Rész, Fejezet
1 1, 1 | felemelte a két ujját az égre.~- György bátyám, hallgasson
2 1, 3 | összetette kezeit, felnézett az égre és azt mondta megint:~-
3 1, 3 | konyhaajtón keresztül az égre, mintha csak azt akarta
4 1, 4 | elvilágosodó arccal nézett az égre, mintha meg akarná neki
5 1, 4 | Szemeit hálateljesen emelte az égre, és könnyezve rogyott térdre
6 1, 9 | rajzolódik le élethíven; az égre néz fel, ott is annak a
7 1, 11 | elfordította arcát és a homályosodó égre bámult. Talán azt kérdezte
8 1, 13 | gondolkozott, aztán fölnézett az égre, hol éppen akkor barna felhõk
9 1, 15 | kezeit erre a pajkosságra, s égre emelvén szemeit, mintegy
10 1, 23 | ajkait negédesen, amint égre emelte a szemeit szeráfszerûen,
11 II, 5 | Nagylelkû akartam lenni.~Majd az égre nézett fel s tenyerével
12 II, 7 | Azzal felnézett a borongós égre, mintha a polemizáló felsõ
13 II, 7 | megtelt félcipõ.~- Szóljon, az égre kérem, tisztelt Melanie
14 II, 22 | kitekintve a derülten kéklõ égre. - Vétettem talán valamit?~
15 II, 22 | minduntalan rajzolt, füstoszlop az égre. Semmit sem látott. Mikor
16 II, 22 | Csupasz kémények meredeztek az égre, mindannyi vádpont ellene.
17 II, 22 | nem is imádkozott, csak az égre nézett.~A férfi csendesen,
18 II, 26 | Tessék csak felnézni az égre, ni, még a felhõk is úgy
19 II, 26 | és mindenét elveszté. Az égre nem mert felnézni, onnan
20 II, 48 | vagyok - kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy az is hallja
21 II, 59 | tartozását.~Hálás tekintetét az égre emelte.~Oh, anyám - rebegte
22 II, 83 | diadalmas pillantást vet az égre, mintha azt akarná mondani
23 II, 123| kétségbeesetten nézett fel az égre, szemeibõl könnycseppek
24 II, 123| elgondolkozott, némán fölnézett az égre, az ajka is mozgott, mintha
25 II, 129| Egy pillantást vetett az égre, azt a nyílást keresve rajta,
26 II, 130| vasalják meg!~- De, uram, az égre, tévedés lesz! Én nem tûrhetem...~-
27 III, 1 | lovag ajkaiba harapott és az égre emelte kezeit, mintha panaszkodnék
28 III, 2 | felemelte két húsos ujját az égre.~- Esküszöm kendtek elõtt,
29 III, 2 | és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon haragusznak
30 III, 2 | hálateljesen nézett föl az égre.~Milyen messze van és mégis
31 III, 5 | és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon haragusznak
32 III, 5 | hálateljesen nézett fel az égre. Milyen messze van és mégis
33 III, 34 | ingatagon, tekingetett ki az égre, hát csakugyan sötét felhõk
34 III, 65 | szétszakadni.~Egyszer az égre nézett fel szomorúan, kék
35 III, 66 | Dercs fölemelte két ujját az égre.~Anna elhárító mozdulatot
36 III, 129| ügye - kiáltá szemeit az égre emelve -, a siker bizonyos,
37 IV, 13 | vesz magához.~Szemeit az égre emelte, és fájdalmasan sóhajtozott.
38 IV, 32 | késõbb feljött a holdvilág az égre, s bûvös, varázsoló fényt
39 IV, 32 | fõtisztelendõ úr fölemelte kezeit az égre, és megátkozta.~Zeley kacagott,
40 IV, 37 | lovakat, nézett egy darabig az égre… ott apró szürkés felhõk
41 IV, 45 | jelentõségteljesen nézett fel az égre.~- A lapok tele vannak a
42 IV, 77 | fõügyészre, majd a csillagos égre.~Milyen szép tágas ez a
43 IV, 83 | egy pillantást vetve az égre -, de alighanem lesz esõ.~
44 IV, 99 | felmutatott az ujjával az égre. Azt hittük meg van bolondulva.~-
45 IV, 100| szeretõje volt férjének. Égre kiáltó dolog ez… S még idehozta
46 IV, 108| csejteit.~S egyik sem olyan égre kiáltó. Mert ez leányvér
47 IV, 127| ledõlve csonkán meredeztek az égre, a füst terhes barna felleg
|