Rész, Fejezet

 1 III,  1|            bányagróf lesz itt, meg a Csutkás professzor.~- Juj, Krisztina!…
 2 III,  1|         mennyországból.~ELSŐ FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter
 3 III,  1|         Luppán Demeter lovagot, akár Csutkás tanár urat, amiért abba
 4 III,  1|         õrjítõ fokra hág.~De már ezt Csutkás tanár úr nem engedheti.
 5 III,  1|           megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva
 6 III,  1|  eligazodhatik rajta látatlanban is.~Csutkás úr személyleirata, szóról
 7 III,  1|              férfiú szellemi világa!~Csutkás tanár úr egy rajongó pedagógus,
 8 III,  1|             természetesnek találják.~Csutkás tanár úr tekintélyes férfi,
 9 III,  1|             embert a nemzetnek? - Õ (Csutkás tanár úr) adta neki az alapot.
10 III,  1|             mintha Petrovics Sándor (Csutkás úr e néven emlegeti) õróla
11 III,  1|        egészen nem tudja senki, csak Csutkás tanár úr.~Nemzedék nemzedéket
12 III,  1|   negyedszázad év múlva találtam.~Ha Csutkás úr akarna szólni!… Õ tudja!
13 III,  1| összeköttetésben a legenda.~Azazhogy Csutkás úr nem azon ember, aki csukva
14 III,  1|         barátjainak és ismerõseinek, Csutkás úr valóságos »jó ember«,
15 III,  1|            legenda elmondására, mert Csutkás úr igen gyakran iszik bort,
16 III,  1|        mondani. De nem is tanácsolná Csutkás úr, mert annak õvele, az
17 III,  1|         cárné egy esetét…~Egyszóval, Csutkás tanár úr ilyenkor mindig
18 III,  1|             kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina
19 III,  1|        kártyám jár!«~Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben valóságos »
20 III,  1|                Midõn pedig egy ízben Csutkás kollégája jegyezte meg neki
21 III,  1|         azután egyszer azt is mondta Csutkás úr:~- Te, Stevo »(az »István«
22 III,  1|             az eredeti nyilatkozatra Csutkás úr fejet csóvált, aztán
23 III,  1|         rendeltetése az…~- Ugyan mi?~Csutkás úr mélyen elpirult. Az elõhúzott
24 III,  1|              Hát szeressen téged is…~Csutkás hirtelen leereszté nagy
25 III,  1|          szeresse Luppán lovagot is.~Csutkás hirtelen fölnyitá szemeit
26 III,  1|         Milyen gondolat! - sóhajtott Csutkás, szemérmetesen pillantva
27 III,  1|            már korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek
28 III,  1|        vissza sem emlékezik már arra Csutkás úr, tán Csemez sem.~Krisztina
29 III,  1|            burnót olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsõülve, valóságos
30 III,  1|             kérdõleg fordult feléje.~Csutkás úr kivette burnót-szelencéjét,
31 III,  1|        vágott közbe az aranycsináló.~Csutkás úr fölemelkedett s a két
32 III,  1|            iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér markából.~- Mit mondasz
33 III,  1|             aláírással: »Glück auf!«~Csutkás úr e szavakra hirtelen elereszté
34 III,  1|             uram! Igaz-e, Krisztina?~Csutkás úr körülnézett, de Krisztinának
35 III,  1|             egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi, meg a Luppán feleségül
36 III,  1|      Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Csutkás. Most már emlékszem… Csutkás.
37 III,  1|         Csutkás. Most már emlékszem… Csutkás. Átkozott vén fickó… De
38 III,  1|            ha vajon messze van-e még Csutkás, aztán halkan folytatá:~-
39 III,  1|          állott, egyszerre odalépett Csutkás úr a vaskos, szõrös kezét,
40 III,  1|         jeleneteket« végighallgatni…~Csutkás úr igent bólintott, Miklós
41 III,  1|        Ünnepélyes csend következett.~Csutkás úr zsebkendõjével megtörlé
42 III,  1|             rendkívüli esemény pedig Csutkás úr nyilatkozata volt.~-
43 III,  1|            István pedig igazi férfi.~Csutkás úr és Luppán lovag ez erõteljes
44 III,  1|              olyan nagyon szeretném.~Csutkás úr bambán nézett szét a
45 III,  1|            jöjjön, sebesen repüljön.~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos
46 III,  1|        házhoz: ma jön meg Miklós. Ha Csutkás úrral, kinek most még kevesebb
47 III,  1|          hátha csakugyan itt terem…«~Csutkás úr ilyenkor rendesen egyet