Rész, Fejezet
1 1, 4 | elkerülendõ, õ a magáét lesütötte, szinte óhajtva várta már,
2 1, 11 | kap, összerázkódott, aztán lesütötte a fejét… azt a gyönyörû,
3 1, 13 | Sorold fel õket!~Sipsirica lesütötte a fejét és nem felelt.~-
4 1, 13 | Manuseket (gyöngén elpirult és lesütötte szelíd tüzû szemeit), de
5 1, 13 | és most már szemérmesen lesütötte a szemeit), ha belém látna…~
6 1, 13 | uraskodol itt?~Sipsirica lesütötte szemeit, gondolkozott egy
7 1, 14 | vonaglott a fölindulástól, Péter lesütötte a szemeit, mint egy bûnös,
8 1, 14 | nemükbeli szólítja meg õket. Lesütötte fejét s föl sem mert pillantani
9 1, 18 | mint a kigyúlt fáklya. Lesütötte a szemeit a tányérjára,
10 1, 19 | fenyves erdõig?~A Rozáli lesütötte a szemét, elgondolkozott,
11 1, 21 | csakugyan megehetné, ha akarná: lesütötte szemeit, és engedelmesen
12 1, 22 | szájából.~(Az Isten szolgája lesütötte a szemeit, de bizony egy
13 1, 23 | szokás, ezalatt szemérmetesen lesütötte a fejecskéjét, mint egy
14 1, 24 | asszonyok…~Szlimóczkyné lesütötte a szemeit.~- Csapiczky,
15 1, 25 | oh nem. Esküszöm, nem.~Lesütötte a szép kék szemeit és elfordult,
16 1, 26 | professzor zavartan nézett félre, lesütötte szemeit, és úgy tett, mintha
17 1, 26 | vág a szeme közé, elõre lesütötte a fejét pirulással.) - Hiszen
18 1, 26 | mondod: nekünk?~A leány lesütötte fejét, nem felelt. A tûzkirály
19 1, 29 | felejtette szemeit, a hadnagy lesütötte a magáét.~- Adja át, kérem,
20 1, 29 | fáklya, nagy fekete szemeit lesütötte.~Kozsibrovszky élénken kiáltott
21 1, 29 | héját harapdálva.~Újból lesütötte a szemeit. Nem a kevély
22 1, 31 | Pali arca, okos szemeit lesütötte, talán mondani is akart
23 1, 31 | mindenrõl.~Kupolyi uram lesütötte a fejét, nézte a Gál Mihály
24 1, 32 | magát, aztán szemérmetesen lesütötte a tekintetét), mind a kettõnket
25 1, 34 | mint a halott. Szemeit lesütötte, ajkai láthatólag remegtek. ~-
26 1, 35 | nem állhatta a tekintetét, lesütötte a szemeit.~- A »három gödölyét« -
27 II, 109| rajta.~A szép barna asszony lesütötte a szemeit. Aztán sóhajtott.~-
28 III, 2 | kérdezte meg, mire érti; lesütötte a fejét.~Másnap is hiába
29 III, 2 | volt. Igaz-e, Samu?~Péter lesütötte a fejét s lassan, kelletlenül
30 III, 25 | lett az arca, szemérmesen lesütötte szemeit, s egy ijedt rántással
31 III, 34 | szemeit mégis szemérmesen lesütötte s halkan, szégyenlõsen mondá:~-
32 III, 42 | fogadná az egyiket…~Szendén lesütötte szemeit s elhallgatott.~-
33 III, 56 | mirõl is beszéltünk?~És lesütötte a fejét.~- Õróluk. Az öreg
34 III, 70 | nincs idõm.~A szép özvegy lesütötte szemérmetesen a szemeit.~-
35 III, 102| feleljen hamar.~Szemeit lesütötte és sóhajtott.~- Igyekezzék
36 III, 108| nyakát. Nagy beszélõ szemeit lesütötte szelíden.~- Ez az, ez az! -
37 III, 108| asszony, nem bánnám - s újra lesütötte a szemeit. - Ide igyekeztem
38 III, 110| ránézett meredten, majd lesütötte a szemeit, s úgy ment ki
39 III, 115| az esze ment el?~Judit lesütötte fejét szégyenlõsen, majd
40 III, 148| Vince, a tanító szomorúan lesütötte fejét, s aztán bizonyos
41 IV, 43 | német szóra.~Schulze úr lesütötte szemeit, sokáig ült hallgatagon,
42 IV, 51 | Lássuk azt a föltételt.~Fejét lesütötte, és a szempilláit becsukta
43 IV, 131| De, de - szólt halkan és lesütötte szemeit szemérmetesen a
44 IV, 135| persze szőke volt az egyik) lesütötte a kék szemeit szemérmesen;
|