Rész, Fejezet
1 II, 4 | maga, bácsi? Mondd meg, Sárika, te bizonyosan tudod!« Kifogástalan
2 II, 4 | kellemetlen benyomást.~- Sárika! - szólt õnagysága célzatosan. -
3 II, 4 | Hát te hogy érzed magad?~Sárika valami furcsát akart felelni,
4 II, 4 | Augusztin is ott termett Sárika mellett és mulattatni kezdte.
5 II, 4 | borbélylegény iránti figyelem, hogy Sárika nagysámot egészen neki hagyták
6 II, 4 | a kisasszonyt megnyerni.~Sárika nem tudott nemet mondani.~
7 II, 4 | kézzel fogni az õszinteséget.~Sárika zavarodottan hajtotta le
8 II, 4 | nem fösvény a beszédben, Sárika mégis úgy érzi, hogy szeretné
9 II, 4 | Aztán meghajtván magát Sárika elõtt, elõadá, hogy sürgõs
10 II, 4 | jegyzé meg odaadó mosollyal Sárika.~Augusztin úr is mosolygott,
11 II, 4 | volna: rögtön itt leszek.~Sárika alig várta, hogy visszajöjjön.
12 II, 4 | táncolják, s még sincs itt.~Sárika kezdett nyugtalan lenni,
13 II, 4 | egy kicsit! - könyörgött Sárika szomorú, elmélyedt hangon.~
14 II, 4 | Zsiga bácsi.~Fenyéri úr Sárika felé fordult.~- Nagyságodtól
15 II, 11| SÁRIKA GRÓFNŐ~1873~Szép fekete
16 II, 11| unokáját a nevelõbõl.~Hanem Sárika grófnõre nem tett benyomást
17 II, 11| high life«-nek.~Ez volt Sárika szerint az úgynevezett »
18 II, 11| viszont egész odáig, míg a Sárika grófnõ fülébe nem jutott.
19 II, 11| talán felesleges is mondani.~Sárika grófnõ ezt a pikáns történetkét
20 II, 11| és összevissza csókolta Sárika kezeit, azokat a szép, parányi
21 II, 11| kapott szállást és kosztot.~Sárika grófnõ talán csak maga vette
22 II, 11| kölcsönadva azt a bosszúnak.~Sárika grófnõ elfordította fejét,
23 II, 11| siet újra felvenni a szép Sárika!~- No, ezt a játszmát aligha
24 II, 11| herceg megjelent az ajtóban. Sárika grófnõ nyájas kézszorítással
25 II, 11| a grófnõ is úgy akarja.~Sárika könnyedén hátralépett és
26 II, 11| elvegyült a többiek közé; Sárika pedig leült a zongorához,
27 II, 11| jól gondolta, - az az árny Sárika grófnõ volt. Amint végigment
28 II, 11| kellett õt vigasztalnom.~Sárika grófnõ kedélyesen kacagott
29 II, 11| vannak bízva egymásban!~Sárika háborút üzent a boldogságnak.~
30 II, 11| eszközökben, hogy hozzá jusson.~Sárika grófnõ kacér kezdett lenni.
31 II, 11| faképnél és dolga után látott.~Sárika bosszús volt; egész nap
32 II, 11| az ajtó s belépett rajta Sárika grófnõ egyedül.~A mérnök
33 II, 11| szurkált ide-oda a vonalokon. Sárika nem merte megszólítani.
34 II, 11| Gondolom, egészen jól van?~Sárika grófnõ letépte mindkét kezérõl
35 II, 24| ajtónál teremve s kikiáltva: »Sárika!«~- Talán vizet ihatnál?
36 II, 24| Micsoda? A víz?~- Dehogy! A Sárika.~A szép fiatal leány belépett
37 II, 24| kérdezõsködött felõle. Hanem a szép Sárika minden nap kötött egy virágbokrétát
38 II, 24| leány - jöjjön be hozzám.~Sárika eljött másnap. A városban
39 II, 24| múlva Aladár megérkezett. Sárika egy almárium mögé vonult,
40 II, 24| hátratántorodék meglepetésében. Sárika ott állott a beteg ágyánál.~-
41 II, 60| nálánál valamivel nagyobb Sárika kontesszel.~Ide jöttek törõdött
42 II, 60| kedves testvérkére is lelt Sárika konteszben, a grófnõ kedves
43 II, 60| fõrangú világ.~Kiléry grófnõ Sárika kontesszel gyakran megfordult
|