Rész, Fejezet
1 1, 2 | esküdt mégsem jött haza.~Boldogtalan hitelezõi már keresztet
2 1, 4 | meghódolt elõtte boldog, boldogtalan. Neki voltak a leghívebb
3 1, 5 | bezúznám a koponyáját.~A boldogtalan ember állatias fájdalommal
4 1, 9 | nagyon szerettem Boriskát.~- Boldogtalan! - kiáltott föl Bornemisza,
5 1, 9 | pincéjéhez. Túlrakta a csónakot a boldogtalan, úgy, hogy az kezdett a
6 1, 10 | pincéjéhez. Túlrakta a csónakot a boldogtalan, úgy, hogy az kezdett a
7 1, 13 | mindennap felpanaszolta, hogy boldogtalan, mivel nem ehet rostélyost.
8 1, 14 | visszagondolni.~- Szegény boldogtalan ember - kötekedett vele
9 1, 14 | másik cím szorítja ki: »boldogtalan asszony«.~Az ura léha, sivár
10 1, 14 | boldogok lettek, de én boldogtalan maradtam, bíró úr, örökre.
11 1, 20 | Természetes, hogy a menyecske boldogtalan volt, habár nem mutatta.
12 1, 23 | közlékenység viszketege, a boldogtalan szerelem hallgatag, magába
13 1, 31 | volt még az apóka olyan boldogtalan, mint most. Hátha még azt
14 1, 33 | Mire veszi az életét ez a boldogtalan Fili? Hát így akar ez maradni
15 1, 34 | olyant mutat, hogy valami boldogtalan szerelem rág a szívén. De
16 1, 34 | Hát honnan veszed ezt, te boldogtalan?~- Onnan, hogy mi köze volna
17 II, 3 | zúzódott össze a - tükör.~A boldogtalan nem ismert magára.~De ha
18 II, 5 | gazdáját - beomlott. Boldog, boldogtalan bejárhat belsejébe és pusztíthatja
19 II, 5 | árva gyermekedbõl? Oh, én boldogtalan!~Hanem csakhamar megpillantá,
20 II, 16 | jaj is volt aztán annak a boldogtalan halandónak, akit ilyenkor
21 II, 21 | Hiszen olyan szenvedõ, olyan boldogtalan arca volt a szegény »rongyos
22 II, 24 | kocsmáros, szinte érezteti a boldogtalan utassal, hogy az milyen
23 II, 24 | uradalma; de mi lesz a szegény, boldogtalan Sárikából? Annak isten legyen
24 II, 24 | senki, egy nagyon-nagyon boldogtalan kis teremtés.~Stofi ügyvéd
25 II, 24 | hallotta volna az a kis boldogtalan teremtés, aki abban a másik
26 II, 26 | szürkült szárnyvergõdve egy boldogtalan fiatal veréb.~- Hahó! Hahó! -
27 II, 36 | mást.~- Majd meglássuk.~A boldogtalan ifjú csak nehezen bírta
28 II, 49 | megelégedésébõl e szörnyû fölfedezés. Boldogtalan lett s álmatlan éjszakákon
29 II, 54 | énekel.~Eleget szabódott a boldogtalan varga, hogy hiszen õ nem
30 II, 60 | érte a földet.~- Irgalom boldogtalan tudatlanságomért! - ordított
31 II, 71 | szerelmének, miután én, boldogtalan, szegény ördög vagyok csak,
32 II, 72 | s négy lépést hátrált a boldogtalan elõtt.~- Én kimondhatatlanul
33 II, 77 | járt, okvetlenül tót volt a boldogtalan!~Másik megjegyzése a Mátyás
34 II, 85 | kiáltja nyöszörgõ hangon a boldogtalan -, én Schlick vagyok, a
35 II, 112| voltak szakítva örökre.~»Boldogtalan éj! Igen igen, úgy kellett
36 III, 1 | szíve dobogni.~- Oh, te boldogtalan! - förmed rá az apja. -
37 III, 1 | a »vászonpipát«, abból a boldogtalan növénybõl, melyért királyok
38 III, 1 | hajhászná (no, de azért ökör, a boldogtalan), a tudósabb malac a föld
39 III, 1 | egyszer karjára ne vegye. A boldogtalan kis teremtés megszûnt sírni
40 III, 13 | fejemet lehajtsam… Szegény, boldogtalan fejemet.~Kõbõl lett volna
41 III, 67 | keserûsége van: az csak a haza, a boldogtalan haza sorsa!~Hanem iszen
42 III, 83 | Mennyi élet ragadt rá!~…Boldogtalan asszony, de csak különös
43 III, 141| feleségének). Mibõl élnek a boldogtalan kicsinykék.~És azonfelül…
44 IV, 41 | szenvedélye miatt… mindig azt a boldogtalan piski-i csatát beszéli.~
45 IV, 54 | közte van a Rózáé is.~Oh, be boldogtalan voltam.~Végre közeledõ suhogás
46 IV, 127| haza viheti az irháját.~A boldogtalan Kázmér nem okoskodott sokáig.
47 IV, 146| szövése. Átfutottam. Egy boldogtalan leány szerelme van benne
48 IV, 150| nem viszi el szárazon!~A boldogtalan gyakornok megidéztetett,
|