Rész, Fejezet

 1   1,  14 |      fejemet.~Marosini odafutott kétségbeesve Balduinhoz, s halkan, szemrehányón
 2   1,  14 |         lesz majd holnap? kérded kétségbeesve, szorongó szívvel, s az
 3   1,  15 | eltévedtünk. Az éj leszállt s mi kétségbeesve kóborogtunk az erdõben,
 4   1,  15 |        van.~A szép barna asszony kétségbeesve tördeli a kezeit: - Urak,
 5   1,  15 |        futkároztak hajadonfõvel, kétségbeesve, benézve pincébe, kályhalyukba,
 6   1,  24 |        nem köt az etikett.~Endre kétségbeesve tekintgetett az órájára.~-
 7   1,  24 |         Milyen pech! - kiált föl kétségbeesve Lazsányiné. - Éppen most
 8  II,  4  |     tudod... - morgott az ügyvéd kétségbeesve, hogy ezt az egyetlen mentõ
 9  II,  22 |          e csendes tanyáját, hol kétségbeesve állt egy ember.~Milyen megindító
10  II,  22 |       holttesteket, égõ házakat, kétségbeesve futkosó embereket, kik újjal
11  II,  26 |        el nem eresztve szájából, kétségbeesve menekült... De hiába volt
12  II,  26 |         gyermek futott, sebesen, kétségbeesve, a lerogyásig. Hova? Tudta
13  II,  26 |     falut kirendelte s õ maga is kétségbeesve futkosta be a határt s halásztatta
14  II,  28 |       minden bátorságát elvette. Kétségbeesve gondolt arra, hogy a szegény
15  II,  37 |     parancsolta: meg kell lenni!~Kétségbeesve tántorog ki szobácskájából
16  II,  54 |          A szûcs odapillantott s kétségbeesve látta, hogy a mondott matéria,
17  II,  54 |        önkívületbe esett.~A gróf kétségbeesve virrasztott ágya fölött
18  II,  57 |        Oh, nem nem! - kiáltá Jim kétségbeesve. - Megvan, sir! szavamra
19  II,  59 |     röghöz. Arcát reátapasztá és kétségbeesve kiáltott fel:~»Anyám! Oh,
20  II,  61 |   mereven, sápadtan, izgatottan, kétségbeesve. Irtóztató víziók vonultak
21  II,  65 |          be a lotteriába, s most kétségbeesve gondolnak éhező családjukra,
22  II,  75 |        szállásomon, elcsüggedve, kétségbeesve, mint egy haldokló veréb.~
23  II,  103|          víz, juj, víz!« kiáltja kétségbeesve.~- Persze most már folyékonyan
24  II,  113|        jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve sürgött-forgott ura körül,
25  II,  114|      Midõn húgom tovább utazott, kétségbeesve rohantam haza, s a díványra
26  II,  136|       szõlõ van. Sehol sem volt. Kétségbeesve gondolt beteg apjára és
27 III,  2  |     küszöbön várakozott.~Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal, mélyen
28 III,  9  |         a »temetõk elõszobáját«, kétségbeesve, hogy mit fog tenni?~A véletlen
29 III,  34 |          az utcákon a múlt héten kétségbeesve, mint egy bolond.~Ez gonosz
30 III,  45 |      fölszállt róla megriadva, s kétségbeesve röpködte körül. Madárfiak
31 III,  46 |        szaladgáltak õk egész nap kétségbeesve, hiszen éppen semmi se történt?
32 III,  60 |         Pestre. Jó lesz-e, uram?~Kétségbeesve hajtottam le fejemet az
33 III,  79 |        nunc! Amint ezen tûnõdném kétségbeesve, egyszerre egy sugár nõi
34 III,  105|      rendkívül válogatós vagyok.~Kétségbeesve õdöngtem ki az ajtón, s
35 III,  128|          haza összetört szívvel, kétségbeesve. Kezdtem már nem félni a
36 III,  130|          hátha igaz, hátha igaz!~Kétségbeesve vetettem magam a kocsiba,
37  IV,  13 |  felemelte a lábát, és két kezét kétségbeesve kitárta.~Úgy tettem, mintha
38  IV,  40 |         szerencsétlen vendéghívó kétségbeesve utazott haza.~- No, mi van
39  IV,  53 |          megér tízezer forintot.~Kétségbeesve rohantak a harmadik ékszerészhez,
40  IV,  101|          Ejnye, ejnye! - dadogta kétségbeesve. - Inkább a nyelvemet vágtam
41  IV,  109|       tudok - dörmögte Borosnyói kétségbeesve.~Az osztálytanácsos úr kikereste
42  IV,  123|     Láttam, hogy nem bírok vele, kétségbeesve rohantam hát megkeresni
43  IV,  142|      mondhatott nekik az a ló? S kétségbeesve kérlelte az ördöngõs jószágot: »
44  IV,  146|    nyitva levõ ajtón. Mindnyájan kétségbeesve néztünk utána; hiszen most