Rész, Fejezet

 1   1,  3  |           Nagyon ösmerem, de most ülj oda a bakra a kocsis mellé.~
 2   1,  10 |           seprûre nem ültetnélek. Ülj veszteg, s jól vigyázz mindenre,
 3   1,  12 |   ivadékok. Azért ha úgy tetszik, ülj le az asztalunkhoz, cimbora,
 4   1,  14 |      fogja, bevonja egy sarokba. »Ülj ide mellém« - suttogja õexcellenciája,
 5   1,  14 |       szék, no de nem is kellett. Ülj ide az ölembe, Esztikém!
 6   1,  16 |          mind megerõsítik. De hát ülj le már veszteg, hadd olvassam
 7   1,  17 |          a sztaroszta kabátját.~- Ülj le! Mit akarsz!~- Istenemre
 8   1,  17 |         szájára kerülne… Hát csak ülj veszteg, barátom - de úgyis
 9   1,  18 |         mert nem vagyok süket (de ülj le hát elébb); értem, mert
10   1,  18 |           de már késõ volt.~- No, ülj fel már, gyerek! - hangzott
11   1,  18 |           Az egy pióca. De gyere, ülj már vissza! Folytassuk!
12   1,  18 |          Talán elígérkeztetek? De ülj le hát, cimbora, és ne vágj
13   1,  18 |    keresztül folytak a könnyei.~- Ülj ide mellém, cimbora. A te
14   1,  20 |    tettetett közömbösséggel -, de ülj le hát, kérlek.~S fölkelt
15   1,  20 |      Moronyi Pista számára.~- Ide ülj, cimbora! De mi az ördög
16   1,  27 |         nekem… de gyere közelebb, ülj a térdemre, így ni. Eh,
17   1,  27 |          iszom. Te pedig, Mimike, ülj le ide velem szemben, hadd
18   1,  28 |    Nikoláj egy kõhöz vonszolta.~- Ülj ide, így ni, és sírd ki
19   1,  31 |      félig).~- Gyere, Vince fiam, ülj közénk te is egy kicsinyt.
20   1,  34 |    kibuggyant.) - Te meg, Lõrinc, ülj föl a szekérre az öreg nénike
21   1,  35 |         isten jó munkát!~- No hát ülj le, Leopold, és igyál egy
22  II,  9  |        vagy az, Aladár. Szervusz! Ülj le!~Aladár nem várta be
23  II,  19 |             Okosan tetted! De hát ülj le!~- Lehetetlen, barátom,
24  II,  69 |     okvetlenül le fog szakadni.~- Ülj le! - förmedt Kamuti Palira
25  II,  97 |          újév ideteszi a lábát.~- Ülj ide, Miklóskám, a térdemre,
26  II,  97 |      térdemre, te meg, Pannácska, ülj föl a pamlagra, de meg ne
27  II,  113|         cselekedni.~- Az már más. Ülj ide mellém, öregem, s hallgass
28  II,  120|         harapott és azt mondta:~- Ülj le!~Nem akarta magát nevetségessé
29 III,  2  |        maradtál, Gábor! Gyere no, ülj le mellém! - suttogá lágyan.~
30 III,  2  |            Gyere no, ne reszkess, ülj fel szaporán a kocsira,
31 III,  19 |        mellette s azt kiabálták:~»Ülj fel a szekerünkre, Gimey
32 III,  36 |             Okosan tetted, de hát ülj le…~- Lehetetlen, barátom,
33 III,  57 |         hogy baj van.~Futottam.~- Ülj le - szólt a sógor. Semmit
34 III,  66 |        biblia?~- Az vagyok.~- Hát ülj le mellém… Szereted-e nagyon
35 III,  66 |         itt vagy Annám? Jer, jer, ülj le mellém! Aggodalmasnak
36 III,  124|           teszed, édes öcsém. No, ülj le, fiacskám. Itt van ni,
37 III,  148|         valót beszélem. Azért hát ülj be a kocsiba. Menjünk.~-
38  IV,  101|        adta legott a parancsot:~- Ülj kocsiba, Gyuri, és meg se
39  IV,  103|        figyelmeztette Rapsonné. - Ülj veszteg. Öt óra járásnyi
40  IV,  127|        hajlékomban, ha éhes vagy, ülj mellém a tálhoz.~- Azt sem
41  IV,  127|        figyelmeztette Rapsonné. - Ülj veszteg. Öt óra járásnyi
42  IV,  142| jelentette: »Itt hozom a lovadat, ülj rá fel hamar!« S csakugyan
43  IV,  147|         képünket ezentúl. Hat sak ülj fel, pajtás, a családi hintóba.
44  IV,  152|         szólt tisztán magyarul:~- Ülj le koma, itt a kõ!~Káprázat