Rész, Fejezet

 1   1,  4  |            megzsibbad a szíve. Feje zúgott; az a gondolat tombolt benne,
 2   1,  4  |           átszûrõdve hallotta: agya zúgott, ezer meg ezer gondolat
 3   1,  9  |            Lábaim reszkettek, fejem zúgott, azt hittem, le kell roskadnom
 4   1,  13 |              mely úgyis kóválygott, zúgott és lüktetett, mintha kalapáccsal
 5   1,  14 |         körül forgatni, hogy szinte zúgott a levegõben a gerendaszerû
 6   1,  14 |       gyilkos.~A csodálkozás moraja zúgott föl mindenfelõl. Szájról-szájra
 7   1,  14 |      Altorjay nem is hallotta; feje zúgott, homlokán lüktetni látszottak
 8   1,  16 |             közénk felségedet!~Szél zúgott a Bisztra Hora felõl. Alig
 9   1,  17 |    elégettetését.~Helyeslõ morajlás zúgott a teremben, mely tele volt
10   1,  18 |           õserdeje üdén, hullámosan zúgott kelet felõl.~A hûs szellõ
11   1,  18 |            ha igazán jó ember«. Úgy zúgott a szava, mint egy harang.
12   1,  18 |        lehozta.~Bent a szobában még zúgott a tivornya, de a duda nem (
13   1,  18 |  csodálkozva, gyámoltalanul, a feje zúgott, az orrcimpái kidagadtak,
14   1,  19 |    ragyogását, égetését, míg a feje zúgott azoktól, amiket hallott.~-
15   1,  20 |        Csakugyan, csakugyan. A feje zúgott, mintha harangot kongatnának
16   1,  21 |           szabad mezõn. Az erdõ nem zúgott most, mint õszkor vagy tavaszkor,
17   1,  23 | beharangozás) ünnepélyesen bongott, zúgott a völgy fölött. Már nem
18   1,  25 |             a gomblyukába.~Az éljen zúgott, folyton erõsödve és nagyobbodva,
19   1,  27 |        látott Balassa most mindent. Zúgott a feje, forrt a szíve. Szeszélyes,
20   1,  33 |        susogó hársak között, a feje zúgott, az ezernyi bogár is zúgott
21   1,  33 |         zúgott, az ezernyi bogár is zúgott a levegõben, muslincák kergetõztek,
22  II,  3  |    legellentétesebb érzelmek vihara zúgott.~- Mit látott kend? - hörgé
23  II,  7  |           minden csepp vér, agyában zúgott, zsibongott a kétségbeesés
24  II,  40 |             a zongorát, hogy szinte zúgott tõle az egész ház. Saját
25  II,  99 |              most már az õ füleiben zúgott mindenünnen ez a hang: Kopott
26  II,  127|       felelt; most már az õ fülében zúgott felül ez a hang: »Kopott
27  II,  129|     pattogott a tûz, künn erõs szél zúgott és zörögtette meg koronként
28  II,  130|            szívem zakatolt, a fejem zúgott... olvasni kezdtem. De szemeim
29  II,  135|             fejében; mindenünnen ez zúgott. A füvek ezt suttogták,
30 III,  2  |            vezette haza, nem tudta. Zúgott a feje, forgott vele a világ
31 III,  2  |            volt, csak a gózoni erdõ zúgott balról s a levegõbe rebbenté
32 III,  25 |               Balról az illyei erdõ zúgott haragosan. A Kaziék lészájából
33 III,  28 |         szemem elõtt a világ, fejem zúgott, s semmit sem hallottam
34 III,  94 |        Cudar idõ volt, s a förgeteg zúgott künn, a fák recsegve hajladoztak,
35 III,  100|     szemeibõl.~Künn valóságos vihar zúgott, keményen rezegtetve az
36 III,  129|              soha!~- Én is megyek - zúgott fel Perbet. - Fogatni kell!~-
37  IV,  15 |            emelte élénken, ha vihar zúgott a termen végig, ajka el
38  IV,  37 |          már ezt nem hallotta, feje zúgott, a világ megfordult vele:~
39  IV,  49 |       felperesi képviselõ úr?~Fejem zúgott, arcomat elfutotta a szégyenletes
40  IV,  50 |        bõgést hallatva, mely messze zúgott a rengetegben.~Gyönyörû
41  IV,  69 |          szorongás fogott el, fejem zúgott, lábam, kezem zsibbadozott.~
42  IV,  101|           szûrt tej. Balról az erdõ zúgott rejtélyesen, elálmosítón.~-
43  IV,  127|             Zsigmond!« Ez a kiáltás zúgott végig a székely bérceken.~
44  IV,  142|      köröskörül, csak a rékási erdõ zúgott balról, és jobbról a kálnai
45  IV,  152|           ül bent, mert véges-végig zúgott az »abcug«, s néha egy-egy
46  IV,  152|             ez? Hogy süvített, hogy zúgott ez a nehány szó! Ej, ostobaság!
47  IV,  152|             darabig haboztam. Fejem zúgott, lábaim a földbe gyökereztek,