Rész, Fejezet

 1   1,  4  |        napfény az egészséges - az õszi a beteg ember mosolya.~A
 2   1,  9  |          a gróf halálát lelte.~Az õszi nap kellemes verõfénye aranyozta
 3   1,  13 |            és ami még hátravan az õszi verõfénybõl, élvezzük ki,
 4   1,  13 |      Odakünn piszkos, sárgásfehér õszi köd gomolygott, csak a gázlámpák
 5   1,  15 |     közelebb húzta Beatrixhez.~Az õszi nap bágyadt fénye, mely
 6   1,  18 |          melyek úgy csillogtak az õszi napfényen, mint egy ezüst
 7   1,  18 |         melynek vasrostélyzata az õszi napsugárban vidáman táncoló
 8   1,  18 |  lehullottak sárgultan rendre, az õszi szél egy erõsebb rohamára,
 9   1,  19 |          mondta Nagy József:~- Az õszi rózsának vékony már a szára,
10   1,  25 |         öli el, amazokat a csípõs õszi dér. De nekik az mindegy.
11   1,  26 |           Barangol és zúg, zúg az õszi szél.~- Inkább csendes idõ
12   1,  26 |          már öreg reggel volt. Az õszi napfény bûbájosan szûrõdött
13   1,  27 |    reménység gyanánt tavasszal az õszi termését, miért ne adhatná
14   1,  29 |          egy kis korál, az meg az õszi barack nedve. Pedig közönséges
15   1,  29 |            hamvas arccal, mint az õszi barack, okos, lelkes szemekkel,
16   1,  31 |           A nagyasszony violái az õszi verõfénytõl, az emberi arcok
17  II,  22 |       nyugtalan éjszaka után szép õszi reggelre virradtak. A természet
18  II,  22 |      tõlem minden embertársam. Az õszi nagy tûznek én vagyok az
19  II,  48 |           hordozza szét a hervadó õszi tájékon, a feketén meredezõ
20  II,  51 |   megtudott miss Edith. Egy ködös õszi délután törõdött, szürkülõ
21  II,  61 |      látvány, dacára, hogy lanyha õszi este volt s meleg bundába
22  II,  74 |           téli, tavaszi, nyári és õszi számai.~Ez az igazi nemes
23  II,  74 |          hajukkal, s átcsaptok az õszi szépségekhez, a gesztenyeszínûekhez,
24  II,  74 |  melankolikus idõjáráshoz.~Itt az õszi szezon. Éljenek a szõkék!
25  II,  97 |     selyemöltönyöm, a harmadikban õszi mentém.~Az óriás átvette
26 III,  1  |           álmát, a sötétséget, az õszi ködöt s amit két szeme lát
27 III,  1  |           mi lehet beljebb?~Komor õszi éj van. A csípõs szél hideg
28 III,  1  |        sírása olyan volt, mint az õszi esõ, nem lehetett kivárni
29 III,  1  |          velök a »lazok«-ba.~Szép õszi reggel volt. A gyermek az
30 III,  2  | törülgette le egyszer belülrõl az õszi könnyezést.~János ott is
31 III,  2  | kiviláglott rá egy hétre a gózoni õszi búcsún.~Szép, enyhe napok
32 III,  6  |         az erdõkben; komor, nehéz õszi felhõk gyülekeznek az égen…
33 III,  56 |       Lucskos idõ volt reggel. Az õszi felhõk párákkal sûrûsíték
34 III,  66 |      fényes sisakok csillogtak az õszi napfényben, de mennyi… mennyi…~
35 III,  102|        körülöttünk. A nap bágyadt õszi derûjét öntötte a természetre.
36 III,  110|        fájó bánatos volt, mint az õszi napsugár. Ha megszólítottuk,
37  IV,  18 |        vemhes lett, éppen most az õszi munka idején nem használhatom
38  IV,  37 |        orvosi praxist.~Egy morcos õszi napon újra beállított a
39  IV,  41 |           mondom, hogy nem, ha az õszi munka meg nem hátráltat.~
40  IV,  41 |        Mondanom sem kell, hogy az õszi munka utunkat nem állta,
41  IV,  86 |      történt velem a legközelebbi õszi esték egyikén. Megittam
42  IV,  133|           édes öcsém, ilyenkor az õszi hónapokban. Ezt elfelejtettem
43  IV,  152|        dicsérte, hogy milyen szép õszi idõk járnak. Hiába, ez az