Rész, Fejezet
1 1, 4 | kinek mély fájdalmától rideg szíve, melynek érzékenységét
2 1, 9 | gyermekkora óta ismerem. Mogorva, rideg fiatalember volt, senkivel
3 1, 9 | gyilkos.~A gróf ellenben rideg, komor, kegyetlen ember
4 1, 9 | koldus is kitért elõle, ha rideg, sápadt, síri arcát megpillantá.
5 1, 9 | gróf, ki mindenki iránt rideg közönnyel viseltetett, velem
6 1, 12 | azokból? Kikergették õket a rideg világba. Most valahol az
7 1, 12 | mondani - így egyszerre!~Rideg pillantást vetett lovagunk
8 1, 12 | Magdáért megyünk el legelõbb. Rideg a ház, még ha kastély is,
9 1, 12 | most már nem olyan mogorva, rideg az arca, mint tegnap volt.
10 1, 14 | Altorjay ránézett lesújtó, rideg tekintettel, s kezét izgatottan
11 1, 15 | asztalfõn maga a vékonyarcú, rideg, sovány kinézésû öreg herceg,
12 1, 18 | megbarátkoztunk. Elõször rideg, mogorva volt az a villogó
13 1, 23 | olyan szomorú volt, olyan rideg volt így elmenni, hogy nem
14 1, 32 | bizonyítványt kapjon a bárócskától.~Rideg, kevés szavú ember volt
15 1, 34 | méltányos lenne. A társadalom rideg törvényeit respektálni kell;
16 II, 1 | ember lelke is levetette rideg ruháját, s hivatal után
17 II, 4 | estére, nem néznek olyan rideg mogorván, mint máskor.~Jancsi
18 II, 7 | anyjától maradt rá. Puszta, rideg épület, a világgal meghasonlott
19 II, 7 | Azután odafordult Mádyhoz s rideg, sötét arccal kérdé:~- Kicsoda
20 II, 8 | a másikat.~Utána puszta rideg lett minden...~Meg sem szomorítottam
21 II, 24 | Az alabástrom-fehér arc rideg, színtelen szemeivel, magas,
22 II, 38 | fekete szakállas ember volt, rideg, merev arccal, melyen mosolyt
23 II, 60 | sokszor, számtalanszor a rideg fát.~»Anyám, egyetlenem,
24 II, 69 | katedra mellé lépett, s rideg, szenvtelen arcát némán
25 II, 72 | tényezõvel kell még számolnia, a rideg számok emberével, kinek
26 II, 102| s nem marad ott, csak a rideg tábla, a rózsa zöld tartója,
27 II, 108| az este, mikor benyitok rideg szobámba, hol a nagy tágasság,
28 II, 114| mint írta, nem lesz olyan rideg, csendes a ház, mint egy
29 II, 116| nincsen. Olyan elhagyatott, rideg az udvar, a kert, a ribizkebokrok,
30 II, 117| meg bürójában festetlen, rideg asztalánál s egykedvû megadással
31 II, 130| népünk!...~Így aludtak el rideg szalmaágyon. Ilyen volt
32 II, 136| volt. A szoba szegényes, rideg. Egyetlen asztal és egyetlen
33 III, 2 | valaki? - kérdi vontatott, rideg hangon a szolgától.~- Egy
34 III, 2 | kendtek mezítláb!«~Mogorva, rideg ember volt; nem szeretett
35 III, 7 | ház itt a szép Major Anna rideg koporsója?~Hiába van fényes
36 III, 23 | üzenetvivõjét be sem eresztette az a rideg ember, aki az ország másik
37 III, 23 | fekete szegély belülrõl. A rideg ember elsápadt, de ezt a
38 III, 49 | sápadt kissé s nincs rajta a rideg fenségbõl semmi. Nem is
39 III, 73 | frázisokat, de barátja volt a rideg filozófiának is. Csinos
40 III, 74 | megvesztegetések ellen hozott rideg paragrafus, ha valaki ilyen
41 III, 102| beszéltünk. S valami nehéz, rideg fagy ült a szavainkon.~-
42 III, 102| becsületbírák összenéztek, az elnök rideg hangon mondá:~»Kényes dolog
43 III, 108| neje, Széchy Éva, vallásos, rideg életet éltek, és nagy kordában
44 IV, 44 | azok jól tudják, milyen rideg, mogorva szobám van: szürke
45 IV, 52 | õ mesterségük nem olyan rideg, mint a miénk, mert õk modellek
46 IV, 152| nyilatkozott - mondá szokott rideg hivatalos stílusában.~A
47 IV, 152| szabályok szerint (s ezek rideg szabályok, nem olyanok,
|