Rész, Fejezet
1 1, 22 | József király és az öreg Kossuth arcképein, mert a magyar
2 II, 15 | a fõvezér? Persze, hogy Kossuth döntötte el. »Az legyen
3 II, 15 | Schlikket.«~Meghallotta Kossuth üzenetét az én uram, Guyon,
4 II, 15 | ketten! Félmunka ez a mai. Kossuth üzenete szerint az lesz
5 II, 24 | cserépkályha is. Hanem hogy a Kossuth Lajos arcképén micsoda gazember
6 II, 25 | ember volt, nagy demokrata, Kossuth embere.~Az egzakt tudományokért
7 II, 38 | hozott a kalapja mellett a Kossuth arcképével és ilyen aláírással:
8 II, 38 | hullott ki a tárcából a Kossuth arcképével.~Kedves, rikító,
9 II, 64 | svihák ellenében bukik maga Kossuth Lajos. Már ti. nálunk Svihákmegyében.
10 II, 64 | Svihákmegyében. Jó is, hogy nem akar Kossuth itt alispán lenni Adhatna
11 II, 69 | kiszolgált magyar huszár, aki Kossuth apánk alatt is kitettem
12 II, 79 | diskurzusom az õ saját nyelvükön.~Kossuth apánk megtette azt a juxot,
13 II, 84 | A makrapipa, melyet maga Kossuth Lajos szítt ki számára,
14 II, 85 | Elbeszéli ő maga)~Megüzente Kossuth pecsétes levélben, az lesz
15 II, 99 | melyen ki legyen vésve a Kossuth arcképe.~Edith hévvel folytatá:~-
16 II, 100| a legnagyobb diplomata, Kossuth a legkitûnõbb lángelme,
17 II, 110| szélsõbal malmára, mint a Kossuth könyve«, egyszersmind elhatározta
18 II, 118| gyerek éppen úgy ír, mint Kossuth. Nagy ember ez!~A bolhát
19 II, 121| jönne meg, még el sem hinné Kossuth, hogy már egy évvel lett
20 II, 121| följegyzi a »Notesz-könyvébe«. - Kossuth nagyokat nevet ezeknek,
21 II, 121| magyar népet karakterizálják.~Kossuth elõtt sem ismeretlen már
22 II, 121| nélkül is ösmerné már õt Kossuth, mert hiszen éppen Kérdõ
23 II, 121| De sorjában maradjunk a Kossuth iránti ragaszkodás példáival.~
24 II, 121| akkorára be kell hogy jöjjön Kossuth. Mindig hitt, s mai napig
25 II, 121| hitt, s mai napig is hisz a Kossuth bejövetelében. Azokat a
26 II, 121| annak - arról panaszkodott Kossuth levelében, hogy folyton
27 II, 121| meghatotta az az egy szó, hogy Kossuth szegény, s mindjárt másnap
28 II, 121| semmiben se lásson szükséget«.~Kossuth nagyot nevetett a naivságon,
29 II, 121| bizony, nagy ember volt az a Kossuth Lajos, Kérdõ Márton uram!~-
30 III, 53 | kis visszaemlékezésben: Kossuth és Garibaldi.~Lõn pedig
31 III, 53 | tudom, elég az hozzá, hogy Kossuth egy nyilvános iratban vagy
32 III, 53 | elrontani egypár heves szóval.~Kossuth maga is megbánta, restellte
33 III, 53 | kedves georgina-rózsáit.~Kossuth leült az íróasztalához s
34 III, 53 | ibolya illata van a levélnek… Kossuth szerényen mentegetõzik benne,
35 III, 53 | levelet Garibaldi üzenetével, Kossuth csillogó szemekkel sóhajtott
36 III, 124| olyan mameluk-kerület, hogy Kossuth se kapna benne harminc voksot.
37 III, 134| írva kalligrafice: »Éljen Kossuth Lajos!«~…Nem volt ez már
38 III, 139| õ bizony akárhányszor a Kossuth, Széchenyi manuscriptumait
39 III, 140| pipatórium, öreg lábas óra, Kossuth Lajos arcképe a falon, egy
40 III, 140| ott van még a falon, de Kossuth arcképe helyén a báró Nopcsáé,
41 III, 148| Nem baj az! - felelte Kossuth, mialatt tovább ballagtak
42 III, 148| a patakból - tanácsolta Kossuth. Mire lehajolt, vizet merítve
43 III, 148| vízben.~- Nézz oda! - kiáltá Kossuth.~- Undorító! - felelte Nyári
44 IV, 59 | nehéz volt õket utolérni.~A Kossuth amerikai tallérjaira alkalmazták
45 IV, 87 | künn. Tán csata folyik. Kossuth segítséget hozott, Klapka
46 IV, 97 | részvényei képezték a vagyonát.) Kossuth kétszázezer emberrel betört
47 IV, 152| Kiszámítottam a perceket, most a Kossuth téren van, most befordult
|