Rész, Fejezet

 1 III,  94 |           jó néhai Mátyás királnak Koháry István uram eõ kegyelmével?«~
 2 III,  94 |            egyik legjobb vitézére, Koháry Istvánra?~Mert hogy a legjobb
 3 III,  94 |      várában tarta udvart, közel a Koháry István birtokához, nem egy
 4 III,  94 |            össze ravaszul »Hej, ha Koháry beszélne«, s sok udvari
 5 III,  94 |           gondolta fázva: »Jaj, ha Koháry beszélne.« Benne volt a
 6 III,  94 |            egész, hogy a testvére, Koháry Péter nemrég azt a szörnyûséget
 7 III,  94 |           Ki tudja, mi volt az oka Koháry Péter uram szörnytettének?
 8 III,  94 |          vagy meghalva, de elhozza Koháry Pétert, hogy példás büntetése
 9 III,  94 |           ahol már gyanúpörrel élt Koháry, bár Strong kapitány kedélyes
10 III,  94 |           édes atyámfia« - dörmögé Koháry Péter, s kezdte magát csehül
11 III,  94 |          udvarnál.~- Hm! - felelte Koháry ravaszul. - Hát még semmit
12 III,  94 |        angyal.~- Az õ már! - szólt Koháry szomorú hangon.~- Ne beszélj
13 III,  94 |   kiöltözzem.~Meglett az álruha, s Koháry Péter még az éjjel elbujdosott,
14 III,  94 |       pedig éppen ott tartózkodott Koháry Istvánnál, kinek neje öccse
15 III,  94 |   Lengyelországba.~Ahogy kitudódék Koháry árulása, lõn bezzeg tanácskozás
16 III,  94 |            gyanú maradt fenn, hogy Koháry Istvánné asszonyom, a szép
17 III,  94 |            este lódobogás hangzott Koháry szegényes udvarán. A Cinke
18 III,  94 |       Levelet hoztam kegyelmednek, Koháry István uram!~- Levelet?
19 III,  94 |         királytól - mondá a vitéz.~Koháry reszketve futotta át a sorokat,
20 III,  94 |      tartalma:~»Megbocsátok neked, Koháry, megjelenhetsz udvarom elõtt
21 III,  94 |          legnagyobb ellenségedet.«~Koháry meggondolkozott egy kicsit,
22 III,  94 |            keleti gyöngyök - szólt Koháry.~- Hm, tudja a király, hova
23 III,  94 |         érte az ablakon hajnalban.~Koháry átvette az ékszert, hogy
24 III,  94 |          kérdezgeté az asszony.~De Koháry nem felelt neki, annyira
25 III,  94 |         Csak egy lélek, én meg te.~Koháry kiment, s csak egy jó óra
26 III,  94 |          alá.~- Itt vagyok - szólt Koháry tompa hangon, amint belépett. -
27 III,  94 |            zólyomi harangok, mikor Koháry István beléptetett a várba,
28 III,  94 |           vagyok, királyom - szólt Koháry István, a fejét meghajtva -,
29 III,  94 |    Magaddal hoztad, amit kívántam?~Koháry levette lábát a Cinkérõl,
30 III,  94 |         Ekkor szájával csettentett Koháry: odaintette kutyáját, az
31 III,  94 |             súgta oda neki dühösen Koháry.~- Hallgass, azt mondom -
32 III,  94 |           Mit beszélsz, asszonyom? Koháry István nem gyilkos!~- De
33 III,  94 |        olyan vagy, mint testvéred.~Koháry István felemelte fejét magasra.~-
34 III,  94 |       lovas, s megerõsítette, amit Koháry István mondott.~- Íme, fölséges
35 III,  94 |          bárd alá juttatott volna.~Koháry István elpirult, s zavarodottan
36 III,  103|             II. Ferdinánd 1622-ben Koháry Péternek, érsekújvári fõkapitánynak
37 III,  103|        elfoglalta Thököly, s magát Koháry Istvánt is rabul ejté. Ugyancsak
38 III,  103|     Munkácsra, onnan Patakra.~Ez a Koháry István volt a költõ, ki »
39 III,  103|         nagy lojalitásával (minden Koháry lojális volt) még egyszer
40 III,  103|            jutott 1705-ben, s maga Koháry bujdosni kényszerült. Ugyanebben
41 III,  103|          kapu fölött megpillantván Koháry kevély föliratát:~DAT DEUS
42 III,  103|         DEUS CUI VULT -~ STEPHANUS KOHÁRY.~Nyomban parancsolá, hogy
43 III,  103|          föltétel alatt, hogy az a Koháry nevet is vegye fel.~Ma is
44 III,  103|      Cobourgok bírják Csábrágot.~A Koháry nevet azonban elhajította
45 III,  108|        Miklós uram õkegyelmessége, Koháry István uram õnagysága és
46  IV,  127| lefegyverezvén saját parancsnokát, Koháry Pétert.~Az osztrákok nagyon