Rész, Fejezet
1 1, 2 | megsimogatta körös-körül az orrát, azután hagyott neki szippantani
2 1, 3 | közelebb jöttek és megütötte orrát a régi ismeretes szag, felugrott
3 1, 9 | nyitott szemeit és szimatoló orrát el nem kerülhetik e szavak.
4 1, 9 | szippantott és mutatóujjával orrát mindkét oldalról gyöngéden
5 1, 9 | méltók. Ne mártsa ön máskor orrát rendõri ügyekbe. Nem vagyok
6 1, 11 | minden lovat, beleüti az orrát minden alkudozásba, s ha
7 1, 12 | megcsiklandozta csábítón az új nemes orrát, kedve lett volna odamarkolni
8 1, 12 | bordáit nem is, de legalább az orrát mindenesetre betörte, mert
9 1, 14 | dohánymorzsa, a fölszálló füst az orrát fúrta, prüsszentett, a legcsodálatosabb
10 1, 14 | akkor miért eresztette le az orrát?~- Mert önmagamra haragudtam.~-
11 1, 16 | nem húzza fel mindjárt az orrát? Hiszen nem rosszból mondom.
12 1, 17 | nagyon megcsiklandozta az orrát az az ibolyaszag, mely a
13 1, 18 | tiszttartó bosszúsan vakarta az orrát.~- Hitelezõid? Neked? Hát
14 1, 20 | gyerekek.~Pista fölhúzza az orrát, amiért az asszonyka nem
15 1, 24 | hogy szokása szerint az orrát mozgatta gúnyosan Szlimóczkyné,
16 1, 25 | világot, hát megcsapja az orrát valami különös illat… olyan
17 1, 26 | kellemetlen füstszag csapta meg orrát, széttekint, és jó szerencse,
18 1, 28 | a jegyzõnek mindenbe az orrát ütnie, s egy-egy öt forintos
19 1, 29 | nagyzoló Kozsibrovszky az orrát fintorgatva. - Nem érdemes
20 1, 31 | Simovics, megvakarván az orrát, mely olyan, mintha korallokból
21 1, 32 | nem haraptam még én le az orrát senkinek.« Igen, igen, mintha
22 1, 33 | még a Fili is felhúzza az orrát? Lássa meg az ember!~De
23 II, 2 | átváltozott kõvé.~Hadd törje be az orrát azon a kövön valaki.~...
24 II, 5 | kérdésekkel szemben - az orrát kezdte vakarni.~- De majd
25 II, 5 | pernahajdert, mért nem tartja orrát az ura mellett?~Felkelt
26 II, 7 | egy fél világért sem vitte orrát, hacsak a körülmények nem
27 II, 17 | mutatóujjával vakarni kezdte orrát.~- Maradjatok veszteg! Nem
28 II, 20 | veszi elõ s megtiszteli orrát egy-két csipetnyi abrakkal,
29 II, 32 | dohány szaga ütötte meg az orrát. Erre a meglepett férfiú,
30 II, 74 | szólani anélkül, hogy az orrát említeném.~Különben is mióta
31 II, 74 | argumentumre megvakarta az orrát - és még tán mai napig is
32 II, 91 | veresre festi az ember orrát.~Mindenkinek arcán a kétely
33 III, 32 | mindjárt megtapogatom az orrát, ha igazat mond-e?~- A legõszintébben
34 III, 45 | Suska kedvetlenül vakarta az orrát.~- Még ellopják tõlem ezt
35 III, 49 | vesztegzárt.~Az öregúrnak éppen az orrát csiklandozta meg, mikor
36 III, 56 | ne üsse bele kegyelmed az orrát, ha én beszélek. Ott van
37 III, 65 | ilyen.~Kedvetlenül vakarta orrát untalan s dühösen morogta,
38 III, 118| aki mindenbe beleüti az orrát, és körmére ütnek az olyannak,
39 IV, 23 | Lányoknak való takarmány.~Az orrát olyan kellemetlenül ráncolta
40 IV, 37 | Kisvártatva megint kidugta orrát:~- Mi a magáé neve?~- Kátyi
41 IV, 84 | hazafelé fordítá a ladik orrát.~ ~NEM KELL A NÉMET~1886~
42 IV, 97 | líceumot és nemigen üti be az orrát mindenbe. Szurina uram ezúttal
43 IV, 101| született, fintorította is az orrát a szappanszagra, hanem a
44 IV, 128| megénekeltem haját, fülét, az orrát pláne hexameterben is, de
45 IV, 131| paradicsommártásnál elfintorította orrát a képviselõ:~- Ejnye, de
46 IV, 140| világítótoronynak akarta előléptetni az orrát.~Pedig hát, hogy tovább
|