Rész, Fejezet
1 1, 3 | zsidó elkövet, a szûrös atyafiak szentül hiszik, hogy ennek
2 1, 3 | megkérdezte tõlük:~- Ugyan atyafiak, mi történik ott? Nem tudják,
3 1, 4 | megtiltotta, hogy emiatt a nemes atyafiak megnehezteljenek, példás
4 1, 4 | látványosságot megkóstolt atyafiak, s ráfogták, hogy ez bizonyosan
5 1, 4 | emberét küldi le a nemes atyafiak kapacitálására s azt, hogy
6 1, 4 | volt a készülõdés. A nemes atyafiak megcsinálták végrendeletöket
7 1, 9 | fölfelé keresték azt a jámbor atyafiak csáklyákkal, fejszékkel.~
8 1, 9 | fölfelé keresték azt a jámbor atyafiak csáklyákkal, fejszékkel.~
9 1, 10 | keresték darabjait a jámbor atyafiak csáklyákkal, fejszékkel.~
10 1, 11 | bûnhõdés (mégis van isten, atyafiak!) elájult, összeesett és
11 1, 12 | Erdélyben? Nem jó dolog ez, atyafiak! Apafi Mihály uramat még
12 1, 16 | a nap. Mert úgy van az, atyafiak, hogy »kakas« van a francia
13 1, 16 | öt huszasával. Ide, ide atyafiak! Õfelsége nem veszi észre,
14 1, 16 | megakaszták a dorankájai atyafiak. Nagy bajuk vagyon, mondák,
15 1, 33 | egyszerre rávetették magukat az atyafiak a tagbaszakadt nagy csontú
16 1, 33 | az otthon hagyott nemes atyafiak, és ferbliztek.~Azonnal
17 1, 33 | fölvetették az érveket. Uraim, atyafiak, minthogy csak egy sertés
18 1, 33 | Fili - vélték a legöregebb atyafiak. - Az úgyis ráér.~Az asszony
19 II, 12 | megtesszük.23~- Éljenek a székely atyafiak! - hangzott a sereg ajkiról.~-
20 II, 121| öregbítve a derék alföldi atyafiak iránti nimbuszt és szeretetet.~
21 II, 125| Potya csak vagy száz, az atyafiak. (Ejnye, de generózus ez
22 III, 1 | A TÓT ATYAFIAK~1881~AZ ARANYKISASSZONY~
23 III, 17 | tekintetes urat az olvasók a »Tót atyafiak«-ból. De fölteszem, hogy
24 III, 48 | bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezõvásárhelyi
25 III, 72 | diadallal. Semmit se féljünk, atyafiak! Csak merjen hozzányúlni
26 III, 78 | ebben a kis faluban. Hej, atyafiak, látnak most kigyelmetek
27 III, 102| Fû nem nõ meg esõ nélkül, atyafiak!~Bolond beszéd! Pálly gróf
28 III, 102| szemekkel. - Van hát még isten, atyafiak!~Azután felajánlta a szolgálatát
29 III, 105| Hanem szívesen is fogadtuk, atyafiak. Én magam kilenc zászlót
30 III, 107| lelkesedéssel beszélt ellenük, az atyafiak azonban zúgással fogadták
31 III, 112| belépnek sorba a kutyándi atyafiak.~- Hát kegyelmetek még itt
32 III, 115| elolvadunk. Legyünk külön ország, atyafiak!~- A király is örülni fog
33 III, 121| okosabb, azzal tartsunk, atyafiak!~Hanem iszen sokáig nem
34 III, 125| útközben is.~- Nem ér az semmit atyafiak. Hiszen mindnyájan az eddigi
35 III, 148| is:~- Nem ér az semmit, atyafiak! Hiszen úgyis mindnyájan
36 III, 148| prést. Nagy a baj Bécsben, atyafiak. Ne hagyjuk a királyt! (
37 IV, 8 | hozzá! Nem tud az semmit, atyafiak, hiszen a betûi is csak
38 IV, 26 | lesz belõle! Nem megy az, atyafiak, tíz lépést sem!~- Hát hová
39 IV, 58 | prést. Nagy a baj Bécsben, atyafiak! Ne hagyjuk a királyt!~Nagy
40 IV, 94 | Ugyan-ugyan, hagyjuk abba atyafiak!~Mi tûrés-tagadás, ebben
41 IV, 96 | szállítani.~Kutya állapot ez, atyafiak! Ha még e héten nem jön
42 IV, 102| eltakarta.~- No, hát itt vagyok, atyafiak - szólt Dimén -, lássunk
43 IV, 107| egymást.~- Mi lehet ez, atyafiak? - tanakodának egymás közt. -
44 IV, 126| Nem az eszem ment el, atyafiak, hanem a tietek jár lassan,
45 IV, 148| Meg sem állunk addig, atyafiak, míg egész Európa nem a
|