Rész, Fejezet

 1   1,  4  |        Karczy rokonának vallotta s a gyermeket magával vivé.~Mindössze
 2   1,  8  |              rokonának vallotta, s a gyermeket magával vivé.~Mindössze
 3   1,  9  |       szavaival kivallatta, mint egy gyermeket.~- De csak furfangos nagyeszû
 4   1,  15 |         öntudatlanul, megszokásból a gyermeket és vánkosait. A gyermek
 5   1,  15 |           ütve hátba a lánykát, mint gyermeket gyermek.~- Kialudtad magad,
 6   1,  15 |            néhányszor meg is verte a gyermeket; azt mondta, fölségedtõl
 7   1,  20 |          mert talán fölfalta volna a gyermeket. E szerencsétlen ártány
 8   1,  34 |             képviselõ, megcsókolta a gyermeket és beemelte a hintajába:~-
 9  II,  9  |             múlttal a nagyrahivatott gyermeket. Milyen nagyszerû jövõnek
10  II,  21 |              õ rontotta el a »kedves gyermeket«. És ki gyõzné elbeszélni
11  II,  21 |             megfenyegetve a reszketõ gyermeket, ki talán elõször életében
12  II,  33 |     hentesmester. Deák megsajnálta a gyermeket, megfogta kezét s megígérte,
13  II,  33 |             egyebet, karjába fogta a gyermeket s úgy vitte haza aggódó
14  II,  39 |      megmozdult és gyengén átfogta a gyermeket, feje közelebb csúszott
15  II,  43 |          hullát és a mellette zokogó gyermeket. A szegény asszonyt eltemettettem
16  II,  46 |              nyomorult szobájában. A gyermeket ki lehetett bontani rárakott
17  II,  46 |          nagyságos asszonyaim, ezt a gyermeket az isten meg fogja áldani
18  II,  60 |            fiúhoz -, látja ott azt a gyermeket? Menjen óvatosan utána,
19  II,  60 |            látogatni az angyal szívû gyermeket, és jóváteszem, ha még nem
20  II,  66 |             az angyal - isten minden gyermeket ismer, s egyformán szeret
21  II,  66 |            sem vette észre a didergõ gyermeket. Szegény Pali keservesen
22  II,  66 |              s nyájasan vezette ki a gyermeket a templomból. - Majd meglátjuk
23  II,  67 |               s keresztülgázolva egy gyermeket, ki a hátunk mögött ült,
24  II,  82 |              mélabúsan -, mint azt a gyermeket fölnevelni.~- Elég hiba.
25  II,  95 |            asszonyt?~- Ej, dehogy! A gyermeket. Katicám, Lidérckém! Kelj
26  II,  115|      kofaasszonyok, és elkergették a gyermeket:~- Eltakarodj innen, te
27  II,  122|     gyönyörûség volt megnézni a szép gyermeket, okos kék szemeivel, pajkos,
28 III,  1  |              Hahaha! A mogorva Lapaj gyermeket ringat.~A kis gonosz azonban
29 III,  1  |         Eközben virradni kezdett s a gyermeket többé nem szórakoztatta
30 III,  1  |         gondolata támadt s letevén a gyermeket karjairól, utána futott,
31 III,  1  |      tetszett, sõt midõn a jóllakott gyermeket kihozta a melegítõ napfényre
32 III,  1  |      pesztonka vált volna belõled! A gyermeket nem szabad felkölteni, meg
33 III,  1  |            Lapaj fiam?~- Úgy, hogy a gyermeket nem adom. Nekem adta az
34 III,  1  |           dudát, mindent, fölkapta a gyermeket az egyik karjára, a párnákat
35 III,  1  |       szavaival kivallatta, mint egy gyermeket.~- De csak furfangos, nagyeszû
36 III,  2  |       nyújtotta neki engesztelésül a gyermeket. Mohón kapott utána, de
37 III,  19 |             s azok újra befogadták a gyermeket.~Az idõ múlt, egy évet elmulasztott
38 III,  42 |                Bátran rám bízhatja a gyermeket, asszonyom. Én Bodzai Mihály
39 III,  56 |            uram kijelentette, hogy a gyermeket nem szándékozik visszavenni
40 III,  83 | levetkõztette, eszébe jutott, hogy a gyermeket mégis be kellene vinni a
41  IV,  95 |              emlegetett, követelte a gyermeket; majd fenyegette, majd rimánkodott
42  IV,  100|               hogy megtaláltam ezt a gyermeket. Én találtam meg. Azazhogy
43  IV,  127|              megfogta. Miczbánné hét gyermeket szült. Restellte a dolgot
44  IV,  127|       azonban megsajnálta a hat szép gyermeket, egy halász gondjaira adta
45  IV,  132|            jó lesz - vágtam közbe, a gyermeket megsajnálva -, a palatáblára