Rész, Fejezet

 1   1,  1  |        zsákmányra; szíve hangosan dobogott, mint a katonáé a csata
 2   1,  1  |           kisuhant. Istenem! Hogy dobogott a szíve, mikor a délceg
 3   1,  3  |           szívemet, milyen nagyon dobogott, mikor az uraság ezek után
 4   1,  4  |       roskadoztak, szíve hangosan dobogott. Izgatottan támaszkodott
 5   1,  8  |       roskadoztak, szíve hangosan dobogott. Izgatottan támaszkodott
 6   1,  9  |        ülõhelyérõl, keble sebesen dobogott, melle zihált.~- Ki adta
 7   1,  9  |        haragjánál, szíve hangosan dobogott, hangját elveszté örömteljes
 8   1,  12 |           égett, szíve félelmesen dobogott, levegõre volt szüksége
 9   1,  12 |  paranccsal.~A Laci szíve lázasan dobogott, egy szót sem bírt volna
10   1,  14 |     ilyenkor a lugasban.~Oh, hogy dobogott az Albertus szíve. A vérpadon
11   1,  17 |         sztaroszta szíve hangosan dobogott s meg nem állhatta, hogy
12   1,  17 |         ráösmert, s szíve hevesen dobogott.~- Mit akarsz, testvérem
13   1,  18 |     leánynak a veszedelmet; vadul dobogott kis szíve, ösztönszerûleg
14   1,  23 |            a velõig.~Szívem vadul dobogott s szerettem volna belekiáltani
15   1,  25 |        vágytam. Mindig Amerikáért dobogott a szívem, ahol egyenlõség
16   1,  25 |     bálványozzák.~Úgy olvadozott, dobogott az öreg szíve, hogy majd
17   1,  26 |           veszett, és a szíve úgy dobogott, de úgy dobogott, ki se
18   1,  26 |        szíve úgy dobogott, de úgy dobogott, ki se lehet azt mondani.
19   1,  34 |         lövelltek, szíve hangosan dobogott.~Ez az! súgta belülrõl egy
20  II,  1  |        életét, és a szíve hevesen dobogott a fájdalomtól; de azért
21  II,  1  |           És a kemény ember szíve dobogott a diadal érzelmétõl és az
22  II,  4  |       Sarolta nagysámnak hangosan dobogott a szíve, Stofi fiskális
23  II,  9  |      rámájú képen.~A szülõk szíve dobogott az örömtõl és meghatva rebegtek
24  II,  21 |         szállítja. Szíve hangosan dobogott örömében. Ki tudja, a kenyérnek
25  II,  24 |           sarokba. Szíve hangosan dobogott félelmében. Mi fog vele
26  II,  51 |         Miss Edith szíve hangosan dobogott s zavarodottan süté le szemeit
27  II,  51 |          kipirult, szíve hangosan dobogott. Még egyszer végigolvasta,
28  II,  66 |        hidegtõl, s szíve hangosan dobogott. Félt a hideg éjet a szabadban
29  II,  66 | megfeledkezett, oly örömsóvárogva dobogott szíve. Csupa szem és fül
30  II,  113|       lépteket, és szíve hangosan dobogott.~- Erzsike, ide mellém,
31  II,  117|         Neki is mindig hevesebben dobogott a szíve, valahányszor erre
32  II,  117|           Neczpály szíve hangosan dobogott.~- Szívesen tenném, kedves
33  II,  117| szentjánosbogár, s szíve hangosan dobogott örömében.~Íme, annyi mellõztetés
34  II,  129|   kigyúltak, szívecskéje hangosan dobogott.~- Megengedte az Istenke? -
35 III,  1  |    megfogta a derekánál. Oh, hogy dobogott a szíve!…~- Hol is hagytam
36 III,  1  |     valaha megmozdult, sebesebben dobogott: pedig bizony elég alkalma
37 III,  1  |           az erek, szíve hangosan dobogott s szemében egy könnycsepp
38 III,  2  |      tódult kifelé, odabent pedig dobogott a palló, mintha két ember
39 III,  4  |      tódult kifelé. Odabenn pedig dobogott a palló, mintha két ember
40 III,  10 |          ilyenkor?~Szíve hangosan dobogott, s egyszerre kiugrott az
41 III,  19 |         az atyai hajlék alá… Hogy dobogott a szíve, hogy ragyogott
42 III,  45 |         ökleivel.~Szívem hangosan dobogott, elsápadtan. Kissé megbántam
43 III,  46 |          arcokat. Szívük hangosan dobogott. Körülnéztek a nyitott tájon:
44 III,  50 |          Tüdõnk kitágult, szívünk dobogott s önkénytelenül elindultunk
45 III,  56 | végignézett rajtuk. Szíve lázasan dobogott örömében. Nemzetes Molnár
46  IV,  83 |           gróffal. Szívem lázasan dobogott, a félelem szorongásai közt.