Rész, Fejezet
1 1, 3 | legutolsó soroknál már meg nem állhatta, hogy hangos fuldokló zokogásban
2 1, 4 | megfogta kis kezét, és meg nem állhatta, hogy azt ne mondja:~- Én…
3 1, 13 | közben!~De Kutorai meg nem állhatta, hogy elő ne villogtasson
4 1, 15 | gesztenyeszín tömött haját, meg nem állhatta, hogy meg ne ölelgesse: -
5 1, 16 | A legfelsõbb kéz meg nem állhatta ez igézet alatt, hogy legalább
6 1, 17 | hangosan dobogott s meg nem állhatta, hogy át ne fogja a derekát
7 1, 17 | Hertely uram pedig meg nem állhatta, hogy oda ne súgjon Pawlovszkynak:~-
8 1, 17 | Pawlovszky Kristóf nem állhatta tovább. Nini, még õ pajzánkodik;
9 1, 23 | fiát föláldozó Ábrahám sem állhatta mosolygás nélkül.~Maga Prakovszky
10 1, 25 | otthonról való. Bizony meg nem állhatta, hogy egy csipetnyit ne
11 1, 27 | egy hörcsög verte fel.~Nem állhatta tovább, fölkereste Sersinszkyt.~-
12 1, 29 | keresztet vetett magára és nem állhatta, hogy meg ne dorgálja a
13 1, 29 | dúdolni, de a Garam nem állhatta, beleugatott, dühösen rúgott
14 1, 29 | keserûen.~Az asszonyka nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék,
15 1, 32 | lengyel kocsira ült, mégse állhatta meg, hogy a távozó kezeit
16 1, 32 | szét volt már játszva. Nem állhatta meg, hogy alattomban ne
17 1, 35 | lehajigálni Hanck titkár, meg nem állhatta, hogy ne tegyen egy kis
18 1, 35 | várva a választ.~Az nem állhatta a tekintetét, lesütötte
19 II, 2 | látszott, sõt még azt sem állhatta meg, hogy közbe ne fecsegjen:~-
20 II, 3 | kis barna menyecske nem állhatta meg sokáig a nagy titkot.~-
21 II, 6 | kivihetetlen.~Aztán mégsem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék...~
22 II, 7 | már azt Botló Ákos meg nem állhatta szó nélkül, hogy az õ »Stichblatt«-
23 II, 24 | díszornátusban, meg nem állhatta, hogy elfelejtkezve fõispáni
24 II, 33 | büszkeséget sugárzó arcot, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze
25 II, 40 | emberré lett, s meg nem állhatta, hogy egy viccet halála
26 II, 40 | után szobájába, de meg nem állhatta, hogy a szoba ajtajából
27 II, 60 | tántorgott tovább.~A grófnõ nem állhatta meg, hogy az ablakon ki
28 II, 77 | miszerint Szeremley meg nem állhatta, hogy közbe ne szóljon.~-
29 II, 84 | hányással!~A vén huszár ki nem állhatta ezt a nem várt attakot:
30 II, 99 | itt az urat.~Edith meg nem állhatta, hogy szívébõl ne nevessen.~-
31 II, 120| maradni, de azért mégsem állhatta meg, hogy egy haragos pillantást
32 II, 120| öreg Dankó most már nem állhatta tovább az alakoskodást.~-
33 II, 123| rajta a kíváncsiság, meg nem állhatta, hogy be ne pillantson a
34 II, 124| katonai támogatást.~H. meg nem állhatta, hogy közbe ne szóljon az
35 II, 127| az urat...~Mari meg nem állhatta, hogy szívébõl ne nevessen.~-
36 III, 1 | ezek a gyerekek!), meg nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában:~»
37 III, 1 | nyakába repüljön, meg nem állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (
38 III, 2 | túl a veszedelmen, meg nem állhatta, hogy vissza ne tekintsen
39 III, 16 | család kis leánykája csak nem állhatta meg, hogy arra a megjegyzésre: »
40 III, 108| ez a mondat, s bizony nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze:
41 III, 148| közelebb jött, bizony meg nem állhatta, hogy még közelebb ne menjen,
42 IV, 25 | egy darabig, de azután nem állhatta meg, hogy ne figyelmeztesse.~-
43 IV, 28 | ám piros rózsák - meg nem állhatta, hogy el ne szökjön, s Kolozsvárig
44 IV, 97 | betűivel.~Anyám meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát.~-
45 IV, 142| álló kalodának, meg nem állhatta, hogy közbe ne kottyanjon:~-
|