Rész, Fejezet

 1   1,  4  |       önkéntelenül megrázkódott:~- Ösmertem hát… hogyne ösmertem volna.
 2   1,  4  |               Ösmertem hát… hogyne ösmertem volna. Azaz, hogy mégsem
 3   1,  4  |           volna. Azaz, hogy mégsem ösmertem, de bezzeg hírbõl annál
 4   1,  4  |         szép embert! Kár, hogy nem ösmertem személyesen…~- Pedig itt
 5   1,  13 |          budai öregembert magam is ösmertem, aki még sohasem volt Pesten,
 6   1,  13 |            pesti öregembert sohase ösmertem, aki még nem volt Budán.
 7   1,  13 |           Domokost? Miféle volt?~- Ösmertem, tanár úr, magnus asinus
 8   1,  17 |           dudvégi hektikás molnár. Ösmertem gyermekkoromban, de az meghalt.~-
 9   1,  24 |           Kramly.~- Nem, fiam, nem ösmertem.~- Hát akkor mért sajnálkozik?~
10   1,  24 |         Lassankint még egynehányat ösmertem föl ezen a nyomon a gortvai
11   1,  25 |     humanitárius célokra. Mikor én ösmertem, már nem volt nagy birtoka,
12   1,  26 |         lett fehérhajú azóta. Alig ösmertem rá, mikor beléptem. Éppen
13   1,  31 |        dologban valami, mert én is ösmertem egy grófot Pesten, aki a
14  II,  8  |            De megbocsátok magának. Ösmertem magát még kicsi gyermek
15  II,  22 |         Bokros druszám? Bizony nem ösmertem meg. Hát, hát, jó helyen
16  II,  36 |           fõnökömet, Viellent urat ösmertem meg a kopogtatóban, ki az
17  II,  67 |     lepetve, midõn Árkándy Miklóst ösmertem fel benne. Úgy állott ott
18  II,  114|            ezelõtt négy évvel, nem ösmertem utcámat a legkevésbé sem.
19  II,  118|          Elsõ éves jogász koromban ösmertem egy éppen ilyen fajú fizetõ
20  II,  139|            Egy ötvenéves parasztot ösmertem, aki fiatal korában kengyelfutó
21 III,  31 |    ferbliben.~Naláczi Gyurit én is ösmertem, s mikor egyszer egy vidéki
22 III,  71 | gyerekekkel falunkban. Én magam is ösmertem a kis Gyurit, s verekedtem
23 III,  74 |           Mindenféle kevély embert ösmertem már. Kevély lehet az orosz
24 III,  74 |         olyan kevély embert sohase ösmertem, mint Kovács Ferencet. Az
25 III,  107|         Bihari Nagy István.~Én még ösmertem gyermekkoromban a tekintetes
26 III,  108|           én õt soha életemben nem ösmertem, nem láttam.~Azért hát ezennel
27 III,  116|    elkezdem belõlrõl.~Én pedig azt ösmertem el, hogy az mégis tündér
28 III,  123|            1884~BEVEZETÉS~Szegeden ösmertem egy urat, aki minden nyáron
29 III,  129|     feleltem.~Én egy kerületet sem ösmertem, s engem sem ösmertek egy
30 III,  139|           már ezelõtt kilenc évvel ösmertem, mikor legelõször szagoltam
31 III,  140|   Larisch-Moenich grófné az?~- Nem ösmertem, barátom… Tudod, sohasem
32  IV,  15 |          közöttünk járni-kelni, ha ösmertem, és hallottam is beszélni,
33  IV,  18 |      tekintetes úr sem mai gyerek. Ösmertem még az édes tatáját is.
34  IV,  24 |      leánya, akit kislány kora óta ösmertem, valóságos vadmacska volt,
35  IV,  33 |          De én fiatal koromban még ösmertem alakokat a szegényebb osztályban
36  IV,  56 |           De ha nem is ösmer…~- De ösmertem az apádat - mondá az öreg,
37  IV,  88 |             Egy szép fiatal leányt ösmertem, nevezzük Marinak, akinek
38  IV,  100|         nekem szóljon.«~Én még nem ösmertem eléggé, nem tudtam, mit
39  IV,  106|         Gábor uramnál. Valamennyit ösmertem. Micsoda? Hisz, ha megharagszom,
40  IV,  115|       becsületszavamra mondom, nem ösmertem soha, a nevét sem hallottam,
41  IV,  131|            A nõt természetesen nem ösmertem, de ez a tomboláknál nem
42  IV,  141|                   AZ ALKONYAT~1891~Ösmertem az öregurat, mikor még ragyogott.
43  IV,  152|            egy félénk hang, melyet ösmertem, a Szmetany írnok hangja.~-