elragadtatva engedett a tanácsnak, és még azon
28 II, 38 | órát, amit a véletlen itt engedett tölteni a kedves, megszokott
29 II, 41 | dúlt arcot, de azért nem engedett, úgy állt ott egyenesen,
30 II, 46 | gyökeret, minduntalan helyet engedett egy másiknak, jobbnak, szebbnek,
31 II, 56 | nem egy pikáns megjegyzést engedett meg magának, koronkint felkiáltva:
32 II, 114| akartam folyamodni, de ön nem engedett magához.~- Hát miért nem
33 II, 123| és lábait, de az öreg nem engedett.~A csónak menekülõ embereit
34 III, 1 | tömeges halál sora, Pokolka is engedett az uralkodó járványnak,
35 III, 2 | Csak egyetlen esztendõt engedett.~Mélyen emlékembe vésõdött
36 III, 4 | Csak egyetlenegy esztendõt engedett.~Mélyen az emlékembe vésõdött
37 III, 63 | Eugen herceg, aki sokat engedett meg magának ebben az idõben,
38 III, 102| ütött: a kártyáiba sohasem engedett belenézni senkit.~Megírta
39 III, 144| onnan a könyvet. Az könnyen engedett, a három asszonyi hajszál
40 IV, 7 | az emberek, hogy végre is engedett a közvéleménynek, hiszen
41 IV, 63 | valamit hebegni, de nem engedett szóhoz jutni:~- Csitt. Egy
42 IV, 72 | látszik, õ az okosabb, megint engedett.~- Ki kell azt húzatni -
43 IV, 85 | onnan a könyvet. Az könnyen engedett; a három asszonyi hajszál
44 IV, 127| szorítkozott, hogy eleséget nem engedett bevinni.~- Nekünk jó dolgunk
45 IV, 128| A kocsis jó ember volt, engedett. A lovak, valószínû, rossz
46 IV, 128| közt, éppen amiatt, hogy engedett és õket is rábeszélte ostorával.~
47 IV, 142| helyzetét, bepillantást engedett lelkébe, mely kínosan vergõdik
48 IV, 152| a háta, de a lánc mégsem engedett.~- Nem jössz ki, kutya?
|