Rész, Fejezet
1 1, 9 | szemekbõl kicsillogó öröm fölé valami piciny bánatfelhõcske
2 1, 11 | harisnyát rántsak a tarka fölé.~Többet azután nem kérdezett
3 1, 11 | Elhárítólag emelte kezeit az arca fölé.~- Majd akkor… majd otthon!~
4 1, 11 | odahajította magát a sötét üreg fölé… szállt, szállt, lefelé
5 1, 12 | lapra. Ha úgy tetszik, írja fölé azt is, amivel tartozom,
6 1, 12 | ember, írjon fel oda nevem fölé nehány aranyat, ha pedig
7 1, 12 | a »Nesselroth Ágnes« név fölé:~»Én alulírott kötelezem
8 1, 13 | a »Pává«-ban mindannyiok fölé.~- Ugyan ne haragudjék,
9 1, 13 | magasan a kormos fedelû házak fölé, északra.~- Ott van már
10 1, 14 | látású már, hogy a pápaszeme fölé is még egy pápaszemet tesz
11 1, 25 | s néhány gallyat egy kép fölé. Egyéb nem történt.~És nem
12 1, 27 | kezdte fölépíteni a cipõk fölé az alakot is, elõbb a kék
13 1, 27 | amelyik leereszkedik a temetõ fölé, vagy kísértetek, kik órájuk
14 1, 31 | elérzékenyülve, és amint a beteg fölé volt hajolva, a szemeibõl
15 1, 32 | aranykéve ereszkedett a tó fölé. Ebbe a sziporkázó finom
16 1, 34 | cégtábla került a régi bolt fölé: »Apró István és Társa«.
17 II, 5 | találnak leimádkozni a feje fölé - fel ne kaphassa a levegõbe.~-
18 II, 13 | melyek Róma s Tiberius trónja fölé tornyosulnak.~Mert hisz
19 II, 15 | guríthatna mindnyájunk sírja fölé holnap valami erre vetõdõ
20 II, 55 | odatámasztva két könyökét a kilincs fölé, az önalkotta párnán hajnali
21 II, 97 | elõõrsei. Jégvirágok, jégszívek fölé.~Igazi meleg még csak itt
22 II, 112| az árnyék is csak árnyék fölé lenne terítve.~A kapu küszöbét
23 II, 123| odakinn tornyosul fejök fölé.~Éppen a kicsinyek ágya
24 III, 1 | kezével önkéntelenül feje fölé kapkodva az akácfa levelei
25 III, 1 | meg magát úrnak a többiek fölé. No, de nem nagy baj ez.
26 III, 2 | le.~A szép, halovány arc fölé ernyõt csinált kis kezébõl
27 III, 2 | némán borult a holttest fölé, csókokkal borította s sokáig
28 III, 2 | mintha ránca volna, egymás fölé hajlik rajta hosszú hullámzó
29 III, 7 | az árnyék is csak árnyék fölé lenne terítve. A kapu küszöbét
30 III, 12 | meg, hogy az elsõ dolog fölé, amit írok, odajegyzem: »
31 III, 13 | dolgok mind jók a vonal fölé is.~Legokosabb, ha mi itt
32 III, 60 | minden percben lecsaphat feje fölé a pallos. Valami ideges
33 III, 69 | áhítattal néznek az asztal fölé, s mutatni akarván, hogy
34 III, 113| kanyarítja a »halinát« s a fölé a hosszú szûrt, úti költségül
35 III, 119| címerét vésette a kapuk fölé.~Gáspárnak két fia maradt:
36 III, 126| fölvetette vagy lehajtá a könyv fölé. Az öreg, gazdag Todorovics
37 III, 142| ízben, amint újra íróasztala fölé hajolva találtam.~- Pénzt
38 IV, 2 | valamelyik sarkán vagy a kalpag fölé, hogy »ára négy forint«,
39 IV, 15 | a fecsegõ patakok, amik fölé odahajlik gránitbogyóival
40 IV, 17 | végül pedig fölemeli a feje fölé, s alulról sandít rá hosszadalmasan.~-
41 IV, 42 | feszületet teszel az ágyad fölé?~- Pszt, az istenért, pszt! -
42 IV, 45 | odacsap a fekete színek fölé egy fehér csíkot, egy derengõ
43 IV, 62 | kívánságot csapta a nevem fölé:~»Alulírott kötelezem magam
44 IV, 142| pajzánkodva a menyecske fölé és megcibálni a nyakán egy
|