Rész, Fejezet
1 1, 3 | csak úgy csurogtak bele könnyei, aztán legénykedõ könnyedséggel
2 1, 4 | felelhetsz! Édes jó apám!~Könnyei megeredtek, mint a zápor,
3 1, 5 | prókátornak pedig úgy potyogtak könnyei, mint a záporesõ…~- …De
4 1, 8 | felelhetsz! Édes jó apám!~Könnyei megeredtek, mint a zápor,
5 1, 9 | Bornemisza István uram, hogy a könnyei is kicsordultak. Mikor a
6 1, 9 | Gerge István uram, hogy a könnyei is kicsordultak. Mikor a
7 1, 10 | polgártárs szolgabíró, hogy könnyei kicsordultak, s örömében
8 1, 10 | nevetni az óriás, hogy szinte könnyei csorogtak bele.~- Mégiscsak
9 1, 12 | fejedelem úgy nevetett, hogy könnyei is potyogtak.~- Istenemre,
10 1, 12 | összecsókolta, miközben forró könnyei úgy hulltak, mint a záporesõ.
11 1, 18 | ujjain keresztül folytak a könnyei.~- Ülj ide mellém, cimbora.
12 1, 21 | amit gondol!~Sírva fakadt, könnyei lecsepegtek a kötényére: »
13 1, 24 | nevetett, kacagott, hogy a könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp,
14 1, 24 | és ismét hulldogáltak a könnyei. Csapiczky fitymálva vonogatta
15 1, 26 | egyre csak kacagott, hogy a könnyei is csurogtak.~- Oh, de fölséges
16 1, 27 | elkacagta magát, hogy a könnyei is csurogtak: »Oh, te bolondos
17 1, 32 | ugrott, miközben megeredtek a könnyei a hálától.~- Oh, Turibius,
18 1, 34 | kérdé tompán, miközben a könnyei elõtörtek.~- Ameddig férjhez
19 II, 30 | fölényét, atyja szeretetét, könnyei záporként megerednek.~-
20 II, 34 | E szerencsétlen kisleány könnyei és fájdalmának mesterkéletlen
21 II, 34 | vissza, e szavakra előtörtek könnyei, és anyja keblére borult.~-
22 II, 36 | vagytok! - kiáltá Dick s könnyei újra megeredtek. - Kétszeresen
23 II, 38 | megakadályozták elõtörõ könnyei.~- Oh, ne ûzzön el, ne taszítson
24 II, 60 | szenvedõ árva, mialatt forró könnyei a fagyos fára tapadtak;
25 II, 62 | Iván nevetve, hogy szinte a könnyei folytak - nevezzen ki például
26 II, 90 | arcát, s nem felelt semmit: könnyei ujjai közt peregtek alá
27 II, 120| ezer esztendeig.~Hanem a könnyei megindultak, mint a záporesõ.~-
28 II, 120| újra lement a lépcsõkön s könnyei felszáradtak, szíve a kevélységtõl
29 III, 1 | kíváncsisággal tapadt Lapajra, míg könnyei vagy talán a halina ráfreccsent
30 III, 2 | kivárni. Nem ezt várta…~Könnyei megerednek a visszaemlékezésben,
31 III, 10 | ebben a vármegyében.~Még a könnyei is megeredtek s ott csillogtak
32 III, 65 | minden… most már vége…~S könnyei végiggurultak a deres, sûrû
33 III, 65 | tovább is folydogáltak a könnyei és zihált a kis melle a
34 III, 67 | az õ adósa, hogy szinte a könnyei hullanak e rettenetes hálátlanság
35 III, 72 | jegyzõ naivságára, hogy a könnyei is megeredtek.~Hát éppen
36 III, 100| kacagott, mint a zuhatag, még a könnyei is kicsordultak.~- Azt mondja
37 III, 146| a másik kezébe temette: könnyei úgy szivárogtak ki az ujjain
38 III, 146| diadalmasan ragyogna, s mintha könnyei, amerre megy, ott maradnának
39 III, 148| nevetett, úgy kacagott, hogy a könnyei is kicsordultak, s ebben
40 III, 148| láttak sírni. Melle zihált, könnyei záporkint omlottak alá napbarnított
41 IV, 1 | egyszerre csak megeredtek a könnyei.~- Ezek a gyermekek… Ezek
42 IV, 61 | kétségbeesetten kezeit tördelve, és a könnyei is megeredtek.~Erre megmozdult
43 IV, 97 | De Gábel úr nem felelt; könnyei előtörtek az elérzékenyüléstől,
44 IV, 97 | soha!« Majd elõtörtek a könnyei, s görcsösen a szívéhez
|