Rész, Fejezet
1 1, 10 | derekát, délceg lett a járása, csillogó a tekintete.~Vígan, könnyedén
2 1, 12 | lett; mint a kártyásnál, a csillogó remény folyton ösztökélte.
3 1, 13 | mondá zavartan, de mégis csillogó és mélyreható tekintettel.~-
4 1, 14 | lecsapja ódon lúdkalamusát, s csillogó pengéjû acéltollat szúr
5 1, 15 | lépett be, fényes, aranytól csillogó öltözetben.~- Ezek a földieid,
6 1, 18 | újdonatúj bocskorokban, csillogó csatos szíjakkal a hasukon.
7 1, 19 | lovag minden ízében, ama csillogó korszak erényeivel, hibáival.~
8 1, 23 | fiatalúr rajtuk szemeli ki csillogó üvegkarikáján át, melyiknek
9 1, 24 | kifogyhatatlan kedéllyel, csillogó lélekkel, de az orcáik,
10 1, 29 | beférni, amit a házfedelek csillogó hava vet az éjszakába.~-
11 1, 32 | kipirulva száguldozott a csillogó kristálytáblán, miközben
12 II, 2 | szaggatta testén tarka, csillogó ruháját, melyet úgy irigyelt
13 II, 4 | teleaggatták kabátjaikat csillogó papírrendjelekkel, s a boldog
14 II, 11 | éppen akkor folyt végig egy csillogó nagy könnycsepp, amely megmagyarázott
15 II, 45 | történelem egy rakáson.~A csillogó drágakövek, melyek csábítón
16 II, 50 | milliárd harmatcsepptõl csillogó fûbe, s félig mosolyogva,
17 II, 65 | Butykosnak, s így szólt örömtõl csillogó szemekkel:~- Barátom, maga
18 II, 69 | Helyesen fiam... - szólt csillogó szemekkel a gróf. - Beszéld
19 II, 77 | elõkelõ delnõ, kinek elegáns, csillogó kosztümje, fényes származása
20 II, 99 | hallatára: nagy fekete szemeiben csillogó tûz gyúlt ki.~- Ki van itt?
21 II, 102| Reggelenkint egy-egy fényes csillogó harmatcsöppnek jutott az
22 II, 108| barátságosan nézett rám apró csillogó szemeivel, mintha ösmerne.~
23 II, 119| aranytól, karbunkulustól csillogó termet bérelt ki egy vendégfogadóban
24 II, 127| hallatára; nagy fekete szemeiben csillogó tûz gyúlt ki.~- Ki van itt?
25 II, 135| tisztáson.~Ez õ! Suttogá csillogó szemekkel.~Tizennyolcadik
26 III, 1 | az ezer darab a harmattól csillogó gyepen, a nagy kilenc vezérkos
27 III, 1 | talári várkastélyon, melynek csillogó bádogfödele ide látszik,
28 III, 1 | néz le fényes szemeivel: a csillogó pásztortüzekkel az éjbe,
29 III, 2 | széles homokrámát kapott és a csillogó homoknak is, melyet a népregék
30 III, 2 | Verje meg hát az Isten azt a csillogó, veres hajadat, mely a nyugalmamat
31 III, 2 | lebontott fekete hajjal, csillogó, fényes szemekkel s egy
32 III, 2 | összebújtak a kertben egy dértõl csillogó ribizke-bokor mögött; orcáik
33 III, 4 | lebontott hosszú fekete hajjal, csillogó, fényes szemekkel, s egy
34 III, 30 | igazi temetés! - kiáltá csillogó szemekkel (talán az irigység
35 III, 39 | üdvöz, nagy Mórus király!«~Csillogó aranyos ruhája megvakítá
36 III, 50 | is? Minek? Hagyj békét a csillogó nyomoknak, amik kivezetnek
37 III, 53 | Garibaldi üzenetével, Kossuth csillogó szemekkel sóhajtott fel:~-
38 III, 72 | királyné!~Oh, jaj de szép volt! Csillogó fehér gyöngyök a lenhajába
39 III, 100| nevetett a nagy teremben, a csillogó sörös poharak, a savanyúvizes
40 III, 104| kertekkel. A torony a legkülönb, csillogó bádog a fedele, s óra mutogatja
41 III, 108| a kedvtelésre, hogy most csillogó páncélban, nehéz csizmákban
42 III, 128| a fiákerlovak árnyéka a csillogó homokon: mintha két szelindek
43 III, 129| képviselõség, isten veled csillogó pálya, melynek eszméjén
44 IV, 86 | azt - vágott közbe a halál csillogó szemekkel) és egészen ingyen
45 IV, 107| rendbeli aranytól, ezüsttõl csillogó fõúri öltözet. A kihímezett
46 IV, 125| gallyaikat, a jégcsapok csillogó üde pompában lógnak le az
47 IV, 136| kopjáin tört meg és a vitézek csillogó ruházatán. A királyasszony
|