Rész, Fejezet
1 1, 1 | Annak a tûznek a lángjánál százszor jobban átmelegedett volna
2 1, 3 | mint a kényes kisasszony: százszor kell neki köszönni, míg
3 1, 3 | tehát sietett haza, útközben százszor is ismételte, hogy el ne
4 1, 3 | tette Fodros Marcit, még százszor gazdagabbá. Oh, az a kézszorítás
5 1, 9 | egy szemeinek ismerõs, százszor odaálmodott nevet, elöl-hátul
6 1, 12 | Veres László nem.~Mert végre százszor mulatságosabb a haditárogatónál
7 1, 13 | A »Szeretnék szántani«. Százszor egymás után ez a nóta. Úgy
8 1, 13 | most… Nem, ez nem lehet, százszor is nem. Ennek a végére kell
9 1, 14 | Dániel úrnál nem egyszer, de százszor láttam én azt, hogy az urak
10 1, 15 | fiához, fölvette ölébe és százszor, meg százszor csókolta meg:~-
11 1, 15 | fölvette ölébe és százszor, meg százszor csókolta meg:~- Jaj, te
12 1, 15 | elesik, ott marad a testénél. Százszor láttam én ezt…~- Mi történjék
13 1, 18 | gyönyört is okoz.~Igen, igen, a százszor elolvasott, végigálmodott
14 1, 23 | Prakovszkyval, amin már százszor gondolkoztam azóta s amit
15 1, 23 | locsog a patak vígan. (Százszor mentem én már erre, de sohasem
16 1, 32 | valóság«, ismételte magában százszor és százszor. Élénk lett
17 1, 32 | ismételte magában százszor és százszor. Élénk lett és közlékeny,
18 II, 6 | téged...~- Hát én téged! Még százszor, ezerszer jobban! Oh, miért
19 II, 18 | lélegzetét is: de én még százszor rosszabbat vártam valamennyinél.~-
20 II, 48 | jobban meggyógyít a pénznél, százszor jobban.~- Oh, édes tanító
21 II, 72 | a t. c. közönség, de még százszor jobban e beszély hõse, ifjú
22 II, 99 | megdicsõülve csókolta össze százszor a szent ereklyét (az egyedülit
23 II, 117| megszerzését a rokonoknak százszor is elmagyarázta azóta otthon,
24 III, 1 | az úton?~A régi, ismerõs, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem
25 III, 2 | elment… hogy megsiratta, százszor megölelte.~- Minden okos
26 III, 7 | lehetett. Szegény szalmaözvegy százszor elgondolja, százszor összerakja
27 III, 7 | szalmaözvegy százszor elgondolja, százszor összerakja miképp történhetett.
28 III, 8 | mégis odanéz nem egyszer, de százszor is napjában. Hiába no, ami
29 III, 10 | számú polg. keresetből)~1881~Százszor feldolgozott téma ez már,
30 III, 10 | Hátha ott betegszik meg a százszor megálmodott szép leány…
31 III, 12 | gyíklesõ.~Az én kis húgocskám százszor is megnézte egy nap. Jaj,
32 III, 25 | ruhákban is. Hej pedig, be százszor különb volnál, ha patyolat-ingvállból
33 III, 25 | pedig lehet, amelyikben százszor szebb lesz, annak a képzeletbeli
34 III, 28 | éhen halni az öreget (bár százszor inkább hagytam volna), s
35 III, 46 | meg a varrásból, kötésbõl, százszor oda képzelték elõre az istállóba…~
36 III, 71 | bizonykodott:~- Láttam, százszor is azt állítom, nem álmodtam.
37 III, 83 | mikor már maga elolvasta százszor, elhurcolta sorba a nemesi
38 III, 89 | mindenesetre része lehet annak a százszor összeszidott kis kék könyvnek
39 III, 110| gyógyítják, kedves öcsém!~- Nem, százszor nem - és dühösen toppantott
40 IV, 4 | egyformán szerette õket. Százszor megcsinálta a tervet; egyszer
41 IV, 13 | Tessék elhinni ilyenkor százszor szebb a Duna idres-bodros,
42 IV, 17 | Nem adhatom olcsóbban… százszor megmondtam.~- Fontolja meg
43 IV, 63 | aranysörényû oroszlánt. Százszor elképzeltem azt a jelentet,
44 IV, 70 | Szegeden, hanem régen-régen, a százszor kifódozott öreg híd újdonatúj
45 IV, 101| Miféle zaj ez? - kérdé egy százszor hallott hang, de mégsem
46 IV, 109| incselkednek vele, tízszer, százszor átolvasta a levelet. Ej,
47 IV, 127| Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor erõsebb lett volna is, addig
|