Rész, Fejezet
1 1, 9 | semmi.)~A három úr olyan késõn kelt, hogy kevés híja, miszerint
2 1, 9 | Hm, hm… dünnyögé magában. Késõn feküdtünk le. Alkalmasint
3 1, 9 | Õrülten kacagtam fel.~- Késõn kelt, méltóságos uram, -
4 1, 12 | hogy: »erre, erre.«~Végre késõn este egy erdõt értek.~A
5 1, 12 | borulnék, kegyelmet kérni?~- Késõn érkeznél, a fejedelem Munkácson
6 1, 13 | megszabadítanak, jó, ha pedig már késõn érkeznek (s most megint
7 1, 17 | veszteg, barátom - de úgyis késõn lenne. Nézd, nézd, éppen
8 1, 18 | szõnyeget. - Már nem elég. Már késõn van.~- Nem értelek, hogy
9 1, 18 | Nem értelek, hogy mi van késõn.~De most egyszerre fény
10 1, 21 | begyömöszölte hirtelen. De késõn volt az már.~- Tudod-e,
11 1, 22 | segíthetünk, de holnap már késõn lett volna. Holnap már meghalt
12 1, 24 | egy-két falatot, mert az ebéd késõn lesz Lazsányban… Csak akárhova,
13 1, 26 | nem mert hazajönni, csak késõn, és sokáig sírdogált éjjel
14 1, 27 | disputák közt indultak meg késõn este Kékkõ felé. S egyelõre
15 1, 27 | mosolyodik-e el? No, ez ugyan késõn jött - vagy hogy éppen jókor.
16 1, 27 | cigányok mikor mentek el?~- Késõn este távoztak.~- Mit csinált
17 1, 28 | szentjános áldását, mert már késõn van.~Hirtelen megittuk az
18 1, 29 | mert ön nem tudja, milyen késõn jöttem az éjjel, átfázva,
19 1, 32 | Ilyenkor felsóhajtott: »Késõn jöttem« vagy »korán jöttem«,
20 1, 33 | Ahogy bejárt a kocsijuk késõn este a szalánci kúriára,
21 1, 34 | Mindegy. Mégis csak gyerek. Késõn fejlõdik. Nem gondol az
22 1, 34 | marosmenti villájában és késõn jött haza, a Rekettyésnél
23 II, 3 | mert ezt az egyet ugyancsak késõn akarod eltalálni - szólt
24 II, 6 | visel rá, megdorgálja, ha késõn vetõdik haza a »teens úr«,
25 II, 25 | illatát nem élvezhette. Késõn jött; - de a koporsóra jókor...~
26 II, 36 | távirozhatnánk szüleinknek, de ez késõn van Késõn van! Viellent
27 II, 36 | szüleinknek, de ez késõn van Késõn van! Viellent mindjárt reggel
28 II, 36 | volna is.~- Siess, hogy késõn ne legyen! - inté Károly
29 II, 36 | meghozni a kellemes hírt.~- Ah, késõn jöttem, Önök már mindent
30 II, 39 | int a kezével.~- Itt már késõn jöttünk. Ez már meghalt.
31 II, 40 | viszonzá Zengõ.~- Magam is csak késõn este jöttem haza - bizonykodék
32 II, 48 | hajnalban kelt fel tanulni, és késõn este feküdt le, csakhogy
33 II, 71 | kastélyba vezessem, bármily késõn lenne is, hanem...~- Nos
34 II, 102| kellett a rózsákra: megkapta késõn. A nyár büszkélkedhetett
35 III, 1 | kik azt hiszik, hogy ez késõn történt, feledik, hogy a
36 III, 2 | Késõ! - hörgé. - Már késõn van!~- Mi van késõn, te
37 III, 2 | Már késõn van!~- Mi van késõn, te medve, te!~- Már aláírtam
38 III, 66 | hálókamrádba, feküdj le, késõn van, de különben is valami
39 III, 72 | asztalos által.~De már ahhoz késõn kelt fel a földkostoló,
40 III, 148| Ha tudnák, hogy itt ülsz!~Késõn, estszürkületkor értek be
41 IV, 37 | körülbelül olyanformán hangzott: »Késõn viszed már a doktort.«~Az
42 IV, 49 | azóta. Ki látta azt ilyen késõn licitálni?~- De hiszen a
43 IV, 125| alján csörög egy-kettõ.~A késõn jövõknek vesztett pöre vagyon…
44 IV, 142| kéri.~Mire Kelemen István késõn este hazaért Rékásra, már
45 IV, 144| eszterhaj alá egy teknõbe. Csak késõn este tért haza, mindennap
46 IV, 145| kirohant a kunyhóból. De késõn. Szelim már akkor ott ült
47 IV, 152| a háziasszonynak.~De már késõn mentem. Barcsóné becsapta
|