Rész, Fejezet
1 1, 5 | haderõnek; a híres szónok, Mády Károly még valahol az ábc-ét
2 II, 7 | kompániához« és haragítja Mády Károlyt, a legszórakozottabb
3 II, 7 | kimaradhatatlan személy, mint akár Mády Károly maga.~És az már csak
4 II, 7 | Valóságos üres kulacs. Mády már nem akárkicsoda. Õ már »
5 II, 7 | belesülne a megnyitójába, ha a Mády arca nem virítna vele szemben,
6 II, 7 | választá el õket egymástól. Mády 42 éves lehetett, az öreg
7 II, 7 | volt sem hossza, sem vége. Mády egészen boldognak érezte
8 II, 7 | suttogják utána: »Ez az a híres Mády Károly! A lángész. Vármegyénk
9 II, 7 | azokat az ékes dikciókat Mády úr egy vén német könyvbõl
10 II, 7 | az mind az öt ujjában van Mády úrnak. Azok a szép liberális
11 II, 7 | miket senki sem ért, még Mády úr sem, de amiket mégis
12 II, 7 | azt mondaná is... azért Mády Károly úr mégis nagy szónok
13 II, 7 | másodalispán Botló Ákos kimaradt Mády nagy örömére, mert Ákos
14 II, 7 | foglalkozni két egész hétig. Mády úr, ki a fáklyászenénél
15 II, 7 | Milyen diadal lesz az! Mády elõre elmerengett rajta...
16 II, 7 | felvirradt az a reggel is, mely Mády úr elmondandó beszéde szerint
17 II, 7 | fiskálissal; ott jár szótalanul Mády Károly is, hosszú kezeivel
18 II, 7 | kalandjaival. Nem Zábory õ vagy Mády! Õhozzá ugyan nem fér egy
19 II, 7 | de különösen a nõgyûlölõ Mády iránt.~No, iszen nehéz munkába
20 II, 7 | megépíteni még egyszer, mint a Mády szívüregébe belevezetni
21 II, 7 | fizonomiáját.~- Ah... ah, édes Mády! Önhöz nagy kérésem van -
22 II, 7 | Ezer örömmel! - szólt Mády kellemesen meglepetve. -
23 II, 7 | meghalok egy szép mondatért.~Mády úr meghajtotta magát s ügyetlen
24 II, 7 | Ha nincs terhére! - szólt Mády, amint a nagy vendégszobában
25 II, 7 | Hallgatom önt, uram.~Mády eleinte félénk, lassú hangon
26 II, 7 | hatalmas eróberungot tenne Mády elõtt, ha teszem azt, holnap
27 II, 7 | A fõdolog csak az, hogy Mády észre ne vegye holnap estig
28 II, 7 | gyanússá tehesse.~Mikor Mády végigolvasta dikcióját,
29 II, 7 | másik szobába.~- Uram, uram, Mády Károly uram, szólok az úrnak!~-
30 II, 7 | lépés. A harmadik lépést már Mády fogja tenni.~Melanie sietett
31 II, 7 | sietett a vendégekhez, hogy Mády észre se vehesse távollétét.~
32 II, 7 | történetesen a foga fájt ma; - csak Mády restellte, hogy ezt az originális
33 II, 7 | átesik néhány gondolatmorzsa.~Mády úr elõkereste sapkáját,
34 II, 7 | az udvarra kikísérte, hol Mády úr belebotolván a lakomai
35 II, 7 | hatott, hogy félájultan dõlt Mády karjaiba.~- Istenem! Bocsánat...
36 II, 7 | megijedtem...~- Én is! - viszonzá Mády. - Mit gondol, kisasszony,
37 II, 7 | Pedig jogosan tehette volna.~Mády tagjain úgy végigborzongott
38 II, 7 | egy példányt. Isten önnel!~Mády óvatosan lépkedett a bozóttal,
39 II, 7 | benn a tekintetes urat...~Mády megpillantá az inas bámészkodó
40 II, 7 | az úgyis haszontalanság.~Mády kinyitotta az ablakot s
41 II, 7 | nem bírt felfedezni sehol.~Mády még akkor is görcsösen tartá
42 II, 7 | Semmi!... - vigyorgott Muci.~Mády irtózatos erõvel ragadta
43 II, 7 | nem változtatja borrá, s a Mády Károly beszédét vízzé -
44 II, 7 | olvasni akarna; de amint Mády karjából kimenekült, hirtelen
45 II, 7 | szaladt doktort keresni.~Mády kezére tapasztá homlokát,
46 II, 7 | országban elmegy híre, hogy Mády Károly megszökött az oráció
47 II, 7 | minden...~E pillanatban Mády hirtelen felugrott. Egy
48 II, 7 | kapu mellõl.~»Hau... vau!«~Mády kongó léptei kísértetiesen
49 II, 7 | No, ugye kemény gyerek Mády Károly?~Aztán kevélyen lépett
50 II, 7 | Péterfillért õszentségének. Nem is Mády Károly a nevem, én csak
51 II, 7 | lányokhoz~Jaj de bátran szólnék.~Mády ezalatt fázott, reszketett
52 II, 7 | magában.~A dal megszûnt. Mády kétségbeesett erõfeszítéssel
53 II, 7 | melyik tanulta a másiktól?~Mády kezdett kétségbeesni, az
54 II, 7 | Lehetetlen, lehetetlen.~Mády szomorúan csüggeszté le
55 II, 7 | dolog volt biz az, kivált Mády számára; de hát nemigen
56 II, 7 | úgysem tudja azt meg senki.~Mády megállt a lajtorja legfelsõ
57 II, 7 | éj titokteljes sötétje...~Mády meghökkent. Az ördögbe is!
58 II, 7 | abban a pillanatban, midõn Mády a másik lábát húzta fölfelé.~
59 II, 7 | élettelenül, meghalva!...~Mády ereiben megfagyott minden
60 II, 7 | sikoltott fel:~- Ki az? Mi az?~Mády nem felelt.~A vénlány borzadva
61 II, 7 | Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády? Ah! Vártam önt. Tudtam
62 II, 7 | ijedt ám csak meg komolyan Mády Károly! - Ez volt a leghalálosabb
63 II, 7 | gyertyát... - szótagolá Mády.~- Oh, nem, nem. A világért
64 II, 7 | gondol. Az nem szép öntõl!~Mády leereszkedett a szobába,
65 II, 7 | magam alatt - siránkozék Mády.~Melanie elkezdett szívébõl
66 II, 7 | ágyából s amint a sötétben Mády felé lépdelt, önkéntelen
67 II, 7 | keresztül lõne, ha megtudná...~Mády összerázkódott s felsikoltott,
68 II, 7 | Kelemen bácsi. - Hiszen ez a Mády kucsmája. Olyan nagy feje
69 II, 7 | delicti. Eredj fiam, Ancsa, Mády úrékhoz és kérdezd ki, hogy
70 II, 7 | jelentékeny körülményeket, miket Mády felõl megtudott, elhozta
71 II, 7 | felkiáltott:~- Úgy van! A szegény Mády kétségkívül meggyilkoltatott!~
72 II, 7 | különben...~Képzelhetni Mády rémületét odabenn, ki csak
73 II, 7 | hogy az nem egyéb, mint a Mády elõkészítése az utolsó kenethez.~-
74 II, 7 | hátterében látható volt a Mády alakja. Kár, hogy nem görögtûz
75 II, 7 | kedves urambátyám, hogy Mády Károly vagyok.~Az öreg Kelemen
76 II, 7 | lágyan borult ezek hallatára Mády keblére.~- Én szerelmesem!
77 II, 24| ördögöt jelenthet most, mikor Mády Károly éppen arról a tárgyról
78 II, 24| megye megbízásából járt Mády Károly hivatalos jelentésében
79 II, 24| neki az ott lévõ alispán és Mády Károly jelenlétében az »
80 II, 24| Ferenc s. k. Stofi s. k., Mády Károly s. k.«~Bizony igazán
|