Rész, Fejezet

 1   1,  3  |        Örzse néni pergõ nyelve adja szaporán a mondatokat, mint a »pajácó«
 2   1,  3  |            ideje indulnom. Adja ide szaporán azt a huszonöt forintot !
 3   1,  3  |           és mosolygott.~- Adja elõ szaporán. Mielõtt azonban erre térnénk,
 4   1,  4  |         szólt halkan - de végezzünk szaporán.~Kalap homlokára ütött s
 5   1,  4  |           Pista, te… te meg szaladj szaporán a sánta molnárnéhoz a felsõ
 6   1,  8  |        szólt halkan - végezzünk, de szaporán.~Bike homlokára ütött és
 7   1,  8  |           Teca, te!… te meg szaladj szaporán a sánta molnárnéhoz, a Tyúkbögy-utcába,
 8   1,  10 |            Ne pislogj, hanem felelj szaporán.~- Elment… nem volt itthon…
 9   1,  11 |         szempillái, melyekkel olyan szaporán pislogott, mint a nyúl,
10   1,  12 |         nézem. Nosza, ugorjatok fel szaporán a szekérre!~Maga mellé szedte
11   1,  13 |         elinalt, mégpedig ugyancsak szaporán szedve a lábait, míg csak
12   1,  16 |            de a király így szólt:~- Szaporán, mit akartok?~- Igazságot
13   1,  16 |          csalás történt. Beszélj el szaporán mindent!~Megeredtek benne
14   1,  24 |          bacilusok kölykeznek olyan szaporán, mint a tósztok. Az ördög
15  II,  5  |            A vérit neki!... Hol van szaporán egy bicska? Hamar egy bicskát!...~
16  II,  15 |           téged keresünk. Emeld meg szaporán a kalapod!~- Esküszöm, hogy
17  II,  18 |          mellett, hát csak ide vele szaporán, mert a professzor úr rám
18  II,  21 |              ha mondom. Takarodj be szaporán és erõsítsd meg magad!~-
19  II,  37 |            A gulyás kürtöl odakünn. Szaporán siessen megfejni, azután
20  II,  60 |          orrodat senki. Ki vele hát szaporán, mi a baj?~- Azt hittem,
21  II,  71 |          ágyamhoz siettem, ruháimat szaporán lehánytam és a párnák közé
22  II,  123|          felelt.~- Szóljon hát kend szaporán...~De még most sem felelt.
23  II,  134| megigazítani kelljen.~- Nohát, fogd szaporán: vágd ki azt a keresztet!~
24 III,  1  |             kályhában és adj tejet: szaporán járjon a lábad!~Csakhamar
25 III,  2  |             azt se bánom. Eredj hát szaporán, a felsõ ablakból magam
26 III,  2  |       aláhajolva -, hadd tegyem föl szaporán.~- Itt van, fiam.~Péter
27 III,  2  |            no, ne reszkess, ülj fel szaporán a kocsira, senki sem látja
28 III,  20 |            tekintetes úrhoz.~- Csak szaporán, kérem, nincs idõm.~- Én
29 III,  46 |       idején.~- Miért nem mozdulsz? Szaporán eredj! Te pedig, Kriska,
30 III,  70 |         uram, hanem hát…~- No, csak szaporán mondja el, mert nincs idõm.~
31 III,  97 |            Nosza, akassza a nyakába szaporán a bundáját.~- Én? A bundámat?
32 III,  130|           tekintetes vármegyének.~- Szaporán, menjünk kiszabadítani,
33 III,  144|         kísértetek a szemelgetéshez szaporán, de bezzeg a munka mégis
34 III,  148|             a dolgodat az úrral, de szaporán ám, mert olyan nagy várandóságban
35  IV,  17 |             Azért csak ki a színnel szaporán, mit kíván érte, nekem sürgõs
36  IV,  27 |                No, hát szálljunk be szaporán. Az én öregem! - mondá aztán
37  IV,  28 |           nagyságod. Csak vegye fel szaporán azt a zöld mentét.~A fejedelem
38  IV,  32 |              hogy tovább mehessünk. Szaporán!~- Nem merem tenni - szabódék
39  IV,  33 |           be neki ezt a levelet, de szaporán.~Rigó feltöri félálmosan
40  IV,  34 |             otthagyva a szoknyát és szaporán szedegetve meztelen lábacskáit.~
41  IV,  51 |          ablakon lököm ki - pörgött szaporán a nyelvecskéje, s kezét
42  IV,  132|         kell fizetni, készülõdj, de szaporán, vásár van Debrecenben,
43  IV,  132|         gyomorrontására. Adjon most szaporán egy kis tintát.~- Tintát,
44  IV,  143|            ruhába, leányok! Üljetek szaporán nyeregbe, legények!~Így