Rész, Fejezet

 1   1,  3  |            gulyás, mikor fél napig is szótlanul elbámul a kisebbik bika
 2   1,  4  |          idején.~Kalap uram, ki eddig szótlanul pipázott, egyszerre hümmögni
 3   1,  4  |            megfogta kezét és hosszan, szótlanul nézett szeme közé:~- Tudja
 4   1,  4  |             azonban újra látható lõn, szótlanul járva-kelve, az egyedüli
 5   1,  4  |         töltve. Jöjjön utánam!~Karczy szótlanul követte. Egy széles ugaron
 6   1,  4  |              volt. A gróf elsápadt és szótlanul intett távozást Bojthosnak,
 7   1,  8  |             azonban újra látható lõn, szótlanul járva-kelve, az egyedüli
 8   1,  8  |         töltve. Jöjjön utánam!~Karczy szótlanul követte. Egy széles ugaron
 9   1,  11 |                hogy nõül vesz.~Megint szótlanul haladtak sokáig. Sótony
10   1,  18 |          álmatag szemeivel, bámészan, szótlanul, mígnem végképpen eltûnt
11   1,  20 |             mint a sün.~Nézte, nézte, szótlanul nézte, nagy lelki megvetéssel,
12   1,  23 |               fölindulás után. Mentem szótlanul, lehorgasztott fejjel, gépiesen
13   1,  23 |               pitvaron, az ambituson, szótlanul, elgondolkozva. Csodálatos
14   1,  26 |            mindjárt tud színlelni is.~Szótlanul haladtunk egymás mellett,
15   1,  27 |               lovam is.~- Igaz, igaz.~Szótlanul lépegetett velük, amint
16   1,  31 |    föltalálása és hazavitele.~Az úton szótlanul ültek egymás mellett sokáig,
17   1,  34 |           kalapodat, menjünk. ~Lõrinc szótlanul követte.~Az öreg leakasztotta
18  II,  1  | szégyenletében, mint a pipacs; kiment szótlanul, és sohasem jutott eszébe
19  II,  2  |          megpirít, uram.~A parancsnok szótlanul ment tovább, Gaillard atyus
20  II,  5  |             odatántorgott a pincéhez, szótlanul kinyitotta az ajtót, húzott
21  II,  22 |         szavaival földijeinek, ma meg szótlanul, komoran, lesütött fõvel
22  II,  27 |              rivallt rá a költőre, ki szótlanul, ijedten teljesíté a kemény
23  II,  66 |           látta, hogy Pali csak egyre szótlanul bámul a mélységbe. - Ezek
24  II,  99 |         hirtelen eltûnt a boltba. Pál szótlanul ment szobájába és csomagolni
25  II,  113|      felajánlt tárcát el nem fogadja. Szótlanul méregette a szobát vaskos
26  II,  124|            sróf, s nem forgott többé.~Szótlanul távozott H. képviselõ, egyenesen
27  II,  125|       beszélgettek halkan, vagy pedig szótlanul ültek különbözõ sajátszerûbbnél
28  II,  127|           eltûnt a boltban. Kozenszky szótlanul ment szobájába és csomagolni
29 III,  1  |              hogy a világon van.~Tini szótlanul nézett le a mély völgytorokba,
30 III,  2  |               szeretetet sem ösmeri?…~Szótlanul megfogta a kis Andris kezét
31 III,  2  |               szegény leányra. Némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna
32 III,  2  |          merte megkérdeni, hova érti. Szótlanul, megmerevedve néztek a vízbe.
33 III,  3  |      pillantást sem vetett rá. Némán, szótlanul ment ki a termekbõl, mintha
34 III,  5  |              a szeretetet sem ösmeri…~Szótlanul megfogta a kis Andris kezét
35 III,  54 |               úgy állt ott mereven és szótlanul, mint egy sóbálvány. Egy
36 III,  66 |               a fejét horgasztotta le szótlanul.~- Dercs fiam, szükségünk
37 III,  144|                A szellemek reá néztek szótlanul, de meg sem mozdultak.~-
38 III,  148|             hajtott a székváros felé. Szótlanul ültek egymás mellett a fogoly
39  IV,  1  |              a létráról, s csendesen, szótlanul mentem mellette, majdnem
40  IV,  61 |         vidéki asszonynéni, aki eddig szótlanul, csendesen nézegette a fiatalembert. (
41  IV,  87 |              mint akkor egy félóráig!~Szótlanul ült mellettem a porkoláb
42  IV,  117|           enyém.~Egy félóráig mentünk szótlanul, míg újra feltûnt balról
43  IV,  121|               nehány napig. Csendesen szótlanul üldögélt az ablaknál, és