Rész, Fejezet

 1   1,  4  |     szívet, mely mint a tavaszi napfény derült színt ad a komor
 2   1,  4  |         hegyoromnak is. Tavaszi napfény! Lehet-e itt arról szó?
 3   1,  4  |        árnyalata van. A tavaszi napfény az egészséges - az õszi
 4   1,  12 |        örökké az a képzeletbeli napfény csiklandozza az idegeit,
 5   1,  13 |        Már a szûzies hegyvidéki napfény javában besütött a zsalunyílásokon,
 6   1,  19 |    palotatermeké. Itt fejlesztõ napfény süt: az õszinteség; amott
 7   1,  23 |        tiszta volt, mint a téli napfény, fölemelte az öklét és megfenyegette
 8   1,  23 |    azért becses az elsõ tavaszi napfény, mert még nem valóság, hanem
 9   1,  25 |          Forduljon csak az úr a napfény irányában!~Két-három lépésnyi
10   1,  26 |       öreg reggel volt. Az õszi napfény bûbájosan szûrõdött be a
11   1,  26 |   gyanútlanul. Mintha egy darab napfény is vele jönne; friss, ruganyos,
12   1,  26 |       meleg leheletet, mintha a napfény csiklandozná, szúrná meg
13   1,  27 |     száz év óta nem sütött be a napfény. Nem is nõ alul egyéb, csak
14   1,  32 | kétségbeestek, mikor a márciusi napfény egyszerre kieresztette a
15   1,  32 | ringatja.~Behunyja a szemeit, a napfény csiklandozza az arcát, aztán
16  II,  2  |         mint a téli tájképhez a napfény. Az öltözete is egészen
17  II,  3  |        a hógomoly. Néha rásüt a napfény s mielõtt kárt okozna, elolvad
18  II,  26 |    üvegházi növény, mit harmat, napfény nem tesz izmossá, de ne
19  II,  70 |  bordákon most is ott csillog a napfény, de a hasadékokon keresztül
20  II,  99 |       mosoly, hanem mint - téli napfény, inkább valami fagyos jelleget
21  II,  99 |     sóhajtott Edith.~A délutáni napfény nehány bágyadt sugárt szûrt
22  II,  112|         hatolhat odább.~Enyelgõ napfény nem kell annak, aki ott
23  II,  113|       ne lásson be senki, még a napfény sem. El vagyok veszve...
24  II,  127|       mosoly, hanem mint a téli napfény inkább valami fagyos jelleget
25  II,  127|      sóhajtott Mari.~A délutáni napfény néhány bágyadt sugárt szûrt
26 III,  2  |      apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát,
27 III,  2  |  terítget a karókra száradni.~A napfény kiöltött nyelvecskéi végigtáncolnak
28 III,  5  |      apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát,
29 III,  7  |         hatolhat odább. Enyelgõ napfény nem kell annak, aki ott
30 III,  19 |      mégsem szépített meg igazi napfény.~Milyen hasztalan, milyen
31 III,  31 |       embereket, s mint ahogy a napfény kiszívja az igazi színt
32 III,  34 |         megsüti, megaranyozza a napfény. (Meg ám, kivált most júliusban!)~
33 III,  86 |       gyerekek nélkül.~Mintha a napfény se sütne, nem hallatszik
34 III,  93 |       mamelukfolyosóra. Emitt a napfény több, ott a szivarfüst kevesebb.
35 III,  96 |        invitálta. Mindenünnen a napfény sütött rá.~De mihelyt az
36 III,  106|    gazdáiktól való elváláson. A napfény, mely a hivatalos szobába
37 III,  138|        kedvetlen, borús volt. A napfény nem mosolygott erre az esküvõ-napra.
38 III,  148|    fehér kezével. Mindenünnen a napfény sütött rá, sohasem volt
39  IV,  1  |         volt az, mint a tavaszi napfény.~Szívemet megdobogtatta
40  IV,  41 |         ablakával mosolygott. A napfény beragyogta a címeres homlokzatát
41  IV,  97 |         Ez sem a miénk már.« (A napfény besütött az ablakon, s nevetve
42  IV,  100|      nagyapádat teszed lóvá.« A napfény aranyos sávokban ömlött
43  IV,  131|    mosolya olyan volt, mintha a napfény szaladgálna az abroszon.~
44  IV,  136|  laxenburgi pázsiton, a tavaszi napfény a sátor aranyos kopjáin
45  IV,  136|         érkezõket, hogy arcát a napfény meg ne süsse. Mert még mindig