Rész, Fejezet

 1   1,  2  |         nem eszem.~Kálmán és Béla mosolygó pillantást vetettek Sásdyra,
 2   1,  3  |     dolgokat - az álmokban, miket mosolygó arccal adóztat meg a - lutri
 3   1,  3  |         komolysággal nézte vissza mosolygó arcát.~- Nekem már nincs
 4   1,  4  |      kancsót az asztalra tette, s mosolygó szemeivel fölkeresvén az
 5   1,  4  |         kell hagynia örökké azt a mosolygó arany napsugárt: amerre
 6   1,  9  |          láttam õt, amint ott ült mosolygó arcával a nõvére mellett.
 7   1,  14 |       tegyen. Történjék bármi, de mosolygó arccal fogadja. Hiszen természetesen,
 8   1,  25 |        kocsiba az ablakokból, hol mosolygó asszonyi alakok kendõket
 9   1,  26 |   szivarszipkával, délceg, sugár, mosolygó arcú, csak az torzította
10  II,  1  |          szép Mariska meghalva.~A mosolygó ajkak becsukva, a kicsiny
11  II,  2  |      nehéz páncélba.~És aki látta mosolygó ajkain a hideg mogorvaságot,
12  II,  2  |      ritka vendégképpen tulipiros mosolygó ábrázatján, s mindig nevetõ,
13  II,  2  |       sorban lehet látni egy õsz, mosolygó alakot - Gaillard apót.~
14  II,  2  |          is nézett rá még most is mosolygó szemeivel, és felragyogott
15  II,  7  |      kedves Kelemen bácsit, kinek mosolygó ábrázatával mindennap ott
16  II,  9  |          van tõle.~Olyan szép kis mosolygó gyermekleány volt. Ez az
17  II,  11 |   könnyedén hátralépett és élénk, mosolygó arcát valami pokoli szemkápráztató
18  II,  39 |        kislánya beteg. Az a szép, mosolygó, pajkos kis Boriska, azokkal
19  II,  39 |         régi kedves gyermek lett, mosolygó gödröcskékkel arcán; nyugtalan,
20  II,  39 |        sem vidám, sem pajkos, sem mosolygó. Nehány nap múlva Bátkyné
21  II,  44 |           ért s azt is kikutatta, mosolygó, boldog arccal dõlt ágyába
22  II,  45 |         kis bárány a barátságosan mosolygó napfénytõl. De én magam,
23  II,  45 |        nyomtam még így álmosan is mosolygó piros ajkaira...~- Jó éjszakát,
24  II,  51 |          kicsattant az élettõl, s mosolygó, vidám, fiatal arca még
25  II,  53 |     pártával levették a mennybolt mosolygó kékségét, elvették az élet
26  II,  58 |          módon a szent lábaihoz - mosolygó angyalkának.~Ott ül alul
27  II,  70 |          kijelöli az irányt a két mosolygó fõ odaát. Az ugyan ott van
28  II,  70 |         vágnak majd haragos, majd mosolygó képet egymásra, mint hajlik
29  II,  71 |       volt! az én imádott Ilonám, mosolygó piros ajkaival, vidor arcával,
30  II,  90 |      mindenfelé.~- Aranykalásszal mosolygó rónát, kövér legelõket,
31  II,  90 |         hátulról: Délibáb.~Máskor mosolygó szemeiben könnyek ültek,
32  II,  110|       merítve, maga pedig a jóízû Mosolygó bácsi Dickens »Pickvick
33  II,  127|      Kaziray felé fordult tréfás, mosolygó arccal.~- Az ördögbe is,
34 III,  1  |           a kettõ örült. És sem a mosolygó gyermeknek, sem a víg báránynak
35 III,  19 |          falak, melyek elzárják a mosolygó kék eget, a kövek, melyek
36 III,  42 |       bocsánat asszonyom… kegyed »mosolygó démon«.~- Oh, nem, nem… -
37 III,  53 |   sajnálatát fejezi ki…~Garibaldi mosolygó arca egyszerre komollyá
38 III,  60 |           a díván egyik csücskén, mosolygó piros bélésével legalul,
39 III,  63 |         küldött egy piciny tanút, mosolygó piros orcával, apró kövér
40 III,  97 |   szemhéja lecsukódott az örökkön mosolygó szemekre; elnyomta a buzgóság.~
41 III,  144|         bánatos volt az arca, nem mosolygó, a fejét is elfordította
42  IV,  25 |         volt. Mikor felhívatták s mosolygó arccal közölték vele, hogy
43  IV,  85 |         de bánatos volt arca, nem mosolygó, a fejét is elfordította
44  IV,  125| fölfeszítették azt a keresztre.~A mosolygó gyermekarcok egyszerre megnyúlnak,
45  IV,  144|        ház elé a padkára s vágyó, mosolygó arcát a haragos ég felé