Rész, Fejezet

 1   1,  4  |           szerencsém…~- Bizonyosan ösmerte szegény megboldogultat?~
 2   1,  4  |             mert szegény apámat is ösmerte - egészen úgy találom, hogy
 3   1,  9  |          fölfogni tudják.~- A gróf ösmerte?~- Azt hiszem, látásból.~-
 4   1,  12 |            felõle, aki felületesen ösmerte, hogy egy kiállhatatlan
 5   1,  12 |      nézett nemegyszer a halálnak (ösmerte jól, maga is hítta sokszor),
 6   1,  12 |     Bujdosóné asszonyom pityeregve ösmerte be a búcsúzásnál: »Kegyelmed
 7   1,  13 |         Ejnye, ejnye, Kutorai, nem ösmerte maga azt az elhalt diákot,
 8   1,  13 |           iglic alul. Druzsba mind ösmerte, a latin neveiket is tudta,
 9   1,  13 |       magának megmondom az igazat. Ösmerte azt az urat, aki hozzánk
10   1,  13 |            vezetve karon. Senki se ösmerte, csak a »Páva« törzsvendégei.
11   1,  16 |            megkérte.~Az öregúr nem ösmerte Nagyidayt, egy heti idõt
12   1,  17 |           még udvari apród korából ösmerte.~Ott a fejedelmi elõszobákban
13   1,  24 |         Szegény Larisch-Moenich!~- Ösmerte, Königgrätz apó? - kérdezte
14   1,  25 |         volna kontraktus és ha nem ösmerte volna be, akkor is tartozik
15   1,  26 | íróasztalaiknál, Blahunka ellenben ösmerte mindazt, amit a parasztok
16   1,  34 |          uram is a maga munkájának ösmerte el a csizmát, valóságos
17   1,  34 |             ki is minden katonáját ösmerte, mint ahogy õ ösmeri minden
18  II,  4  |          társaság azon része, mely ösmerte Augusztin úr történetét.~
19  II,  21 |          nem nagy távolban Miklóst ösmerte meg, idáig követte a kötnivaló.~-
20  II,  25 |          vendéglõben majd mindenki ösmerte s kitüntetõ rokonszenvvel
21  II,  38 |           Szegény Vilma. Õ még nem ösmerte a történelmet. Õ még nem
22  II,  66 |        ment el, melyeknek gazdáját ösmerte; itt-ott megállt, s a fagyos
23  II,  69 |        volt az öregen; minden diák ösmerte már tavalyról, mikor még
24  II,  95 |     életében; halász, hajóács, úgy ösmerte a Tiszát, mint tulajdon
25  II,  99 |           tekintve. Ki õt bõvebben ösmerte, jóságát, szendeségét, eszményi
26  II,  119|            föl ne ösmerjék.~Nem is ösmerte volna föl senki, csak éppen
27  II,  120|       egész gimnázium ezen a néven ösmerte õket, késõbb pedig az egész
28  II,  123|        vasúti vonalakat és utakat. Ösmerte az egész országot, még a
29  II,  127|           ön az egyedüli, ki Annát ösmerte.~- Igen! - szólt elkomorodva.~
30  II,  134|    fõtisztelendõ úr szájából, mert ösmerte, hogy a fõúr jószívû a nyomor
31 III,  19 |        szerették, ő is valamennyit ösmerte és szerette, még a rosszakat
32 III,  26 |         csak a Hármas Kis Tükörbõl ösmerte az Alföldet. Az inasnak
33 III,  30 |        személyesen is elment, akár ösmerte az eltakarítandó keresztény
34 III,  30 |         ezek és a magáé közt. Mert ösmerte már az ártarifákat könyv
35 III,  83 |          nini, a Pélly Barnabás! - ösmerte meg Tóth Istók. - Hahó,
36 III,  98 |            csak azért, mert nem is ösmerte a tárgyak értékét és a pénz
37 III,  116|         mindenik a másiknak.~Õ azt ösmerte el, hogy mégis valami az,
38 III,  144|            rá a professzor, ki jól ösmerte az emberi hálátlanságot
39 III,  148|            Most mégis õrá gondolt. Ösmerte a természetét. Éles az asszonyi
40 III,  148|     világos, hogy még a kántor sem ösmerte meg.~A cselédek nem ösmerték
41  IV,  32 |         határban volt birtoka, nem ösmerte azt a szót »nem«, kivált
42  IV,  37 |     mellett. A galábocsi házat úgy ösmerte az egész világ, mint a Csillag
43  IV,  56 |             a másik csak az apámat ösmerte, s mégis hitt.~Nekem ez
44  IV,  85 |            rá a professzor, ki jól ösmerte az emberi háládatlanságot