Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        ünnepnapokon szí titokban a kert bokrai közé rejtõzve. Szegény
 2   1,  3  |      megijedt zerge, eliramodott a kert sûrûjébe, otthagyva Tamás
 3   1,  13 |        Druzsba urat végigvezette a kert egy részén, melyben ritka
 4   1,  14 |         kívánságod van.~A fölséges kert virágainak illatától s a
 5   1,  14 | erõszakosan megfogta a kezét.~Szép kert volt ez: nagy fák, hatalmas
 6   1,  15 |     mostani bennszülöttek. Hanem a kert, a ferrarai herceg kertje (
 7   1,  15 |      veretlek benneteket.~Õ maga a kert felé futott. Nyilván ott
 8   1,  17 |            a piac, hanem a szilvás kert felé pottyant le. Az ötödik,
 9   1,  17 |  feltûzdelt olívazöld szövetbõl.~A kert igen csinos volt. Egészen
10   1,  18 |            fogta meg a karját és a kert sûrû fái felé vezette.~-
11   1,  20 |       kiáltotta vissza.~Szép kicsi kert volt a Moronyié, melyet
12   1,  20 |    folydogált, locsogva, morogva a kert végiben. A Rima parti bokrai,
13   1,  20 |       mérgesen a kanyargó utakon a kert legvégire, a szomorú fûzrõl
14   1,  23 |         Piroska visszapillantott a kert végérõl, és amint megvillant
15   1,  23 |         lesütve. - Nem valami szép kert, de van benne szép kuglizó,
16   1,  23 |           FEJEZET~ÉVA ÉS AZ ALMA~A kert mellett a gyepen falusi
17   1,  23 |           volt a halastó; messze a kert hátterében, a kukorica közt
18   1,  24 |    Általában szép megye, valóságos kert, park park után, kastély
19   1,  25 |         homlokán, amit az újfalusi kert lombjai lehelnek: a nagy
20   1,  25 |           erre van az ablak, ott a kert, az ablakba behajlik a vén
21   1,  32 | cselekedjék? Tele tüdõvel szítta a kert balzsamos illatát. Ej, ugyan
22   1,  34 |   tisztviselõket, maga Kolosy is a kert kerítésén át menekült.~Éjjel
23  II,  15 |           utacskákkal mindenütt. A kert kellõ közepén a domb dacára
24  II,  34 |           embereket fölköltötte, a kert tüstént megtelt emberekkel, -
25  II,  38 |      füttye vegyült be zavarólag a kert hátsó részébõl, mely sûrû
26  II,  38 |           erdõfoltban végzõdött.~E kert egyike volt a legszebbeknek.
27  II,  38 |        nekik az õ hitük szerint.~A kert és a baloldalán ékeskedõ
28  II,  72 |        hosszú tornácon keresztül a kert csendes magányába, de magával
29  II,  85 |          volna belõle veretni. - A kert kellõ közepén egy kerekes
30  II,  95 |          sarkon fordult s eltûnt a kert fái között, míg a két szögedi
31  II,  102|      száron a tövisek.~Letarolva a kert, mint piros kagylócskák
32  II,  116|     elhagyatott, rideg az udvar, a kert, a ribizkebokrok, a rózsatõk,
33 III,  7  |            attól bágyadt legyen.~A kert sûrû fáin keresztül a legforróbb
34 III,  39 |         szólt egy csatlósnak, ki a kert bejáratát õrizte:~- Íme
35 III,  56 |         lementek a Tiszához, ott a kert végében folyik, méltósággal,
36 III,  66 |        jelenet után elcsendesült a kert, a két szeretõ elment lepihenni,
37 III,  87 |             ketten egyedül. Csak a kert lombos fái néztek ránk,
38 III,  114|       udvarra lépett, s kinézett a kert felé, látta, hogy a tyúkólnál
39  IV,  41 |           a maltergödrök között.~A kert végképpen el volt hanyagolva,
40  IV,  63 |           melyet százholdas óriási kert környezett. A hatalmas,
41  IV,  69 |          mint egy terhes felleg.~A kert is tele volt szárnyasokkal,
42  IV,  101|           születtél. Hát a patak a kert végében megvan-e még?… csörög-e
43  IV,  117|             kávás kút, vassorompós kert kukoricával beültetve, márvány
44  IV,  127|            gazdasági épületek és a kert. Itt szokták tartani a hadgyakorlatokat
45  IV,  129|     álomszerű csönd. Éppen egy kis kert mellett vitt el az utam.
46  IV,  129|          minthogy egy pajta volt a kert innenső szélén, s a pajta
47  IV,  150|          falánk kölykei, a királyi kert dísznövényeire frecsegett