Rész, Fejezet

 1   1,  1  |           az apja. Aki azt gondolja magáról, hogy õ »a világ eleje«.
 2   1,  2  |   erõszakolt mogorvasággal rázta le magáról a rongyos, félig mezítelen
 3   1,  2  |        Ferenc örömteljesen rúgta le magáról a takarót.~- A patvarba!
 4   1,  9  |        lekötötte magát, írást adott magáról a cseppentett véribe mártott
 5   1,  10 |     gazdáihoz.~Erre a szóra lerúgta magáról Gracza a takarót, s mezítláb
 6   1,  10 |           csak úgy kívülrõl ad hírt magáról, hogy: »Hallod-e Záhony,
 7   1,  15 |             elé, felállt és lerázta magáról a királyné haját.~- Ez meggondolatlanság
 8   1,  18 |          tavasz lehét éppúgy akarná magáról lerázni, ahogy a zúzmarát
 9   1,  18 |         elhatározott szóval lerázta magáról a Bogárkát - azt a fölséges
10   1,  19 |        eljárt minden évben, lemosni magáról az uralkodás gyûröttségét.
11   1,  24 |       leszámítom abból, amit õ tart magáról, kijön az illetõnek az igazi
12   1,  25 |             a száját utána és végre magáról az öregrõl, aki egész nap
13   1,  26 |              Én? Dehogy - hárítá el magáról. - Ki nem állhatom a függetlenségi
14   1,  31 |         egymázsányit hányt volna le magáról, most már könnyedén lépegetett
15   1,  34 |   élénkebbek, de még mindig nem tud magáról.~Valaki figyelmeztette (
16   1,  35 |         harmadik személyben beszélt magáról.) A szegénység a legjobb
17  II,  4  |        leány egészen megfeledkezett magáról! De hát mit csináljon vele?
18  II,  6  |       Hazaérvén, sietve gombolta le magáról csuklyás szürke köpenyét
19  II,  7  |            elõtt szépen letörölgeti magáról a port, kiköhög a gyomrából
20  II,  7  |          attak« után szépen lerázta magáról a nagy vereséget és azt
21  II,  7  |           tegye magát? Beszéltessen magáról kalandosabbnál kalandosabb
22  II,  17 |          plánéták közt és azt hiszi magáról, hogy õ is csillag.~Az egyik
23  II,  17 |            mely lassankint lehányta magáról rongyait, a felhõket, s
24  II,  21 |             vacogott. Miska levette magáról rongyos kabátját, s õt takarta
25  II,  26 |            a mondaton, amit egyszer magáról hallott: hogy az apró hibák
26  II,  54 |              egymás után hányván le magáról a drága selyem öltönyöket.
27  II,  99 | üzletembernek annyira megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek,
28  II,  117|            a XIX. század. Azt hitte magáról, hogy õ nagy diplomata,
29  II,  127|             annyira - megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek
30 III,  1  |          már öreg, maholnap lerázza magáról a földi port: és akkor õ
31 III,  2  |       félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat.~- Most pedig
32 III,  19 |          méltóságteljesen lehámozva magáról. - Itt a kard és itt van
33 III,  29 | helyettesítõ Svarcz Simon, lehányva magáról a temetési leplet. - Ugye
34 III,  46 |            s kedélyesen kergette le magáról farkával a legyeket.~Az
35 III,  75 |        hónapig semmit sem hallatott magáról az öreg. Sem levelet nem
36 III,  77 |           ember, és aki azt állítja magáról, hogy neki van ebben a birodalomban
37 III,  123|             másvilágon is azt hiszi magáról, hogy Madagaszkár szigetén
38 III,  126|              hát nem ilyet komponál magáról.~Egy öreg ügyvédhez adtak
39 III,  138|      huzogattam le, Marci lehámozta magáról a köpönyeget, s levette
40 III,  148|          öltözõ kamrájába, lehányta magáról a szép selyemruháit, kivett
41  IV,  10 |             katedrába, le sem vette magáról a Kazinczy-féle hosszú kék
42  IV,  25 |            de azt mind úgy le tudta magáról hazudni, hogy gyönyörűség
43  IV,  38 |         darabant, aki azt állította magáról, hogy boszorkány, s valahányszor
44  IV,  105|             még olyanokat is elmond magáról, amit nem akar elmondani.
45  IV,  128|              Mintha a zerge mondaná magáról: »Majdnem jáger lett belőlem.«~