Rész, Fejezet

 1   1,  4  |       valódi fájdalom megdöbbentõ hangján, s odaborult atyja keblére,
 2   1,  8  |       valódi fájdalom megdöbbentõ hangján, s odaborult atyja keblére,
 3   1,  11 |           személy - kiáltá csengõ hangján, mely keresztülhatolt a
 4   1,  11 |          szelíden, méla rezgéssel hangján -, elférünk ezen a lovon.~
 5   1,  11 |     gyûlölet reszketett az Apolka hangján:~- Igen, a tudás füve, ha-ha-ha!
 6   1,  12 |     félreismerhetetlen õszinteség hangján.~- A bátyámat, a Pistát,
 7   1,  13 |      lehetett ösmerni a lengyelt, hangján és kiégett tekintetén a
 8   1,  14 |           mond a fõbíró reszketeg hangján -, az ítéletet kegyetlennek
 9   1,  15 |           az õ édeskés, siránkozó hangján -, miért ne engednék meg
10   1,  16 |         szólott reszketeg, gyenge hangján:~- Mi itt már eddig is mind
11   1,  20 |       kiáltott föl sipító, vékony hangján:~- Én tudom!~Tóth bácsi
12   1,  23 | fölkiáltván a maga meleg, enyelgõ hangján:~- Oh jaj, te cinkos! Valld
13   1,  23 |    utálatos nyájasság érzett ki a hangján (mintha parfümszaga volna
14   1,  26 |        félénk õzikének.~Hlavatsek hangján maró keserûség ömlött el.~-
15   1,  27 |           Kripuska szokott éneklõ hangján kijelenté:~- Voltak szebbnél-szebbek,
16   1,  27 |        vont:~- Hát úgy, úgy.~De a hangján meglátszott, hogy a seb
17   1,  32 |         rettenet és az õrület vad hangján.~Hirkó rohant oda a három
18   1,  35 |       Wraditzné az õ csengõ, édes hangján - vendége volt egyszer Antonius.
19  II,  6  |      rázta fejét és szokott álmos hangján mondá:~- Az kivihetetlen.~
20  II,  13 |      kezét.~»Atyám! - mond csengõ hangján az ifjú - mi boldog vagyok
21  II,  16 |        szokott kellemetlen hebegõ hangján:~- No, hát nem bánom, legyen »
22  II,  33 |           meg az õr visszautasító hangján. Erõvel be akar menni, az
23  II,  51 |     Igenis, sir - sipított vékony hangján. - Kilenc teríték megrendelése,
24  II,  77 |         vallatott szelíd, jóságos hangján.~- Egy kicsit - hebegém,
25  II,  80 |          mellett is a meggyõzõdés hangján.~Rosszul esett e szó; darabig
26  II,  99 |            mondá gyönyörû, csengõ hangján - neked nem szabad e hitvány
27  II,  99 |        Edith a szemrehányás rezgõ hangján felelt, de valljuk be, e
28  II,  99 |              mondá mély keserûség hangján.~- Nem úgy, édes Pál, hiszen
29  II,  120|           humorral mondá cserepes hangján:~- Szedik az adót mindenfelé,
30  II,  123|        lehetett kiérezni reszketõ hangján, mert minden szótag külön-külön
31  II,  127|  kíváncsisággal kérdé szép csengõ hangján:~- Az idegen hölgyet kérdezi,
32  II,  127|         Mari a szemrehányás rezgõ hangján felelt, de valljuk be, e
33 III,  1  |      fejecskéjével és üde, csengõ hangján átkiált:~- Megebédeltetek,
34 III,  1  |       szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy hogy egyenesen a szívébe
35 III,  25 |        palánkon s bekiáltott édes hangján:~- Biri, biri! Hol vagytok,
36 III,  41 |        harag, vagy a féltékenység hangján a szerelmi párbeszédekben.
37 III,  115|          neki - jegyzé meg rekedt hangján litkei Tóth Pál -, legalább
38  IV,  1  |   figyelmeztette vékony, reszelõs hangján -, partnerünk akadt. Elõ
39  IV,  59 |         közbe Bíró szokott éneklõ hangján.~- Igaz, igaz, de miképp
40  IV,  88 |           bizonyos öröm rezgett a hangján.~- Istenem, az egy hosszú
41  IV,  95 |    szólította meg kedves selypítõ hangján a legelõbb: »csicsa, csicsa!«
42  IV,  97 |            szólt kedves, egyszerû hangján. - Vegye föl hamar.~Benyúlt
43  IV,  120|          azt mondta dallamos édes hangján:~- Nem.~S ezzel tovaszökött
44  IV,  137|         Máli néni az õ édes meleg hangján tett szemrehányást:~- Szép »
45  IV,  142|             kiálta rám a Patakiné hangján. - Én vagyok, a Patakiné