Rész, Fejezet

 1   1,  26 |     szavakat, de hát a szükség jó tanító. Eleinte csak ártatlan dolgokról
 2   1,  31 |      egész dicsõség.~Hanem hát jó tanító a félelem, hamar civilizál.
 3  II,  5  |         Tell Vilmos. A félelem jó tanító az ügyességre.~- Brum! drum! -
 4  II,  26 |          hallani az én idõmben. A tanító úr azt állította róla, hogy
 5  II,  32 |       kezdtek félelembõl sírni. A tanító az Istenke oltalmával vigasztalta
 6  II,  37 |     másfél évvel, mert olyan ám a tanító uram feje, mint a bibliai
 7  II,  37 |     igénytelen katedrát, honnan a tanító jóságos, nyájas arca mosolygott
 8  II,  37 |           föl isten jóvoltából. A tanító úrnak az elébb üzentem meg,
 9  II,  37 |        dologhoz is! Oh, hogy az a tanító nem mondott semmi erre vonatkozót,
10  II,  37 |         az utolsó posta, s a pap, tanító - épp most láttam az ablakból -
11  II,  43 |        után nyúl. Maga a vizsgáló tanító is izzadó homlokával és
12  II,  43 |          csinálni a gyerekekkel a tanító úr, mert különben nem kap
13  II,  43 |           nagyhatalom is, aminõ a tanító úr, ki korlátlan uralkodója
14  II,  43 |          ezen a gyarló világon!~A tanító úr összecsapja a második
15  II,  43 |     kezeivel odaintette magához a tanító urat.~- Ez a leányka igen
16  II,  43 |       ezen kedves leánykát tartja tanító úr a legjobb, legjutalomraméltóbb
17  II,  43 |      tanítónak.~- Ön derék ember, tanító úr. Becsülöm, hogy még ily
18  II,  43 |       nagyszerû! - kiáltá a derék tanító büszkén, hogy az õ iskoláját
19  II,  43 |          ítéletnapig - dünnyögé a tanító. - Majd ilyenkor hagyom
20  II,  43 | szerzésére - vágott bele a lelkes tanító.~- Ez okból jelentem meg
21  II,  43 |     melyik a legjobb tanítvány.~A tanító szívére tette kezét.~- Örülök,
22  II,  43 |    válhattam volna.~- Pedig, édes tanító úr, engedjen meg, mégis
23  II,  43 |       Nézzük tehát ez ágakat...~A tanító szemei csillogtak az örömtõl.~-
24  II,  43 |    gondolni, mirõl értekezhetik a tanító oly hosszasan; de minthogy
25  II,  43 |              Legyen szíves tehát, tanító úr, nyírjon fel egy ív papírt
26  II,  43 |        szavazzanak korlátlanul.~A tanító úr kiállt a fórumra s így
27  II,  43 |            és már addig is, míg a tanító úr a szavazócédulákat nyírta
28  II,  43 |      abban a pillanatban, mikor a tanító kiosztani készül az egyforma
29  II,  43 |             Valami jutott eszembe tanító úr. Azon két szavazócédulát,
30  II,  43 |       jegyezni.~- Értem - szólt a tanító jelentõségteljes pillantással. -
31  II,  43 |         hogy azt begombolyítva, a tanító úr nagy kalapjába dobja.~
32  II,  43 |        mind együtt volt a jegy, a tanító és az öreg nagyságos úr
33  II,  48 |       diák, akik tudós Garay Máté tanító uram tudományából tápláltatnak
34  II,  48 |            ha meg nem segíti, hát tanító. Még a köpcös betûgyûlölõ
35  II,  48 |           el. - Hagyjon el engem, tanító úr Már énrajtam nem segíthet
36  II,  48 |       százszor jobban.~- Oh, édes tanító úr! - kiáltott fel Matyi,
37  II,  48 |          becsületes, az áldott jó tanító?~A fiú fölemelé fejét, s
38  II,  48 |      mellény.~Varázserejök lett a tanító sorainak mégis.~- Igen,
39  II,  48 |         van köztetek pap, jegyzõ, tanító, aki tán titulus dolgában
40  II,  129|         rajzolva jégvirágokkal.~A tanító elmélyedve nézte a tûzszikrákat,
41 III,  56 |           apám hívná meg ebédre a tanító urat.~Amint ebben volt is
42 III,  148|      fráter - mondá a megérkezett tanító elé tolva a gúnyiratot. -
43 III,  148|             Velem »is«? - mondá a tanító ijedten. - Eszerint másokkal
44 III,  148|          meam«.~Cserkely Vince, a tanító szomorúan lesütötte fejét,
45 III,  148|         kakas? Ha tetszik nekik a tanító, hát tessék nekik a veres
46 III,  148|          volt csukva minden, pap, tanító, jegyzõ kormánypárti lévén,