Rész, Fejezet
1 1, 5 | szájában. Legfelebb az õsz Kelemen bácsi emlékszik még vissza
2 1, 6 | szájában; legfeljebb az ősz Kelemen bácsi emlékezik még vissza
3 1, 15 | a vágújhelyi prépostot, Kelemen Bencét ajánlotta a nádor,
4 1, 15 | én akarok vele beszélni.~Kelemen Bence egy nap megjelent
5 1, 15 | saját magából püspököt.~Kelemen Bence meghajtotta magát
6 1, 15 | mindnek vége szakadt most; Kelemen Bence nagy felfordulásokat
7 1, 15 | keserûséggel, bosszúsággal Kelemen iránt, aki nemsokára megint
8 1, 15 | lopva juthatott a színe elé. Kelemen Bence csupa tudós professzorokat
9 1, 15 | járt.~Tél elején azt írta Kelemen Bence: »Már a Virgiliust
10 1, 15 | végén ismét híradással volt Kelemen: »Mire fölséged idejön,
11 1, 15 | tisztjei, professzorai, élükön Kelemen Bencével, ki hajadonfõvel
12 1, 15 | Minden szem azt nézi, csak Kelemen Bence nem; õ rá nem ér,
13 1, 15 | Csak tán nem kend az?~A Kelemen szeme ijedten, mohón futkároz
14 1, 15 | játszadoztak az ajkakon.~Kelemen kanonok kikelt arccal, megdagadt
15 1, 15 | villant meg ajkai körül.~Kelemen tehát visszafordult; ha
16 1, 15 | a kis prímás mellett, a Kelemen kanonoké, mert a király
17 1, 15 | épületes látvány tárult ki. Kelemen kanonok verekedett páter
18 1, 15 | gombolyagba, de az atléta-termetû Kelemen volt felül s javában fojtogatta
19 1, 15 | ér, halál fia! - ordítá Kelemen.~És senki sem mert közeledni.
20 1, 15 | fölvert tojáshabot ráönté Kelemen kanonokra, amitõl az csak
21 1, 15 | mint környezetét, midõn Kelemen kanonok teljhatalommal idejött
22 1, 15 | csak folytatni kellett. - Kelemen kanonok megint a kis Gregoriót
23 1, 15 | meghaladó odaadással állta ki a Kelemen kanonok szekatúráit ura
24 1, 17 | vele ment Fajor János és Kelemen István pincemesterek tanúvallomásaiból
25 1, 17 | Hm - jegyzé meg az öreg Kelemen István, hamiskás nyelvcsettentéssel, -
26 1, 17 | pincemesterek, Fajor János és Kelemen István tanúk vallomásait
27 1, 31 | Mellette a Pali keresztanyja, Kelemen Miklósné, aztán a keresztapa,
28 II, 7 | Ugyan már ki nem ösmerné »Kelemen bácsit«? Elõször is azt
29 II, 7 | Elõször is azt a kedves Kelemen bácsit, kinek mosolygó ábrázatával
30 II, 7 | hármassal«...~És azt a haragos »Kelemen urat«, aki komótsapkában
31 II, 7 | Ilyen háromféle ember a mi Kelemen bátyánk.~De a nagyvilág
32 II, 7 | No, de ha írnok volt is Kelemen bácsi, azért korántsem szenvedett
33 II, 7 | akárkicsoda. Õ már »portentum«. Ha Kelemen bácsira szükség van megszokásból,
34 II, 7 | 42 éves lehetett, az öreg Kelemen pedig testvérek közt is
35 II, 7 | lehetett következtetni. Kelemen bácsi gyakran eljárt Mádyhoz,
36 II, 7 | nagy szenzációt okozott Kelemen bácsinak fõcsendbiztossá
37 II, 7 | egészen a fõcsendbiztos Kelemen bácsi uzsonnájáig, melyet
38 II, 7 | kellett mondania, mert az öreg Kelemen bácsi házi körében mindig
39 II, 7 | Melanie kisasszonynál.~Ilyen a Kelemen bácsiék háza. Antik mindenütt,
40 II, 7 | kelepeléssel, miszerint a Kelemen ház megtelik ma fényes,
41 II, 7 | másik Le Coq úr.~És valóban Kelemen bácsiban fel is ébredt az
42 II, 7 | vármegye hajdúval, úgyhogy Kelemen bácsinak most is csak ezen
43 II, 7 | elfelejtett kádenciákat; csak a Kelemen bácsi szavai részesülnek
44 II, 7 | csakhogy szórakozottságból Kelemen bácsinak kezet akart csókolni,
45 II, 7 | tévedésbõl tette. Melanie-t nézte Kelemen bácsinak. Különben nem ütközött
46 II, 7 | építõ anyaggal, mert mióta Kelemen bácsi csendbiztos lett,
47 II, 7 | lépegetett, mint tegnap; az öreg Kelemen éppen olyan nehezen húzta
48 II, 7 | mihez egyem meg? - riadt rá Kelemen úr.~- Ezt a kõmíves találta -
49 II, 7 | Hollá! - kiáltott fel Kelemen bácsi. - Hiszen ez a Mády
50 II, 7 | idáig sem híre, sem hava.~Kelemen bácsi nagy kedvteléssel
51 II, 7 | bûneset a »Pitaval«-ba, amit Kelemen Miklós fõcsendbiztos fog
52 II, 7 | milyen ménkõ ember a vén Kelemen.~Most nincs is egyéb hátra,
53 II, 7 | többször átment a szobámon.~Kelemen intett a középsõ szobában
54 II, 7 | pozíciót kell foglalnia: midõn Kelemen zörögni kezdett az ajtón.~
55 II, 7 | valaminek történni. Hm. Az öreg Kelemen ménkõ ember. Megszagol mindent!~
56 II, 7 | mindinkább bonyolítva a dolgot Kelemen bácsi elméjében. Az ördög
57 II, 7 | kulcs a rozsdás zárban s Kelemen úr elõtt kitárult az ajtó.~
58 II, 7 | házamból! - riadt fel Mucira Kelemen bácsi, kinek sehogy sem
59 II, 7 | Mády Károly vagyok.~Az öreg Kelemen haragosan csapott kardjára.~-
60 II, 7 | önnek kedves urabátyja. Én Kelemen Miklós fõcsendbiztos vagyok.
61 II, 7 | Szívemnek szíve!...~Az öreg Kelemen bácsi pedig megsodorintá
62 II, 7 | És az nagyon jó vicc volt Kelemen bácsitól, hogy szíverõsítõvel
63 IV, 142| sort írt a rékási bírónak, Kelemen István uramnak, hogy rögtön
64 IV, 142| ha valami baja esik.~*~Kelemen István uramnak csakugyan
65 IV, 142| barátságos beszélgetést.~Kelemen uram azon melegében fogta
66 IV, 142| Különösen az hatott rá, hogy Kelemen uram kereket oldott, hogy
67 IV, 142| kis dolog, ha a hatalmas Kelemen is kivette belõle a lábát.
68 IV, 142| hogy miért bujdosott el Kelemen István uram.~Megörült a
69 IV, 142| bírni.~- Éppen azért kell a Kelemen. Hozza nekem elõ a Kelement.
70 IV, 142| se bír kigondolni ellene.~Kelemen uram hümmögött, csóválta
71 IV, 142| háládatosan dörzsölte a kezeit.~Kelemen uram szabódott:~- Nem illet
72 IV, 142| jelentést, mire közbevágott Kelemen István uram méltósággal:~-
73 IV, 142| pontnál csóválta meg a fejét Kelemen uram, összeráncolt szemölddel
74 IV, 142| templombíró Mészáros Gáspár.~Kelemen uram se vetett eleibük több »
75 IV, 142| akarja.~Nemsokára elõjött Kelemen István is. Kevélyen lóbázta
76 IV, 142| istenem, hát mit csináljunk?~Kelemen a vállait vonogatta; arca
77 IV, 142| nyugdíjaztatását kéri.~Mire Kelemen István késõn este hazaért
78 IV, 142| alatt.~Itt van a hatalmas Kelemen István márványos sírkeresztje
79 IV, 142| hogy itt tartsa Csabayt. S Kelemen István sem tudott kitérni
80 IV, 142| hozzá s nem egyszer nógatta Kelemen uramat:~- Hogy szerezhetném
|