Rész, Fejezet

 1   1,  9  | kastélytornyok szélkakasait: mintha sírva mondaná:~»A gróf meg van
 2   1,  9  |                kiáltott föl Boriska sírva fakadva, és szégyenülten
 3   1,  9  |        ragadtak rá, ezeknek egyikén sírva is fakadt, mert hát ki tehet
 4   1,  12 |            az országúton bolyongnak sírva. Ki bont nekik ágyat éjszakára?~
 5   1,  12 |        sóhajtott fel, majd leborult sírva az asztalra az »Arany medvé«-
 6   1,  12 |       záporesõ. A császári tiszt is sírva fakadt.~- Megszakad a szívem -
 7   1,  15 |    kóborogtunk az erdõben, hangosan sírva és kiabálva. Akkor elénkbe
 8   1,  18 |           káposztavevõ tótok õszkor sírva fakadtak amiatt, hogy az
 9   1,  21 |          nem illik az, amit gondol!~Sírva fakadt, könnyei lecsepegtek
10   1,  24 | kisasszonyok eltakarták az arcukat, sírva fakadtak a vérzõ madár láttára,
11   1,  24 |         menyasszony szeme is ki van sírva (pedig szép kék szemei lehettek
12   1,  24 |       Lazsányiné elérzékenyedett és sírva borult az asztalra.~- Nem
13   1,  25 |         töröd a fejedet.~Erre aztán sírva fakadt Mari és sok hímezés-hámozás
14   1,  27 |        portékámat.~- És Kripuska?~- Sírva ment haza.~- Hát ugye mondtam,
15  II,  13 |  rokonaimról.«~*~A bánatos harcfiak sírva távoztak el a sátorból,
16  II,  13 |           azért mégis eltitkolta, s sírva jelent meg a szenátusban,
17  II,  17 |             nem is. A szeme ki volt sírva, ráncos homloka pedig borúsan
18  II,  36 |             fogja az összeget.~Dick sírva borult Harry nyakába.~-
19  II,  37 |             úr ennél a háznál?~Kati sírva fakadt s fuldokolva rebegé:~-
20  II,  45 |            kutya fölött.~A tábornok sírva fakadt ilyenkor, s ha Ruszki
21  II,  46 |           durva lenne hozzám.~Fanny sírva fakadt.~A báróné lehajolt
22  II,  66 |       meghatották e szavak, csaknem sírva kérdé:~- De hát nem vezetsz
23  II,  66 |       szülõim! - gondolá magában és sírva térdelt le s csókokkal borította -
24  II,  71 |           el, ki Pesten volt éppen. Sírva könyörgött bátyámnak, hogy
25  II,  87 |        egyensúlyt. A tömzsi kislány sírva terül el a gyepen, s a pillangó
26  II,  94 |            valamit mondani, nyomban sírva fakadt és mindjárt el akart
27  II,  95 |             legközepén egyszer csak sírva fakad, s akkor õ a legnagyobb
28  II,  99 |  tartózkodni kell, és az én vagyok. Sírva borult keblemre s kért,
29  II,  127|     féltenie kell, és az én vagyok. Sírva borult keblemre s kért,
30  II,  135|           kocsiba, az »idõske« férj sírva fakadt...~- Isten veled,
31  II,  140|          elérzékenyekedett, majdnem sírva fakadt.~- Oh, köszönöm,
32 III,  1  |            nem fáradt; Petrus pedig sírva fakadt, mint a gyermek,
33 III,  1  |       csóválná, ha kis vendége újra sírva nem fakad.~- Nos, hadd ordítson
34 III,  2  |             látod!…~Annácska megint sírva fakadt, odaborult a Józsi
35 III,  102|             mind a kettõt. Az egyik sírva fakadt, a másik ellenben
36 III,  102|              Anna pedig most fakadt sírva.~- Istenem, hogy jutottak
37 III,  114|    fõkötõben, és a szemei ki voltak sírva…~- Üljön le - mondá tompán,
38 III,  144|         mindjárt megértett mindent, sírva borult a földre, a Fruzinka
39  IV,  4  |        jobban.~Gutkeled Ágnes pedig sírva fakadt.~- Nem úgy - mondá
40  IV,  61 |            szomorú sovány emberkét, sírva fakadt. S a király sírása
41  IV,  63 |            fakadtam szégyenletemben sírva emiatt. Szerettem volna
42  IV,  85 |      mindjárt megértett mindent, és sírva borult a földre.~Azután
43  IV,  142|           az, olyan nevettető, hogy sírva lehetett rajta fakadni.~
44  IV,  144|            járomszöget.~A kis fiaim sírva fakadtak, hogy most már