Rész, Fejezet
1 1, 3 | három szám lutriba tevésével vet el a szerencse istenasszonyának
2 1, 4 | nemcsak nagy homályosságot vet az egész ünnepélyességre,
3 1, 9 | világuk kísérteties fényt vet a Teléry grófi címerre,
4 1, 9 | pongyolán, mert azokra fényt vet a népszerû név, s e fény
5 1, 11 | is valaki, csak potom árt vet érte a tolvajoknak, de ha
6 1, 15 | nem találja magát, s nem vet hirtelen keresztet, menten
7 1, 20 | sürgeté Tóth Pista.~- Nem vet rá az eszed? - kérdé vontatottan
8 1, 25 | anyatermészet egy demokratát vet ki. Egy demokrata Málnayt.
9 1, 29 | házfedelek csillogó hava vet az éjszakába.~- Ón már nevet,
10 1, 30 | nyájas, barátságos fényt vet a felerészben fehérrel,
11 1, 34 | boltba. Csak egy nagykendõt vet hanyagul a nyakára, mert
12 II, 17 | szabómester irigykedõ pillantást vet utána az utcán, az »elegáns
13 II, 30 | sajátságos kérdõ pillantást vet Károlyra, ki elfordított
14 II, 42 | diplomáciai beavatkozása vet véget, nem is egészen olyan
15 II, 68 | s egy bánatos pillantást vet némelyikre, minélfogva az »
16 II, 73 | úr! - A gond száz ráncot vet homlokára, hogy hát mi is
17 II, 77 | fényes származása még arra is vet némi sugárt, aki vele érintkezik;
18 II, 83 | rendezõ diadalmas pillantást vet az égre, mintha azt akarná
19 II, 90 | elkeseredett hangon. - Gátakat vet szabadon ömlõ folyam ellen,
20 II, 99 | gyümölcseiben: a diplomata vet, de nem arat. Késõbb azonban
21 II, 109| miniszterrel? Egy nagy ember fényt vet a csoportozatra is, mely
22 II, 112| büszke márványhomlok ráncokat vet, a piciny kezek elsoványodnak,
23 II, 115| váratlan külbeavatkozás vet véget az éles kenyérharcnak.~
24 II, 116| elgondolkozik, homloka ráncokat vet, s akkor úgy néz ki a kis
25 II, 127| gyümölcseiben; a diplomata vet, de nem arat.~Késõbb azonban
26 III, 1 | van itt. Anika a kamrában vet majd ágyat. Hova menne most
27 III, 1 | apáról fiúra, unokára fényt vet az elõd ez állása. Apja
28 III, 2 | Gélyi János szeme is arra vet sugarakat s a Vér Klára
29 III, 2 | A beteg hálás szemeket vet az öregre s elmélázva kérdi:~-
30 III, 7 | fényüket, a homlok ráncokat vet, a kezek elsoványodnak,
31 III, 8 | idõ mindent a felszínre vet s nem hagy eltemetve semmit.~
32 III, 84 | amit oldalvást a nagy fal vet az útra. Az árnyék miatt
33 III, 84 | a nagy fal nagy árnyékot vet…~- Elösmerem de…~- Hasztalan -
34 III, 115| labancokkal. Egy-egy csontdarabot vet ki a föld néhol. Valami
35 III, 144| keresztény ember keresztet vet, s lelkét az Istennek ajánlja,
36 III, 148| ernyõ. Még nagyobb fényt vet.~A láng most a toronyba
37 IV, 25 | zsarnokságnak és erõszaknak véget vet. Én, aki szerencsés vagyok,
38 IV, 34 | visegrádi vár, amint nagy foltot vet csonka árnyéka a Duna vizén.~
39 IV, 45 | annak, ha Demethey szemet vet rá!« »El ne pocsékold, sógor!«
40 IV, 91 | vagy.~Toporczy szeme lángot vet, s hangja reszketeggé válik:~-
41 IV, 97 | szalmazsuppra ül, keresztet vet magára, s azon leereszkedik
42 IV, 105| nézi az én leányocskám, ki vet zsákjába többet… Nos, mit
43 IV, 146| helyén s talán keresztet is vet magán, ha e percben egy
|