Rész, Fejezet

 1   1,  9  |                az az idõ, míg a grófot vártam tiszttartója lakásán. Egyedül
 2   1,  13 |         elfelejtette, hogy itt vagyok. Vártam rá, míg kijön, lepkéket
 3   1,  23 |               a jövõ vasárnaptól sokat vártam, csinálván magamban vakmerõ
 4   1,  23 |              volt benne. Türelmetlenül vártam, hogy elmenjenek. Borzasztó,
 5   1,  23 |       virágokból.~Nehezen, nyugtalanul vártam ismét a következõ vasárnapot.
 6   1,  29 |                esik jól. Az ügyvédemre vártam, aki még alszik. Ha hallanád,
 7  II,  7  |               Ah, ön az? Ön? Mády? Ah! Vártam önt. Tudtam ezt, reméltem
 8  II,  9  |              csak néztem rá bámulva és vártam mi fog történni.~Az én Aladárom
 9  II,  14 |   fundamentumát letehesse.~Én a kocsin vártam, míg megjött. Már messziről
10  II,  18 |                még százszor rosszabbat vártam valamennyinél.~- Tisztelt
11  II,  34 |               foglalkoztam és már alig vártam, hogy a nap első sugarait
12  II,  34 |           ellenkezõje lett annak, amit vártam; hanem - nem tudom, hogyan
13  II,  45 |            vagyok; reád gondolok.~Alig vártam, hogy vége szakadjon a mulatságnak,
14  II,  71 |               elõsétált.~Elhúzódtam és vártam, hogy az ajtót feltárja
15  II,  73 |                Beköltözködtem s bátran vártam az éjfélt. Egyszerre csak,
16  II,  75 |           spektábilis -, mert éppen én vártam az önét. Én is túl vagyok
17  II,  89 |              szállva leszek.~Egész nap vártam szállodámban a szerkesztõre,
18  II,  89 |        elõfizetés, újra elõfizettem, s vártam, de türelmem csak négy hónapig
19  II,  89 |                a mesét.~Mentem haza. S vártam újra még négy hónapig: minõ
20  II,  99 |           szólítá meg:~- Türelmetlenül vártam, Pál úr, míg ön kijõ szobájából:
21  II,  114|                hogy olyan gonosz.~Alig vártam, míg elmúlik a két hónap.
22  II,  125|            ölembe s szétnéztem, mintha vártam volna valamit vagy valakit.
23  II,  125|              valakit. Úgy rémlik, hogy vártam is a konduktort, meg akarván
24  II,  127|              meg Mari:~- Türelmetlenül vártam, Kozenszky úr, míg ön szobájából
25  II,  128|           megígérte Trefort, mindennap vártam, mindennap néztem a hivatalos
26 III,  31 |                 nem futott elõle, mint vártam (túl volt már azon, hogy
27 III,  34 |               biz én, mert a szállásán vártam meg, míg az esõ elállott.~-
28 III,  60 | végigterítettem az ülésen, s unatkozva vártam, mint vasúton szokás, hogy
29 III,  62 |              letette szó nélkül. Pedig vártam, hogy szólni fog - de már
30 III,  79 |                Egy félóráig türelmesen vártam, de mikor eluntam, kimentem
31 III,  91 |          hiszen ön nem tudhatja, nem-e vártam én is. Nos, hát várjon most
32 III,  144|              Én még csak egy óra múlva vártam az urakat. De ha már itt
33  IV,  1  |             elgondolom, milyen nehezen vártam, mily szívdobogva mentem
34  IV,  1  |                 Remegve, türelmetlenül vártam az ajtók nyílását e szünet
35  IV,  27 |               föl volt ébresztve, alig vártam, hogy már helyén legyünk.~
36  IV,  63 |             belõlem, és csak alkalomra vártam, hogy én is azonképp nekiinduljak
37  IV,  69 |            kori misemondó ruhát be sem vártam.)~- Azt még nem láttam.~-
38  IV,  83 |                  Kínos nyugtalansággal vártam a fontos pillanatot, mikor
39  IV,  128|                bloc, úgy amint volt.~- Vártam már ezt a meglepõ fordulatot.~-
40  IV,  132|              ikreket szüljön.~De hiába vártam otthon egész estig, nem
41  IV,  137|              összes eseményeit. Váltig vártam, mikor fog fölszisszenni
42  IV,  152|                elment és én izgatottan vártam, míg megjön. Kiszámítottam
43  IV,  152|             Minden porcikámban remegve vártam, mi lesz a válasz. Egész