Rész, Fejezet

 1   1,  3  |  betétnél.~Ha egyszer sikerült a szerencsét nyakon csípni, vissza van
 2   1,  3  |     dolog, mint az õ korukban, a szerencsét a nagyurak vették ki haszonbérbe.~
 3   1,  3  |         ágaskodik. Gyermekeim! A szerencsét ne keressétek léha álmokban,
 4   1,  12 |        nekem, hogy megtaláljuk a szerencsét.~- Amit úgy értesz, hogy
 5   1,  12 |          kihez fordulnunk, hát a szerencsét keressük.~- A szerencsét? -
 6   1,  12 |         szerencsét keressük.~- A szerencsét? - szisszent fel, s kezeivel
 7   1,  12 |       bizonyosan megtaláljátok a szerencsét. No lám, no lám, mindenik
 8   1,  12 |   járatban vannak?~- Mi bizony a szerencsét keressük.~- Hja, azt mindenki
 9   1,  12 |       kegyelmednek. Külön kell a szerencsét keresni.~- Jól van, fiú -
10   1,  12 |         lelke fölkergette Budára szerencsét keresni, s itt találkozott
11   1,  12 |        ti azt, nem-e én osztom a szerencsét«, s szegény bátyámnak adta
12   1,  12 |          fekete és fehér kutyát; szerencsét hozott az egyik, szerencsétlenséget
13   1,  12 |         a sereggel, és hozzon rá szerencsét.~Ez tréfás célzás volt õfelségétõl
14   1,  13 |          itthon úgysem csinálhat szerencsét. Ki látja itt? Minek van
15   1,  13 |        oka. - Hanem azt mondják, szerencsét hoz.~- Hogy hoz, ha nem
16   1,  18 |           Itt vagyok! Próbáljunk szerencsét. Menjünk oda, bátyám.~Az
17   1,  18 | Körmöczyvel, amely utóbbinak sok szerencsét kívánt, meghajlott nyalkán
18   1,  18 |         öcsédet. Nagyra tartom a szerencsét, mert a család jó, a fiú
19   1,  24 |        vendégek mind odajárultak szerencsét kívánni a menyasszonynak,
20   1,  32 |   Próbáljunk tán följebb egy kis szerencsét!~Többnyire megcsalódnak,
21   1,  33 |     elmondták neki apróra a nagy szerencsét, ami érte, ahelyett, hogy
22   1,  34 |        Minek köszönhetjük a nagy szerencsét? ~S posztókötényével egy
23  II,  6  |          éveiben valami véletlen szerencsét gondolt nyakába szakadni:
24  II,  6  |         dolog volna már egyszer »szerencsét csinálni«.~A jövõ héten
25  II,  6  |        meg, minek köszönhetjük a szerencsét, hogy önt itt látjuk?~Sramko
26  II,  59 |     gyermeked számára e véletlen szerencsét? Megyek, felkereslek holnap,
27  II,  69 |          arccal adta tudtunkra a szerencsét, »mely intézetünket éri«;
28  II,  72 |     Minek köszönhetem ezt a nagy szerencsét?~- E fiatalúrnak itt...
29  II,  73 |        akinek János úr kívánja a szerencsét - - itt, a szegedi kávéház
30  II,  99 |       rokonságát, nálok próbálva szerencsét, akként okoskodván, hogy
31  II,  134|         Köszönöm alásan az ilyen szerencsét...~- Mert ha te lettél volna
32 III,  2  |          ezüst forintosok közé a szerencsét s mire újra fölvetette szemeit,
33 III,  49 |          tallérokat; asszonypénz szerencsét hozhat.~A játékot persze
34 III,  105|          ötödik helyen próbáltam szerencsét. Azt mondták a városban,
35 III,  124|          már valaki ilyen bolond szerencsét? A kutymándi választók ránk
36 III,  148|       pesti prókátor az, aki úgy szerencsét megy próbálni), gondolom,
37  IV,  9  |        az elszegényedett lovagok szerencsét próbálni, hogy hátha megtetszenének
38  IV,  56 |       köszönhetem ezt a váratlan szerencsét?~- Egy kis kérésem volna
39  IV,  84 |           Más irányban próbáltak szerencsét, de ott is felakadtak.~A
40  IV,  96 |       hagyni az ablakot. Az csak szerencsét jelenthet a városnak.~A
41  IV,  98 |     csináltam az életben egy kis szerencsét, azt a kártyában való járatlanságomnak
42  IV,  101|      bõven szedi az áldozatokat.~Szerencsét csinálni! Errõl álmodnak
43  IV,  101|         a zsebkendõik csücskébe. Szerencsét csinálni? Hát ugyan szerencse:
44  IV,  111|        volt: no, de akkor kell a szerencsét megfogni, amikor közel van.~
45  IV,  122|     Tisza Kálmánt - istennek. Az szerencsét hoz a tartományra. Grünwald
46  IV,  127|      mindössze egyszer próbáltak szerencsét az Ibrahim budai basa arra
47  IV,  132|   szidtam a várost és a tavalyi »szerencsét«, mely ide juttatott.~Éjszaka