Rész, Fejezet

 1   1,  9  |            nyulat üldözi a kutya, s a kutyát követi a bizalmatlankodó
 2   1,  12 |        válasszon.~- Én az egytalléros kutyát választom, a fehéret! -
 3   1,  12 |           másiknak akarta a pénzesebb kutyát.~A beteg fejét csóválta
 4   1,  12 |          kedve támad megfejni. Miféle kutyát festettél ide, te bolond?…
 5   1,  12 |               magához véve a hû Dráva kutyát, melyet soha el nem hagyott;
 6   1,  12 |           jobb kezemet, mintsem azt a kutyát elveszítsem.~- No bizony!
 7   1,  12 |               aki visszahozza a Dráva kutyát. Amire aztán még Nagy Gergely
 8   1,  12 |               csinált egyebet, mint a kutyát kereste. Jöttek is becsületes
 9   1,  12 |            látták, ott látták a fehér kutyát - de nem egy fehér kutya
10   1,  12 |            meg nem rúgtam volna azt a kutyát! - sóhajtott fel, majd leborult
11   1,  12 |               bátyámnak adta a fekete kutyát, a balszerencsét, nekem
12   1,  12 |              kapták a fekete és fehér kutyát; szerencsét hozott az egyik,
13   1,  12 |          vagyok babonás. Azt a fekete kutyát üssétek agyon, azt a fehéret
14   1,  12 |            hiszékeny Bercsényire.~- A kutyát nem adom ki a kezembõl többé,
15   1,  13 |              az udvaromból! Üssétek a kutyát, ahol éritek! Márta, Zsuzska!~
16   1,  13 |              úr, kikerülendõ az egyik kutyát, bal lábával belépett a
17   1,  13 |              Mért nem maguk vezetik a kutyát? Menjenek legalább, segítsenek
18   1,  23 |          adnám, János, ha ezt a siket kutyát legalább egyszer életemben
19   1,  29 |              a mindenütt lábatlankodó kutyát rúgja meg: »Csiba te, Garam«.
20   1,  32 |               az elkergeti a gyengébb kutyát és maga rágja le a csontról,
21  II,  5  |          akasztva, a szürke »Zeubisz« kutyát pedig, melynek Kutya-Bagostól
22  II,  34 |               kik valamely hû és okos kutyát kedvelnek, szükségtelen
23  II,  34 |           házinyulat, majmot és a kis kutyát, ha azok történetesen vagy
24  II,  93 |             megállja Cukri!~- Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni!
25  II,  93 |        becsületes megtalálónak, aki a kutyát ide visszahozza, tíz forint
26  II,  93 |         kiadóhivatalba egy fehérszõrû kutyát vezetve kötélen.~- Ehun
27  II,  93 |              jegyezze meg kend. Ezt a kutyát nem lehet elõbb megtalálni
28  II,  93 |             azért visszacammogott s a kutyát csütörtökön hozta, mikor
29  II,  93 |             szavam van kendhez. Ezt a kutyát vigye most vissza gazdájának,
30  II,  115|             Nézze meg az ember, még a kutyát is meglopja.~Szegény fiú,
31 III,  47 |               Toldy Miklós megfogta a kutyát s üzent a királynak egy
32 III,  47 |              a mentéje alul s azzal a kutyát megütötte.~A szegény eb
33 III,  47 |      szavakkal hívni kezdte magához a kutyát:~»Bodri, kedves Bodrim,
34 III,  51 |              a mentéje alul s azzal a kutyát erõsen megütötte. A szegény
35 III,  51 |      szavakkal hívni kezdte magához a kutyát. Az vissza is jött nyájas
36 III,  56 |             Oh, kis bolond! Hát még a kutyát is magázza?~S ezen azután
37 III,  56 |              te-nek szólítani a Bodri kutyát, nehogy még jobban megharagudjék.~
38 III,  94 |          jobbról pedig a sovány Cinke kutyát vezette maga mellett egy
39 III,  95 |               Arra ön ne számítson. A kutyát sohase adom semmiért.~-
40 III,  100|          csizmáikról.~- Nem érdemes a kutyát kikergetni - mondá némelyik.~
41  IV,  50 | Egyetlenegyszer.~- Mit?~- Egy veszett kutyát!~- Ej, az bizony nem sok!
42  IV,  50 |               teszem azt, hogy szelíd kutyát!~- Nemigen van alkalmam
43  IV,  99 |            azért becsülöm sokra ezt a kutyát. Az apjának már nem volt
44  IV,  152|            kell visszaterelni, vagy a kutyát kergeti, aki egy a kéménybõl